1915. Április.

Ápr. 9-én öltöztünk fel Debrecenbe, szürke ruhába. Ki kaptunk mindent a mi egy harctérre menő katonának kell.

10.én már készen voltunk az indulásra, de még reggel 6 órakor nem tudtuk, hogy megyünk e ma vagy holnap. A kaszárnyából még mihelyt felöltöztünk nem szabad volt senkinek kimenni. Sok barátomhoz bejöttek a szülei- meg testvérei, és 9 órakor már délelőtt tudtuk, hogy 10 órakor esküdünk és megyünk az állomáshoz, ami úgy is történt, de én nem tudtam hírt adni senkinek, még Sándor öcsém is előtte való este ment Böszörménybe 9 órakor. Ami felesleges holmim volt, egy barátom feleségének adtam át, hogy szolgáltassa haza. A kaszárnya udvarán fél 10-kor nagy néptömeg jelenlétében felesküdtünk a hazánkért és királyunkért, 10-órakor elindultunk az állomás felé a város közepén keresztül az eső megindult ránk esni, szomorú egy menet volt ez még talán az idő is minket siratott. Soknak jó

kedve volt már akkorára jól bevett a jóból sok meg szomorúan jött a hozzátartozóival vagy

szüleivel, vagy testvérjével, vagy feleségével meggörnyedve mindnyájan a nehéz felszerelés alatt. Ami meg lehetett vagy 35,40 kiló és a mihez nem voltunk hozzá szokva akkor volt még másodszor rajtunk, én is egykedvűen mentem a többi közt néztem a sok népet akik néztek bennünket mert ritka dolog volt akkoriba, hogy nappal ment volna mars leginkább fél bataleonok mentek, de most egész bataleon körülbelöl 1070 ember, jól meg néztem a város

épületeit utczáit. Gondoltam magamban vagy látom én ezeket többet vagy sem, és csak az a remény biztatott, hogy 10 órakor jön be a Böszörményi vonat és avval csak jön be valaki

tőlünk, miértünk az állomáshoz. Beültünk a marha szállító kocsiba, fél 11 órakor megindult szép lassan a vonat velünk akkor már én sem tudtam magam tovább tartani nagyon rosszul

esett, hogy rengeteg nép volt kint csak én hozzám nem jött be senki, nem tudok senkinek sem köszönni, pedig vagy látom a családunkat meg a menyasszonyomat többet, ki jött a szememből a könny, beültem egy lócára ott gondolkoztam, mikor az állomás elébe érünk ajtóból a nevemet kiáltotta valamelyik földim, oda megyek az ajtóhoz nagyon megörültem neki. A menyasszonyom, Szabó Zsuzsa a testvérje Erzsike és egy barátnöjök, kerestek engem, a vonat éppen megcsendesedett én meg leugrottam, csak hogy nagyon rövid volt az idő a búcsúzásra, de még is megkönnyebbülve, hogy valakinek tudtam köszönni meg, hogy már fütyült a vonat és indult fel kellett szállnunk. Robogott velünk Hadház felé a vonat a hogy Debreczent elhagytuk írtam a vonatba egy lapot haza a szüleimhez, améket Nyíregyházon fel is adtunk, azután volt egy pár liter jó rumunk és el kezdtünk iszogatni meg dalolgatni most már nem féltünk hogy berúgunk mert úgy is kijózanodunk míg a Kárpátok közzé értünk. 12 órakor már Nyíregyházán voltunk ott kaptunk ebédet de még nem igen kellett senkinek, 1 óráig állott velünk a vonat azután robogtunk Tokaj felé délután 4 órakor már Tokaj alatt állott a vonat, ott a közlekedés miatt megint állottunk 1óra hosszáig, ki jöttek a tokaji lányok meg menyecskék nézni bennünket. Este 9 órakor már Szerencsen állottunk, de ott már setét lett mink is el álmosodtunk és ki hogy tudott ki ülve ki fekve úgy aludtunk.

