Hajdúböszörményben az iparosok a 18. század elején kezdtek érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörülni. Az első céhek a jelentős kézműveshagyománnyal rendelkező felvidéki városok (Kassa, Bártfa) céheinek mintájára szerveződtek, itt állították ki a belső szervezeti életet szabályozó és a privilégiumokat biztosító céhleveleket (1713 szabó céh, 1713 csizmadia céh). A 18. század közepétől már országosan egységesített céhszabályok szerint alakulnak a böszörményi céhek is:

1760    kovács-lakatos

1827    szűrszabó

1830    kovács-kerékgyártó

1832    szabó-suszterszűcs-szűrszabó

1847    molnár-ács-lakatos-asztalos-kőműves

A céhládák és céhedények mellett az egyszerű díszítésű céhbehívó táblák jelzik kiállításunkon a céhes ipar tárgyi emlékanyagát.

Az elsősorban a helyi, mezővárosi szükségletek, igények kielégítésére termelő iparágakban viszonylag kis számú mester dolgozott, akik ún. társult céheket alkottak. Az iparosok érdekvédelmi szervezetei 1872 után a céhrendszer megszüntetését kimondó törvény értelmében ipartársulatokká, majd ipartestületekké alakultak.