A hajdúdorogi erődfal régészeti kutatása II.
Amit biztosnak vélünk, és bizonytalanná válik
Az első napok sikere után, mivel az első kiásott kutatóárokban megtaláltuk az erődfal déli falának maradványait optimistán vártuk a kutatás további eredményeit. Ám a kezdeti örömöt felváltotta a kétkedés.
A hajdúdorogi erődfal pontos nyomvonalának kutatásánál némi támpontot a kéziratos térképek ábrázolásai nyújtanak. Az 1780-as években készült első katonai felmérés térképlapján határozottan megjelenik az erődfal vonala, és a négy sarokbástyát is jelölik rajta.
Az erődítés keleti széle jól igazodik a tokaji út nyomvonalához. Valószínű, hogy a régi tokaji út futása már a középkorban is rögzült, és ez hagyományozódott át napjainkra is. A térképi ábrázolások a nyugati oldalon azonban már sokkal bizonytalanabbak. Sajnos azt nem tudjuk megállapítani, hogy a jelenlegi Óvoda utca nyomvonala mennyire őrzi a középkori hagyományokat, ráadásul az erődítés nyugati vonala nem illeszkedik az utcahálózatra, így az egyik legnehezebb feladatunk a nyugati erődfal helyének a meghatározása, amihez gyakorlatilag semmilyen támponttal nem rendelkeztünk.
Ki kellett dolgoznunk egy olyan kutató árokrendszerre alapuló szisztémát, amellyel bárhol is fusson az erődfal maradványa, nagy bizonyossággal el fogjuk találni.
Az erődítés nyugati határának meghatározásához az első kutatóárunkhoz számítva mintegy húsz méterre húztunk egy újabb észak-déli irányú kutatóárkot, de ebben már falra, erődítésre utaló jelenségeket nem találtunk, tehát itt már az erődítésen kívül járunk.
Nem volt felesleges ezen kutatóárok kiásása sem, ugyanis itt a mezőváros települési rétegeit tudtuk megfigyelni, az itt megtalált szemetesgödör betöltésében egy míves kidolgozású cserépkályha csempetöredékei kerültek a felszínre.
Az erődfal kutatását az első kutatóárokban megtalált falszakasz átvágásával folytattuk, ugyanis egy fal, egy építmény szilárdságára, stabilitására vonatkozóan nyerhetünk információkat annak alapozási mélységének feltárásával. A falszakasz átvágása során nagy meglepetés ért minket, az eredmények alapján azt kellett megállapítanunk, hogy az erődfalat gyakorlatilag alig alapozták meg, szinte azt mondhatjuk, hogy az egykori felszínre építették meg. Ez az alapozási technika azonban teljesen megkérdőjelezi a feltárt falszakasz erődítés funkcióját, és valószínűsíti, hogy a fal semmilyen hadászati jelentőséggel nem bírt. A megfigyelt ásatási eredmények alapján az is felmerült bennünk, hogy az első kutatóárokban jelentkező falszakasz esetleg nem is az erődítéshez tartozik.
A kutatást új stratégia szerint kellett tovább folytatnunk, amiről majd a következő híradásunkban tudósítunk.
Dr. Bálint Marianna
régész
