C. Tóth János:

BENCSIK JÁNOS EMLÉKÉRE

Megrendüléssel értesültem arról, hogy 2021. június 25-én dr. Bencsik János néprajzkutató, muzeológus, nyugalmazott múzeumigazgató átadta lelkét az örökkévalóságnak. Még kisiskolás koromban ismertem meg, s az 1970-es évektől élvezhettem megtisztelő barátságát.

Tiszacsegén született 1933. március 21-én, s ott járt elemi iskolába. A 6. osztály befejezése után a falusi tehetségmentő akció keretében ösztöndíjasként a Debreceni Kegyestanítórendi Főgimnázium, majd 1950-től a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanulója lett. Az iskolai törzslapján a következő bejegyzés szerepel: 1953-ban sikeres érettségi vizsgát tett. A követelményeknek kitűnően megfelelt. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, s 1957-ben magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Később a néprajz szakot is elvégezte, s 1968-ban doktorált. Szülőhelyén, Egyeken és Újtikoson kezdett tanítani. 1960-ban a Polgári Járási Tanács népművelési felügyelőjévé nevezték ki. Hivatali munkája mellett az általános iskolában régész szakkört szervezett, amelynek magam is tagja lehettem. Ma is emlékszem a Csőszhalmán tett kirándulásunkra, amint lelkesen magyarázta a szántásból előbukkanó cserépdarabok, edénytöredékek jellegzetességeit, fontosságát. Már akkor szenvedélyes kutatója volt a város és a környék múltjának. Bár néhány év múlva hivatása elszólította, s 1964-1976 között a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum igazgatója volt, a kapcsolata nem szakad meg Polgárral. Az 1970-es évek elején vállalkozott arra, hogy szerzőtársaival (Balogh István, Bacskai István, Kozma Bertalan, Mesterházy Károly, Módy György, M. Nepper Ibolya, Nyakas Miklós) összeállítja a Polgár múltját bemutató monográfiát, amely Polgár története címmel, 1974-ben került az olvasók kezébe. 1976-ban még messzebbre került, s 1984-ig a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója volt. Akkor is folyamatos kapcsolatot tartott Polgárral. A Tisza-mellék múltjának kutatása és feltárása továbbra is élénken foglalkoztatta. Számos tanulmányt, cikket publikált ebben a témában. 1977-ben, Polgár újratelepítésének 250. évfordulója alkalmából, a Hajdúsági Múzeumtól és a balassagyarmati Palóc Múzeumtól kölcsönzött múzeumi tárgyakból és dokumentumokból az egykori hajdúváros történetét, s a betelepülők palóc néprajzi múltját bemutató reprezentatív kiállítást rendezett a művelődési házban. 1982-ben, a gyermekkönyvtár helyiségeiben egy helytörténeti gyűjtemény alapjainak is beillő kiállítás összeállításában és megrendezésében vállalt meghatározó szerepet. Sajnálatos, hogy ezt a kiállítást csak néhány hónapig láthatta a közönség. Az égből letekintve bizonyára örömmel venné, ha az egykori kiállítás anyaga, más tárgyakkal kiegészítve, egy állandó helytörténeti gyűjteményben végleges helyére kerülhetne.

Képek az 1982-es néprajzi kiállításról.

(Gombos László felvétele)

1984-ben Tokajba költözött, s nyugdíjazásáig a Tokaj Múzeum igazgatója volt. Munkája mellett különböző köztisztségeket vállalt. 1985-től a Városvédő és Városszépítő Egyesület titkára, a Kazinczy Ferenc Társaság alelnöke volt, s 1990-ben a városi képviselőtestület tagjává választották. Szervezője és irányítója volt a Tokaj-hegyaljai tudományos konferenciáknak. Számos helytörténeti, néprajzi, művelődéstörténeti cikke, tanulmánya újságokban, folyóiratokban, évkönyvekben látott napvilágot. Távozása nagy veszteség mindannyiunk számára.

Az elmúlt évtizedekben többször volt szerencsém találkozni dr. Bencsik Jánossal, s nem csak Polgáron. Felkerestem Gyulán a 80-as, Tokajban a 90-es években. Mindig megtaláltuk a közös hangot, s volt mit mondanunk egymásnak. Észrevételei, javaslatai hasznosak, megszívlelendők voltak számomra, s egyik tanítómesteremként tartom számon. A járvány elmúltával terveztem, hogy újra felkeresem, mert lett volna miről elbeszélgetnünk. Erre a való világban sajnos már nem kerülhet sor. Elment ugyan, de szelleme itt maradt közöttünk. Hátrahagyott munkái, amelyek nélkül nem ismernénk múltunkat, nem értenénk jelenünket, s nem tudnánk megítélni jövőnket, nevét és emlékét megőrzik örök időkre. Nyugodjon békében!

Források:

Tokaj – Várostörténeti tanulmányok II. 222. oldal.

Facebook: Bocskais öregdiákok.