Május.1-én most is jó idő jár, dekung csinálni járunk nappal a rezervába. Este pedig alárm lett, megtámadtak bennünket az orosz patrulok. Jöttek a kis dum golyók meg srapnelek is a mieink is óriási lövöldözést csináltak, de visszahúzódtak csak nem aludtunk akkor éjjel.

2.-án vasárnap van ma de itt nincs vasárnap, jó szép idő volt. Dekungot csináltunk éppen a jószágot vizsgáltam, mert már az is került, mikor egy srapnel egészen közel pukkant szét a fejem felett csak úgy csörgött körültem a száraz falevelen még a vérem is majd meg hűlt bennem rögtön abbahagytam a vadászatot, arráb pakoltam onnan addig is ott járt
Már keresztül rajtunk de már hozzá szoktunk mert még közzénk nem esett.

3.-án ma is jó idő volt, széllyel szoltéroztak benünket én az ácsok közt voltam kecskelábot csináltunk dróttal akadálynak. Este meg alig dűltünk el hogy pihenjünk Valamit de az is keserves volt mert a hátunkon kellett a bornyúnak derekunkon a derékszillynak lenni mellettünk meg fegyverünk feltűzött szuronnyal. mindjárt hallott a balszárnyon még jól messzíre tőlünk erős ágyú és kis fegyver tűz a mely hamarosan közelebb jött, vártuk a támadást mostanában mindig mert már egy hónap óta nem volt ütközet. Szinte a hidegrázás környékezte az embert, durrogtak a világító pisztolyok meg a sájnenferek vagy fényszórók nappali világosságot árasztottak már mink is hallottunk fejünk fej felett a golyók sivítását, a gépfegyverek is meg kezdték a müködést hamarosan az egész fronton megkezdték a támadást, mivel mi rezervába voltunk minket aláromba álitottak, vártuk a parancsot mikor megyünk a többi bajtársaknak segiteni, iszunyu fegyver ropogás Az ágyú meg bele, bele bömbölt. Borzasztóan hallott a szép csendes májusi éjszakában. itt mindenre el van az ember készülve még a legrosszabbra is ilyen helyt megtanul, az ember imádkozni még aki nem tud is, de nem sokára az oroszok abba hagyták a támadást és a nagy tűz is sokára elcsendesedett kevés veszteség néhány sebesült lett.
május 4-én ma is szép májusi idő volt nappal kecske lábot csináltunk Sokat kell nélkülözni, éhezni a szenvedések mellett, pénzünk volna itt mindenkinek de értéke nincs mert nem vehet érte semmit 32. koronámért még 2 komiszért odaadnám pedig otthon 5 koronáért is lehet annyit venni, rumot is kaptunk a héten egyszer egy egy evő karátsonnállal, de azt is el lopják az altisztek mint más ennivalót. Itt a második századnál meg nagy zsiványság folyik, de nincs a ki meg jelentse, és nincs a ki utána nézzen a kompáni komendásunk nagyon jó ember. Gusztovics főhadnagy úr de nem néz utána ötet pedig orránál fogva vezetik.

5.-én szép jó idő volt dél előtt parancsot kaptunk, hogy készen legyünk mert minázsit meg hátrált előttünk, minázsit kapunk és megyünk utána üldözni.12 órakor el is indultunk erőltetett menéssel mentünk este 9 óráig akkor egy nagy erdőben lepihentünk egy kicsit.

6.-án ma már hajnalba 2 óra-kor útnak indultunk a muszka után üldöztük nagy fáradsággal, nagy hegyeket, szakadékokat Mászva éhen szomjan, szaladva muszka, árkon, bokron, keresztül már nem messzi van, Magyarország határa meg sem mer állni sehol.

Május 7.-én ma éjjel eső lett ránk, de nappal jó idő lett. ma délben értük el a magyar határt itt vége szakadt Zemplén megyének idáig mindig abba jöttünk, itt léptünk át Galicziába itt egy keskeny árok volt a határ gyönyörű szép fenyőfa erdőben olyan szép hosszú fák benne, mint egy egy torony, mentünk tovább, itt már Lemaradt sok helyt az oroszhátvéd tüzérséggel eggyüt, ágyu meg kis fegyver tűz volt körültünk de még itt nem olya nagy mértékben mink is ki felylödtünk állást foglaltunk és Beástuk magunkat esettleges támadás ellen,mert a muszkának szokása volt ki csalni az ellenséget az állássából a jó helyről és azután támadott. de most ugy látszik nincs kedve támadni, ma délelőtt menet közben találtam Szálkai Sándort a 61 dik gy.ezrednél mint kadét szolgált nagyon meg örültünk egymásnak csak időnk nem igen volt beszélgetésre.

