A Dorogi út mentén húzódó Téglagyár területéről a XX. század elejétől kezdődően már számos alkalommal kerültek be régészeti leletek a Hajdúsági Múzeumba. Az a két edény is partomlasztáskor került elő, amelyet 1924-ben még fél oldal szalonnáért vásárolt meg H. Fekete Péter az éppen akkor alakuló múzeum gyűjteménye számára.

Antalóczy Ildikó, a Hajdúsági Múzeum régésze 1979-1981 között több Árpád-kori házat tárt fel a lelőhelyen. Egyrészt a bánya műveléséhez kapcsolódóan, másrészt pedig a téglagyár déli széle mentén meginduló építkezésekhez, közművesítéshez kapcsolódóan.

A nagykiterjedésű, gazdag és izgalmas leletanyagot szolgáltató lelőhelyre nemcsak az Árpád-korral foglalkozó régészek, hanem a történészek is felfigyeltek, és az okleveles adatokban szereplő nyíri izmaeliták, azaz böszörmények központjaként azonosították a települést.

A lelőhely régészeti kutatása sajnos az újkori beépítések miatt szinte lehetetlen. Az utóbbi években is csak akkor nyílt lehetőség a lelőhely újabb szeletének megismerésére, ha valamilyen építkezésre került sor: úgymint a gázcseretelep, valamint a szakiskola tornaterme.

A nagyon nehézkes kutatási körülmények miatt a lelőhelyből megismert minden négyzetcentiméternek nagy jelentősége van.

Néhány nappal ezelőtt egy bejelentés érkezett a Hajdúsági Múzeumba, hogy a Szabadhajdú utcában családi házat terveznek építeni, és az alapozás földmunkáihoz megrendelik a múzeumtól a régészeti felügyeletet. A tervező és az építtető jogkövető magatartásának köszönhetően egy újabb adalékkal gazdagíthattuk tudásunkat Böszörmény falu történetére vonatkozóan.

A családi ház alapozási árkában egy Árpád-kori ház maradványait tudtuk feltárni. A ház csak egy kis töredéke esett az árokba, de ebből is meg tudtuk állapítani, hogy a ház tetőszerkezetét tartó gerendák a ház nyugati fala mentén sorakoztak, hármat is találtunk belőlük egymás mellett. Valószínűsíthetjük, hogy a ház keleti fala mentén is három cölöplyuk húzódik. Az Árpád-kori házak nagy részében általában csak két cölöplyukat szoktunk találni egymással szemben. Az itt megfigyelt, a cölöplyukak általánostól eltérő elhelyezkedése egy másik házépítési technikára utal.

Határozottan rajzolódott ki a ház beásása a sárga agyag altalajban.

Három cölöplyuk a ház nyugati fala mentén.

Az Árpád-kori ház délnyugati sarka az alapárokban.

Az Árpád-kori ház részletének feltárásával és dokumentálásával gyakorlatilag egy pillanatra sem tartottuk fel az építkezés menetét. Amíg az építkezés egyik sarkában a régészeti jelenségek dokumentálásával foglalatoskodtunk, addig tovább tudták folytatni az alapozási árok ásását a telek további részén és mire befejezték az árok ásását éppen végeztünk is a terület leletmentesítésével, így következő nap már érkezhet is a beton az alapba.

Az újabb régészeti leletek rávilágítanak arra, hogy egy kis alapterületű családi ház alapozásánál is kerülhetnek elő értékes régészeti leletek, és így szeretnénk a tervezők és építkezők figyelmét rávilágítani arra, hogy milyen fontos az egyébként nem építési engedély köteles családi házak építését bejelenteni a múzeum részére, hiszen a múlt emlékeit a jelenben kell megőriznünk a jövő számára, és ezt csak közösen tehetjük meg.

Dr. Bálint Marianna

régész