Az idézetet bölcs királyunktól, Kálmántól vettük. Bár nem pontosan ilyen formában hangzott el, de az egyszerű nép számára ez volt a király kijelentésének sommázata.

Valószínűleg a mai Hajdúböszörmény északi részén, a dorogi úti téglagyár területén létező Árpád-kori Böszörmény falu lakossága nem értett egyet királyunkkal, mivel egy társukat ugyan csak meglepő módon temették el. Régi adóssága volt a régészetnek és a történelmi kutatásnak, hogy ennek az igencsak izgalmas településnek, amely városunk nevét is adta, a temetőjét megtalálja. Miért is olyan fontos ez? Böszörmény falut a történeti adatok alapján a nyíri izmaeliták – azaz böszörmények – központjának tartják. A böszörményekről pedig tudjuk, hogy elsősorban pénzváltással, kereskedelemmel foglalkozó, mohamedán vallású népcsoport volt. Az egy nagyon izgalmas kutatási feladat, hogy vajon régészeti módszerekkel kimutatható-e az Árpád-kori leletanyag között egy eltérő etnikumú népcsoport jelenléte. Ehhez pedig leginkább a temetők, temetkezések vizsgálata vihet minket közelebb, hiszen a legtovább fennélő temetkezési szokások, vallási rituálék a legbiztosabb forrásai az eltérő életmódnak, hiedelemvilágnak.

2018. decemberében megtörtént az áttörés. A Perczel Mór utcában egy szennyvíz bekötés korrekciójánál emberi csontokat fordított ki az ásógép kanala. Szerencsére azonnal értesítették a Hajdúsági Múzeumot és megtörténhetett a leletmentő ásatás. Sajnos már korábban is lehetőség nyílott volna erre, hiszen az utcabeliek elmondása szerint évekkel ezelőtt a szennyvízcsatorna fektetése közben minduntalan emberi csontok kerültek elő. Akkor esett meg, hogy egy rendellenes testhelyzetben elhelyezett holttest fölött is átvitték a vezetéket. Nem elírás, mivel később még egy optikai kábelt, sőt egy gázvezetéket is átvezettek a temetőn, de ekkor sem érkezett jelzés a csontokról. Ezt elégelhette meg a most előkerült személy, akit a rendellenes testhelyzet miatt ártó személynek vagy boszorkánynak gondolhattak a falubeliek. Történt ugyanis, hogy hasra fektetve, lábát összekötözve földelték el. Tették ezt azért, hogy megvédjék az élőket a boszorkány visszajárásától. Sajnos ez az egy csontváz még nem ad teljes mértékű információt a temető népességéről. Bizton állíthatom, hogy ha a korábban előkerült sírokat is lehetőségünk lett volna feltárni és megvizsgálni nagyon sok értékes információ birtokában sokkal többet tudhatnánk Böszörmény falu lakóiról.

A korábbi közműépítési munkák nagyon sok pótolhatatlan és a böszörmények kutatása szempontjából jelentős és alapvető régészeti forrást semmisítettek meg. A hiányzó adatok számos kérdés megválaszolásához vihettek volna minket közelebb. A sírok fekvéséből, a temető kiterjedéséből következtetni lehetne a falu templomának helyére is. A tudomány által máig vitatott kérdéseket lehetett volna tisztázni, például azt, hogy milyen arányban éltek a faluban a magyarok és a böszörmények?

Szerencsére a mostani bejelentéssel kicsit közelebb jutottunk a válaszokhoz, de fennáll a lehetősége annak is, hogy éppen újabb kérdéseket tudunk megfogalmazni. Reméljük, hogy ebben a régészeti örökség megőrzése és megismerése iránt fogékony kivitelezők, építkezők is partnerek lesznek.

Ebben az esetben bizonyára mentesülni fognak a boszorkány átkától…

Dr. Bálint Marianna

régész