Május 8-án ma is jó idő volt, mentünk az orosz után erőltetett menéssel, éhen szomjan, erökön, hegyeken szakadékokon keresztül óriási fáradsággal. Már második nap nem kaptunk minázsit, hiába főzték meg az ételt a sok konyhán mert nem lelte meg a Csapatját mert az mindig ment igy aztán este már büdös is volt és ki kellett önteni az orosz az egész fronton vonult vissza felé, hol az egyik ezred ment elől svaronléniába hol a másik
a többi az utakon ment. itt lehetett csak látni hogy mennyi a katonaság. mikor vonul előre vagy hátra itt már kiértek az erdőségekből mindenütt csak katonaság vonult az uton meg rengeteg tüzérség 6-tos meg 8-as fogatokkal,amelyeknek vége hossza nem volt nem is hittem volna ha nem látnám. meg a trénnek óriási hosszu sora huszárokat csak egy ezredet láttunk. Ma délután megint tüzbe mentünk, nagy ágyu meg kisfegyver tüzbe a tüzérségünk nehezen tudott előre
haladni 10,12 meg 14 lovat is fogtak egy kisebb fogta ágyuba még is alig tudtak át vergődni meg fel a hegyre de itt nem néznek sem jószágot sem embert csak előre.

9-én ma is jó volt az idő vasárnap volt de nagy ágyu tüzbe mentünk előre, éhen, szomjan, harmadik napja nem ettünk már minázsit kenyeret is két napra kaptunk egy
Negyedrészt, ha egyszer meg ette volna is félig sem lakott volna vele jól, én 4 vagy 5 falatot mertem belölle vágni jól voltam a fél kiló koczka czukkorral 3 mat a kis kenyérhez ki vettem
Egy a ebéd vagy vacsora ki volt belőle. Nagyon lankadt volt a csapat még vizet sem ittunk már sokan nem bánták volna ha halni vagy sebesülni kellett volna a mellett meg marsolni erőltetett menéssel emelni a nehéz risztungot csak szédelegtünk. Már, fájó szivvel gondoltunk haza a hol legalább kenyér volt. sok édes Anya ha látná a fiát, vagy még jobb hogy nem látja mert meg hasadna a szive fájdalmában. Ma este nagy tüzben mentünk előrre sik terepen közülünk többen elestek. Éjszakára az erdőbe lehúzódtunk A fejünk felett mindig csergetett a
Dumgolyó mikor szét robbant, a mitől irtózott az ember mert legnagyobb része halálos volt, vagy iszonyatossan csuffá tette az embert ha még karját vagy lábát érte törte el bele
Haltak, ha pedig derékon felöl érte biztos halál volt. kis golyók közzé gránátok és srapnelek vegyültek. Nem tudta az ember merre huzódjon. Meg ránk jött a korom sötét éjszaka egymást sem láttuk csak fogtuk az elöttünk való torniszterjét hogy lene maradjunk az eső megindult ránk esni még is egy hejt lemaradtunk ott pihentünk egy kicsit meg el is szunnyadtunk.

Május 10-én az éjszaka meg ma délig esett a hideg szeles májusi eső, hajnalban ki fejlödtünk svaromléniába és álást foglaltunk beástuk magunkat mert a muszka is meg állott nagy erővel. közben elörre mentünk közelebb hozzáaddig sokan elhullottak közzülünk, minden perczben elvoltunk készülve a halálra míg egyhejt vagy 400 lépés távolságra az oroszoktól be ástuk magunkat itt voltunk másnap reggelig,szomoru egy hosszu nap volt az egész nap ropogott a kis fegyver meg az ágyuk is dörögtek mind a két részről,előbb az orosz tüzérség lött be benünket csak ugy csörgött körültünk a srapnel golyó meg a Gránátok, sok embert örök nyugalomra küldött engem is csak jó Isten örzött,mikor az másfelé irányitotta a tüzet,akkor meg a mi tüzérségünk vette rövidebre és minket lött be tévedésből azt sem tudtuk hogy hová bujjunk míg telefonáltak nekik,lassan még is csak este lett. éjjelre már csendesebb lett a tüz, akkor meg a sebesültek jajgatásától iszonyodott az ember, egész éjszaka mindig a szanitész hívását lehet hallani de sok ember ugy pusztult el segéj hiányában,meg az éhséget is elnyomta itt benünk A háboru borzalmai pedig már 4 napja nem ettünk fött ételt kenyeret is alig egy pár falatot. már a konzervát is megettünk kettőt lopva kenyér nélkül a három közül. Az altisztek, meg a mi fő volt legalább Antival együtt leszünk minden századtól kellett 3 ács ember mivel a tiszt urak nem voltak ott felkértük az örmester a ki át is engedett a pianérekhez hiába nem voltam iparos.