12-én már hajnalba 4 órakor felkeltünk a vonatba, Legenye Nagy Mihálynál állott a vonat onnan tovább már 8 órakor Tőketerbes előtt mentünk, már itt, felső Magyarországon vagyunk míg végre délelőtt 10 órakor Varannóba Zemplén vármegyébe kiszálltunk, mert már itt a vonat sem megyen tovább. Itt már eltűntek a szép magyar Alföldek, itt már kisebb nagyobb hegyek láthatók. Itt már lehet érezni hogy nem messze van a harcztér, mert rengeteg trén szekerek jöttek az állomáshoz a németeké is, aminek vége hossza nincs. Éppen most kísérnek egy csapat muszka foglyot is lehetnek vagy 400-an, ki szedtük a vonatból a konyhát meg a konyha szekeret, kaptunk 1 kiló szalonnát meg kenyeret minden ember meg 4 konzervet. Így kielégítve útnak indítottak bennünket Varannón keresztül rossz úton nagy sárba az eső meg esett falukon keresztül a vállunk maga széjjel szakadt  a szokatlan nehéz fel szerelés alatt, a hosszú úton ameddig az ember el látott végig volt kiállott elfáradt emberekkel itt már kezdtük érezni a háború fáradalmait, nehézségeit meg szenvedéseit míg este 6 órakor egy kis faluban Benköfalván elszállásoltak bennünket alig vártuk hogy letehessük a risztungot. Egy széna tartóba pakoltunk alig pakoltunk le. Mindjárt hallom, hogy mondja valaki, hogy vannak-e itt böszörményiek, ki nézek hát látom hogy Láda Sándor meg Kathi Antal vannak ott. Megörültek ők is mindjárt hogy megláttak. A kvártélyok szembe volt a miénkkel áthívtak nem győztek eleget kérdezősködni, hogy milyen világ van otthon mivel ők már elejétől kezdve nem voltak otthon már 10-dik hónapja. És öntöttek cibakot én meg szalonnát adtam rá zsírnak és jól megvacsoráztunk utána ott volt egy korcsma közel elmentünk meg ittunk vagy 4 liter bort azután ahol ők voltak bent a házban megháltunk.

13-án reggel felkeltünk a konyhából feketekávét kaptunk és marsoltunk tovább 12 órakor várt a konyha bennünket minázsit kaptunk. József főherceg is ott várt bennünket, onnét egy órai pihenés után tovább marsoltunk de hogy hová azt nem tudtuk ha kérdeztük a trénektől hogy messzi van e még a front azt mondták 30 kilométer még haragudtunk mert azt hittük hogy egyenesen oda megyünk, és már 2 napi gyaloglás után nagyon nehéz volt a risztung. Végre este egy kis faluban Kis Gyertyánfalván megszálltunk ott háltunk.

14. én reggel kávét, délbe minázsit kaptunk. Reggel maródin voltam, mert nagyon fájt a lábam pihenést kaptam akkor napra a többiek pedig ott a falu alatt gyakorlatoztak egész nap esett az eső engem pedig ordonáncnak neveztek ki. Ami nem is volt rossz ezután sem könnyű dolgom volt.

15-én nagy sár volt ebbe a faluba borult idő de már jobban éreztünk. Kipihentük magunkat.

16-án már jó idő volt könnyen rukkoltunk, csak derékszíjpatronnal, kenyérzsákkal és fegyverrel, nekem pedig csak a hadnagy úrral kellett lenni az erdőben járkáltunk itt már nagyobb hegyek vannak meg körül rajtunk nagyobbnál nagyobb. Fent a hegyeken az erdőben a rengeteg kivágott fák elrothadva hevernek.

17-én egész jó idő majdnem olyan meleg van, mint nálunk, csak az éjszakák még nagyon hűvösek és fagyos deresek ebben az évben már másodszor értem el, az ibolya nyitását nyílt itt most kezd megint nyitni. Ide már úgy mondják 9 kilométer a svaromlénia.18.-án ma vasárnap volt, délelőtt rukkolás. Délbe Isten tisztelet, délután, iskola, fegyver puczulás.

19.-én szintén jó idő, dél előtt rukkolás, délután lövés élessel, itt elég jó kávét adnak meg jó minázsit mivel hogy állandó helyen is vagyunk.

20.-án ma este is jó idő, délelőtt szintén rukkolás, délután lövés. Itt elég tűrhető volt a helyzetünk, nekem meg éppen volt rossz, nem rukkoltam, mint ordonánc a kompáni komendással jártam néha, néha jókat aludtunk a hadnagy úrral az erdőben, a jó tavaszi enyhe időben.

21.-én ki marsoltunk a svaromlénia háta megé, rezerva dekungot csinálni és tanulni. Szép jó idő volt, ez már a harmadik sor dekung. Egymás után 2 vagy 3 kilométer távolságra, ide már jól látszott az első svaromlénia és láttuk hogy expodál a srapnel meg a gránát, még ijen közel nem hallottuk az ágyuszót mint most itt már nem szerettük a levegőt pedig gyönyörű jó idő volt, délután 9 óra után vissza mentünk. Kis Gyertyánfalvára 9 órára értünk haza nagyon elfáradva, de nagyon sok meg másnap reggel jött el maradtak, mert nagyon nehéz volt a fel szerelés az út meg jövet menet 23 kilométer volt néhol meg 800 méteres magas hegyen mentünk keresztül

22.-én szintén jó idő, foglalkozás. Ma is megtettük a tegnapi nagy utat teljes felszereléssel, de most már sokan nem jöttek el, mert soknak fájt a lába mink is keservesen vánszorogtunk a faluba.

