Hajdúböszörmény 1945 után

A szovjet megszállást (1944. okt. 22.) követően a politikai pártok egy új, demok­ratikus társadalom megteremtésének reményében hamarosan újjászerveződtek. Közülük – a város erős paraszti társadalmának is köszönhetően – kiemelkedően legjelentősebb a Független Kisgazdapárt volt, amely az 1945-ös országgyűlési választásokon az országos átlagnál is jobban szerepelt, míg a kommunisták valódi tömegbefolyásra sohasem tudtak szert tenni. Lényegesen kevesebb szavazatot kaptak, mint országosan. Többek között ez azzal is magyarázható, hogy a város sajátos történeti fejlődéséből adódóan itt igazi nagybirtok sohasem volt, viszont az erős, életképes paraszti gazdaságok sokasága volt a jellemző. Ebből adódik, hogy a kommunista diktatúra megteremtése a kuláloknak kikiáltott gazdagparaszti-kö­zépparaszti réteg megsemmisítésével óriási fájdalmakkal járt és mérhetetlen káro­kat okozott. A mezőgazdaság kollektivizálásának kísérlete közvetlenül a kommu­nista diktatúra megteremtését követően (1948) megkezdődött, de az óriási nyomás ellenére is csak részleges eredményekkel járt. A padláslesöprés, a beadás, az internálások és a lelki terror Hajdúböszörmény társadalmát is felkészítette az 1956-os forradalomra, amely helyben 1956. október 26-án győzött. Létrejött a Nemzeti Bizottság, s megszerveződtek a munkástanácsok, az erőszakosan létreho­zott termelőszövetkezetek pedig menthetetlenül bomlásnak indultak. Mindenütt eltávolították a Rákosi-címert és a vörös csillagot, mint a gyarmati megszállás és a kommunizmus emlékeit. A rövid ideig élvezett szabadságot szovjet tankok fojtották vérbe, s Hajdúböszörményben is megkezdődött a magyar történelem legvéresebb megtorlása, a Kádár János nevéhez fűződő úgynevezett „konszolidá­ció”.

Kontraszt
Betűméret növelés