17.-én ma is szép jó idő volt, most hogy pianér lettem a 150 darab élesből csak 40-net kellett meg hagyni kaptam helyette 1 lapátot meg1 fejszét. Ma is marsoltunk előre már Galicziának a tulsó felén járunk. Premislihez már alig 15 kilóméterre vagyunk, délután raszt pihenés volt.

18-án Még reggel semmi parancs pihenés volt ma váratlan szerencse ért. Magi Kálmánnal találkoztam össze, már egy hónap óta nem találkoztunk. adott vagy 2 kiló szalonnát egy csomó koczka czukrot, sajtot, szivari dohányt szóval legalsó hangon érne 20 koronát de itt 50-nért sem lehetne kapni. czukrot lehetet 2 koronáért fél kiló kenyeret is eleinte méreg drágán de az is fekete mint a föld meg pelyvás benne volt az árpának meg a zabnak a haja. szalonnát meg
Semennyi pénzért nem lehetett volna kapni. szegény kiélt nép volt már ez elébb a muszka kiélte azután meg a mieink. itt is egy hadtest van megrohanta az üzleteket mint a sáska mikor éhes.

19-én szép jó idő csak meleg volt nagyon meg indultunk visszafelé azt mondták ez a hadtest megyen Bukovinába más frontra de bizonyost nem tudunk. délután 3 óráig marsoltunk nagyon elfáradva meg háltunk egy faluban.

20-án ma is jókor reggel utnak indultunk vissza felé. erőltetett menéssel, az óriási rekkenő melegbe meg a nagy portól alig láttunk Olyanok voltunk mint a majom. Mikor egy faluba lerasztoltunk az egész hadtest egy folyóba amellyik a falu alatt folyt abba ment és ugy mosdottúnk, fürödtünk, egész meg ujultunk a fürdés után, már két napja jövünk vissza felé azon az uton melyiken mentünk.

21-én ma is jó idő volt. de nem olyan meleg mint tegnap, idáig még tegnap volt a legnagyobb melegség ma már 3-dik napja marsolunk vissza felé. de itt már más uton itt már tudjuk hogy Mezőlaborczra Megyünk. vonatra ülünk de hogy hová megyünk azt nem tudjuk. Utunk zaGorez és sztropkó mellet vezetett el. Utunkban sok muszka trénkocsit találtunk össze törve mit nem érkeztek el vinni. a muszkák sok kő és szép beton hidakat felrobbantottak Hogy vonultak vissza felé, a Szan folyó mellett jöttünk a mi elég széles azon keresztül is sok szép vasúti hidakat felrobbantottak, meg több vasúti kocsikat deszkával meg más terhekkel megrakva egymásra Szalasztottak és akkor robbantották fel alatta a hídat három kocsi is volt egymás tetején, de azok meg nagyobbrészt össze égve. Ma délután 3 órakor léptük vissza felé át a Magyarhazánk határát, itt egy termés kövel „olyan mint egy rendes sírkő” volt a határ meg jegyezve, többen mondták hogy a mult öszön még korcsma is volt itt, de most nem Mondaná senki sem a helye is alig látszik. Hálát adtunk az Istennek hogy még egyszer élve egészségesen át léhettük hazánk határát, itt Tanyaláltuk a vasúti ezredet kik jöttek Nagy éllyenzéssel néhány kocsiból álló vonattal a hidakat javitani. Itt a határhoz közel Zemplén megyében Mezőlaborcz alatt. Vidrányban meghátráltunk.

