Szemelvények a Hajdúsági Múzeum régészeti tevékenységéből 1.

A 2018-2019-es év nagyon feszített munkatempót hozott a múzeum régészeti munkájában, ahogy az egyik lelőhelyen befejeztük a terepi munkát, szinte másnap már egy másik helyszínen folytattuk a feltárást. Leletekben és új régészeti felfedezésekben gazdag időszak áll a Hajdúsági Múzeum mögött.  Jelenleg a régészeti leletek tisztítását, restaurálását, leltározását végezzük, így most lehetőségünk van áttekinteni az elmúlt időszak régészeti eseményeit. Szeretnénk Önöknek betekintést nyújtani a régészet hétköznapjaiba is, hogy lássák, milyen munkafolyamatokon mennek át a leletek az előkerüléstől a múzeumi tárlókig, ahol az érdeklődők megcsodálhatják őket. Szemelvényeket kínálunk Önöknek a Hajdúsági Múzeum régészeti életéből. Lehet, hogy az írások néha túl szakmaira sikerülnek, de ezzel csak arra szeretnénk bíztatni Önöket, hogy utána olvassanak a történéseknek.

„Optikai csalódás – avagy mi fér el 40 centiméterben?”

Számtalan csalódás éri az embert. Ezek között vannak jók és rosszak. Most egy kellemes csalódásról szeretnénk beszámolni.

2018. május-június folyamán optikai kábelt fektettek Hajdúböszörmény Zelemér határrészén, a Rákóczikertig. A kábel nyomvonala a Csonkatorony tőszomszédságában haladt, így nem ért minket váratlanul a régészeti leletek előkerülése. De ami végül is előkerült, arra még gondolni sem mertünk. Mivel jelentős részben Zelemér középkori falut érinti az árok, a lelőhely jellegéből adódóan elsősorban Árpád-kori, középkori leletekre számítottunk. Ezért meglepetésként ért bennünket az, hogy egy szkíta temetkezés is előkerült.

A sír előkerülése abból a szempontból is érdekes, hogy innen mintegy egy kilométerre nyugatra húzódik a zeleméri földvár, amelyet nemcsak a bronzkor idején, de még a vaskor alatt is laktak. A kora vaskor idejéből számos szkíta nyílhegyet találtunk a földvár területén, illetve annak környezetében. Nem tartjuk kizártnak, hogy most annak a szkíta közösségnek a temetője egy sírját találtuk meg, akik a földvárban is élhettek.

A szkíta temetkezés dél-északi tájolású volt. Szerencsénkre a szkíták a sokféle temetkezési rítusuk közül ebben az esetben a ”korhasztásos”módot választották. Ha ugyanis elégetik a halottat és egyszerűen elszórják hamvait, azaz a „szórthamvas” temetkezés mellett döntöttek volna nem valószínű, hogy megtaláljuk a sírt.  A sírba hanyatt fektetve, nyújtott testhelyzetben helyezték el a halottat, akinek a lába mellé rakott kúpos testű tálban a túlvilágra szánt étel lehetett. A tálon kívül más mellékletet nem találtunk a sírban.

De ezzel még nem volt vége a meglepetések sorának, ugyanis a nyomvonalban a kiásott földben egy római császárkori, igen gazdagon díszített csontfésű került elő, amelyről mondhatjuk, hogy a Magyarországon előkerült csontfésűk egyik, ha nem a legszebb példánya.

Sajnos a tárgy csak szórványként került elő, nem régészeti objektumból, de így is a múzeum régészeti gyűjteményének egyik legszebb darabja lett. Magáról a csontfésűről részletesebben a Határtalan Régészet 2018. évi III. évfolyam 4. számában olvashatnak.

Természetesen a várakozásnak megfelelően az Árpád-kor is képviseltette magát jó néhány kemence formájában. A kemencéknek sajnos csak a formáját, alakját és a helyét tudtuk igazából dokumentálni, egyéb kapcsolataikat a kutatási terület erősen korlátozott volta miatt nem tudtuk feltérképezni. Összesen 11 darab kemencét tudtunk dokumentálni a nyomvonalban, amely alapján megállapíthatjuk, hogy Zelemér falu területén, a templomtól keletre húzódó falurészen igen sűrűn álltak egymás mellett a házak.

A kemencék egyik legszebb példánya, egy meglehetősen ritka típus, egy téglával megerősített boltozatú kemence volt.

További kutatások fognak fényt deríteni arra, hogy a kemencében talált tégla kapcsolatba hozható-e a templom építéséhez felhasznált téglákkal. Bízunk benne, hogy ez a határrész még további kellemes csalódásokat fog okozni nekünk!

Dr. Bálint Marianna

régész