A két világháború között

Az egyharmadára csökkent országban Hajdúböszörmény is nehéz helyzetbe került, de társadalmi-gazdasági élete fokozatosan stabilizálódott. E korszakban gyakorlatilag mindvégig a kormánypárt volt hatalmon, s komoly ellenzék csak az 1930-as években, a Kisgazdapárt újjászervezésével jelentkezett. Más baloldali mozgalmak ugyan léteztek, de befolyásuk nem volt jelentős. Általában elmondhatjuk, hogy a kiegyezés korának társadalma módosult formában folytatódott. A kor legjelentősebb protestáns egyénisége – országosan is – a hajdúböszörményi születésű Baltazár Dezső püspök, aki egyben a város díszpolgára is volt. A rá vonatkozó emlékanyagot külön tárlóban láthatjuk.

A társadalmi közéletet érthető mó­don élénken foglalkoztatta a trianoni megrázkódtatás lelki kihatása. Az or­szágzászló a gimnázium előtt félárbocra eresztve emlékeztetett az ország meg­csonkítására. A kiállításon látható zász­ló rossz állapota annak köszönhető, hogy a két világháború közt éjjel-nappal, télen-nyáron állandóan a szabadban volt. A következő vitrinben az 1937-ben rendezett, Hajdúhétre készült néhány „mester­munka”, illetve a korra vonatkozó dokumentum látható. A tisztviselői díszmagyar, a női- és gyermek díszmagyar viselet a kor társadalmi középosztályának világát idézi.

Hajdúböszörmény a II. világháborúban ugyanúgy tragikus pusztulásokat szen­vedett, mint az ország. A német megszállást követő szovjet-orosz hódítás előbb a zsidó, majd a magyar civil lakosság tömeges pusztítását eredményezte. A fronto­kon, a német haláltáborokban és a szovjet GULAG-on együttesen mintegy kétszer annyian pusztultak el, mint az első világháborúban.