22-én ma találkoztunk össze az Úy marsal a 10-dikkel, itt találkoztunk. H Varga Mártonnal meg Oláh Antallal, és több ismerőssel. Ma osztottak egy zászlós komendálya alatt most kiegészitették 120-ra egy századot képeztünk egy hadnagyot helyeztek hozzánk komendásnak ma raszt volt egész nap. kaptam 3 lapot meg 6 kis csomagot Zsuzsikától délután Istentisztelet volt.

23-án Pünkösd első napja egész nap pihenés délelőtt Isteni Tisztelet, délután szerszám vizit jó
Minázsi két féle volt az ebéd is. Szép jó idő volt egész nap.

24-én Pünkösd második napja Jó meleg idő volt sátrakat huztunk Pihenés volt egész nap még mióta a harcztéren van a 39 ezred nem tudott egy ünnepet sem meg tartani, meg ennyi pihenése még nem volt, délelőtt. Isteni tisztelet, néhány ember kitüntetése, ma adták ki az olasz hadjáratot, és hogy az olasz határara megyünk.

Május 25-én szép jó idő volt egész nap pihentünk ma élyszaka az ezrednek Az eleje elmegy. kiadták parancsba hogy holnap reggel mink is megyünk Laborczra a hol vagonéroznak benünket.

26-án. Ma is jó idő volt. Ma reggel Vidrányból át mentünk MezőLaborczra a mi alig van 5 kilométer távolságra, délben be vagonéroztak benünket, el indultunk, Homonnán keresztül, itt már elhagytuk a magas hegyeket méneseket gulyákat láttunk egész meg újultunk hogy az egyenes terepre értünk.

27-én. szép jó idő. Sátorallyaujhelyen meg állottunk, szép nagy város ez a hegy alatt terül el, egész falu van a sebesültek barakjaiból a melly villany világitással van el látva. szép vidék ez. nagy tábla vetések vannak erre a levegő is más nem olyan büdös mint GaliCziában jó akáczvirágos levegő. Egy óhalytásunk van hogy csak Debreczenfelé menjünk.

28-án. Ma is jó idő van. most már nem megyünk Debreczen felé. MisKolcztól letértünk Hatvan és Pest felé. Laborcztól idáig már küldtem 2 lapot haza, szép vidék van erre
Mindenütt, kivált így májusban jó termő földek. Pest felé már a faluk is szebbek nem olyanok mint felső Magyarországon.

29-én. Pesten megállottunk, aztán mentünk tovább. Érsekujváron keresztül Bécsbe. szép vidék és jó termő földek az osztrák határig. Bécsbe reggelre értünk, ott kaptunk theát szép kenyeret, csokoládét, czirjákgarettát,
Bécset elhagytuk itt már a földek silányak és gavicsosak, silányak a vetések is,hanem gyönyörü városok, gyönyörü faluk, még a tanyák is kevés kivételével mind emeletesek és a mi fő tiszták mint a pohár, de lehet nekik miből épitkezni mert minden város és falu háta megett ott vannak a nagy fenyő erdő meg az óriás magass hegyek,csak ezeket a magas hegyeket nem szeretjük mert a Kárpátok magas hegyei csak fiai lehetnek ezeknek, az erre való népnek szép viseletek van meg jobban szeretik a katónákat mint nállunk. Sok alaguton mentünk keresztül, a hegyek Tetején meg oldalába, olyan házak mint nállunk a városháza meg a kollégyium, de mind szépre festve olyanra, hogy papíra lehetne szebbet festeni. Karinthiában Villách nevü városban száltunk ki.

30-án. Vasárnap van. esős idő van. Az este száltunk ki a vonatból 5 napi Utazás után, itt pihentünk egéssz nap. tisztességesen megmosdottunk és csudálkozva néztük, hogy még máj-30-án is sok havat láttunk a hegyek tetején, még mindenütt óriás hegyek
Meg rengeteg forrás meg folyóvizek nagyok és sok zuhogva jönnek a hegyről lefelé. Magyarországon nem láttunk vidéket, ezeket sem hittem volna ha nem látnám, itt már közel mondják az olasz határt.

31-én borult esős idő volt. ma reggel el indultunk ebből a faluból egy városon, Villachon keresztül gyalog az olasz határ felé egy nagy hegyen Kacskaringós köves uton keresztül. 34 kilómétert sok apró falun mentünk át. egész nap mindig esett az eső nagyon elfáradtunk, majd széllyel szakadt a lábunk estefelé egy Kirbach nevü faluba szálássoltak bennünket, fedél alatt megszáraddkoztunk kipihentük magunkat.