Kézműipar

A meleg felsőruhák készítésére specializálódott szűrszabó és szűcs mesterség a 19. század második felében a gazdagon díszített cifraszűr és cifrabunda divatjának idején élte igazi virágkorát. A vitrinben látható böszörményi nyakas szűr jellegzetessége a sötétbarna posztó alapon egyszerre megjelenő kétféle díszítőtechnika, az ősibb posztóvirágozás és az újabb eredetű hímzés. A szűcsök maguk készítették ki a juhbőrt és ebből állították össze, majd hímezték ki a férfiak nagybundáját és annak rövidebb női változatát a kisbundát.

A férfi bundák színes hímzése és irharátétes osztása a női kisbundák korábbi típusán, az ún. hajdúsági kisbundán még megfigyelhető volt. A 19. század végén terjedt el a női kisbundák újabb típusa a fekete selyemmel hímzett kisbunda, mely a református vidékeken teljesen kiszorította a korábbi színes kisbundákat. A fekete hímzésű kisbundákon már nincs irhadísz, csupán a hímzés jellegzetes mezőkre tagolódó szerkezete őrzi a korábbi díszítésmód emlékét. A mezőgazdasági termelést kiszolgáló iparágak közül igen jelentős minden falusi, mezővárosi közösségben a kerékgyártóké. A mezőgazdasági fa eszközök készítése és javítása mellett a szekér és kocsi készítésre specializálódtak. A böszörményi szekér önálló stílust képvisel az alföldi szekerek között. Sajátossága a tengely díszes merevítő pontja a „stekli” és a kerekek eltolt irányú küllőzése. A szekerek, kocsik olykor igen díszes – tulipánnal, kígyóval, tófejjel, csigavonallal egyénített – vasalása kovács mesterek munkája. A hajdúböszörményi kovácsok emellett híres lóvasalók voltak.

A zárak, lakatok készítésével, épületek és bútorok vasalásával foglalkozó lakatosság a kovács mesterségből vált ki. Szépen formált termékeikkel (ajtóhúzó­gombok, zárpajzsok, kulcs címerek, kapuvasalások) jelentős mértékben hozzájárultak a mezőváros sajátos településképének kialakításához.