23.-án ma reggel ki adták a parancsot. A bataleon  a kornyiánni komendásoknak hogy szedjenek össze mindent megyünk az egész bataleon az ezredhez a svaromléniába és közzé osztanak bennünket. Reggel kávé után 7 órakor el is indultunk. A tiszt urak elöl lóháton a hadnagyok, meg zászlósok, kadétok, gyalog risztung nélkül vagy csak könnyü risztunggal, meg indultak elől lóháton jó bátran 1 óra múlva már ameddig a szem ellátott az úton tele volt elmaradt bakával nagyon fájtak a lábaink az előtt két nap is mindig emeltük a nagy terhet a karátson-Détokrisztung nélkül is elfáradva biztatták az embereket, mint a szegény ember a kiállott gyenge lovát. Egy helyt meg állottak a tiszt urak összevárták az embereket, úgy indultunk megint tovább, de már lassabban valamivel, délben 12 órakor. Nagy Borozsnyón mentünk keresztül de már ez a svaromlénia háta megett volt itt már nem lakott czivil.

Csupa katonaság tanyázott benne rengeteg gyalogság meg tüzérség, ott egy fél órát pihentünk mentünk tovább fel egy magas hegyre nagy fáradsággal csak ugy szakadt rólunk az izzadság míg végre fel értünk a tetejére, ott volt a Regemencz komandó ott dolgoztak a pianérek ott volt H. Varga Antal is az unokatestvérem alig állottunk meg mindjárt felkeresett, nagyon meg örültünk egymásnak, nem győzött ő is kérdezősködni, mert ő is még karácsonyba fel jött a harcztérre. itt aztán széjjel osztottak benünket én a második századhoz estem mikor a századhoz értünk éppen hó poszton volt az egész század mindjárt körül vettek bennünket mint az éhes farkas, vettek volna azok mindent a mi csak enni való lett volna,pénzek volt böven de már nekünk sem volt semmi mert ki éltük magunkat már mink sem vehettünk semmit csak egy fél kiló czukrom volt még azt meg csak tartogattam magamnak nagyon rosszul, piszkosan rongyosan néztek ki szegények, csupa szenvedés és nélkülözés,és a nagy strapa nézett le róluk, nagyon megsajnáltam őket. Meg rágondoltam hogy már én is ebbe a sorba jutottam, ki jött a könnyü a szememböl, sok édes Anya meg síratná a gyermekét ha látná, vagy talán a szíve is meghasadna, itt már kérjük az Istent hogy csak innen segitene haza benünket.

24.-én Jó idő van kint vagyunk a svaromléniába, a hó poseton ujságot is adnak a katonának de

Most ápr. utóllya van és márcziusi újságot kaptunk kit otthon még el olvastunk így teszik bolonddá az embert a háborúban.

25.-én ma vasárnap van lementünk rezervába a regemencz komandóhoz. Itt láttuk legelőször hogy lőttek a repülő gépre ágyúval de az oroszok lőtték a mi repülőnket de nem találták el pedig rá lőttek vagy 60 lövést. Szép volt nézni, de az aviatikusnak nem volt valami kellemes mulatság.

26.-án ma is jó idő volt a rezervába voltunk és rezerva dekungot csináltunk, itt sem hagynak nyugodni bennünket mindig dolgozni kell azt a kevés alvás időt kiszámítva, amellett meg a minázsi is gyenge, ha kikaptuk az egy kanállal megrohanták a kokkosznit az volt a nyertes a ki kapott még belőle. nekem ahhoz sem volt szerencsém, mert én nem szerettem tolakodni, kenyér sem járt ki mint azelőtt 3-an meg 4-én kaptunk egyet egy napra pedig 2 embernek járna egy kenyér, reggel magunk főztünk kávét a csajkában ha tudtunk vizet hozni, délbe lóháton kokkísznikbe hozták fel a traktirok vacsorára. meg egyik nap kaptunk szalonnát annyit minta kis ujjam másik nap sajtot nem volt két falatnál több. Így aztán többször nem volt vacsora mint volt, a kenyérből is csak félve mertünk vágni mert ránéztünk is fogyott.

27.-én nappal jó idő járt ki mentünk megint a hóposztra de éjjel nagyon hideg lett nagyon fáztunk dér volt nagy, a pokróczot meg elszedték tőlünk mihelyt fel jöttünk.

28.-án ma is jó idő volt nappal, csak kint a hóposzton voltunk éjszaka megint dér és hideg volt tüzet meg nem szabad volt gyújtani, így aztán a két éjjel nem igen aludtunk csak köpönyegen voltunk még jól jártam, hogy a csízmámba jöttem fel legalább a lábam szára nem fázott.

29.-én az időjárás jó mostanában ma lementünk a hegyről risztungosan rezervába ott dolgoztunk dekungot csináltunk, nagyon meguntuk ezt a sok hegyen való mászkálást. A baka meg olyan, mint a csiga mindenüvé viszi mindenét a házát.

30.-án szinte jó idő, mostanában úgy hallik hogy rövidesen béke lesz, csak a jó Isten adná meg minél hamarább azon kérjük éjjel nappal ma eg fürödtünk megberetválkoztak de én rám nem került a sor. Pedig már hónapos szakállam van megnyiratkoztak is a mi nagyon is feltért.