Kedves Olvasó!

Szeretnénk a régészek kissé misztikusnak tűnő munkáját közelebb hozni Önökhöz. Ezért elindítunk egy sorozatot, amely múzeumunk ásatási munkáinak, régészeti életének apró, vagy éppen jelentős mozzanatait tárja a nagyközönség elé. Írásunkban próbáljuk elkerülni a szakszavakat, de néha ez elkerülhetetlen. Néhány gyakrabban előforduló kifejezést igyekszünk megmagyarázni, magyarra fordítani.

Folytatásos történetünk egy folyamatban lévő ásatás eseményeit, eredményeit mutatja be. Helyenként igyekszik rávilágítani arra is, hogy egy-egy jelenség feltárása, dokumentálása után milyen fontos annak értelmezése is, bár ez néha nagy nehézségekbe ütközik, de ilyenkor a párhuzamok felgyűjtése mellett a képzelet lendíthet át minket a holtponton.

2019-ben érkezett az első megkeresés a Hajdúsági Múzeumhoz egy halastó létesítésével kapcsolatban. A helyszín Hajdúböszörmény legnyugatibb határrésze, amely a régi térképeken Szőke-zugként szerepel, de a helyiek Vidi-zugként ismerik. A XIX. századi lecsapolási munkák megkezdése előtt az ország vízben gazdag táj volt. Nem volt ez másképp a Szőke-zugban sem.  A Süldős-ér, Vidi-ér; Szőke-ér vízmentes magaspartjai pedig jó körülményeket kínáltak bármely korban a megtelepüléshez. Hazánk gazdag régészeti örökséggel rendelkezik, amit egyrészt a Kárpát-medence régészeti szempontból nagyon szerencsés természetföldrajzi adottságai magyaráznak. Bármely égtáj felől is érkeztek különböző népcsoportok itt megtalálták letelepedésükhöz, gazdálkodásukhoz szükséges feltételeket.

A vízi létesítmény több lépcsős engedélyezési eljárási folyamatában akkor a környezetvédelmi engedélyezés tartott. A környezetvédelmi engedély kiadásának feltétele volt egy próbafeltárás elvégzése, amire 2019. tavaszán került sor. De miért is volt erre szükség? Milyen esetekben kell elvégeznünk ezt az adatgyűjtő munkát?

A régészeti leletek, lelőhelyek a kulturális örökség körébe tartoznak, amelyek védelméről önálló törvény gondoskodik. Ez a jogszabály mondja ki, hogy a régészeti örökség hazánk történetének pótolhatatlan, egyedülálló forrása, ez indokolja azt, hogy a régészeti leletek eredeti feltalálási helyéről történő kiemelése kizárólag tudományos kutatás keretében történhet. A régészeti lelet sok minden lehet, ami a földből előkerül: kerámiatöredékek, állatcsontok, kövek, téglák, fémtárgyak és azok töredékei.

A törvény rendelkezése alapján írta elő az örökségvédelmi hatóság, hogy a környezetvédelmi engedély kiadásához próbafeltárást kell végezni az új halastó területén, ugyanis ott nyilvántartott régészeti lelőhely húzódik. Azok a területek, ahonnan korábban kerültek már elő régészeti leletek, ahol korábban végeztek feltárásokat bekerülnek egy közhiteles nyilvántartásba, amelynek adatait minden földmunkával járó beruházás, építkezés engedélyezése során át kell tekinteni, hogy az nem érint-e régészeti lelőhelyet.

Az 1970-es években a Déri Múzeum régészei végeztek terepbejárást a Szőke-zug területén, ami érintette a tervezett halastó területét is, amikor különböző régészeti korú kerámiatöredékeket gyűjtöttek a szántásban. A tervezési területen egyéb feltárást nem végeztek.

A halastó tágabb környezete viszont nem volt teljesen ismeretlen a régészek előtt, ahol több régészeti lelőhelyet is érintett korábban régészeti kutatás. Az 1970-es években a területen gazdálkodó Tsz földnyerés céljából megbontott egy kisebb halmot, ahonnan emberi csontok kerültek elő. A dombon végül a Magyar Nemzeti Múzeum Fodor István vezetésével egy honfoglalás kori temető sírjait tárta fel. Ennek a temetőnek a későbbiekben még lesz szerepe.

A környék másik jelentős feltárására szintén az 1970-es években került sor, amikor M. Nepper Ibolya, a Déri Múzeum régésze a Köves-halmon egy Árpád-kori templom alapozását tárta fel. Sajnos úgy tűnik, hogy a halászati gazdálkodás következtében az Árpád-kori település és temető egy része mára már megsemmisült.

A Szőke-zugban további szemmel látható nyomai vannak a régészeti örökségnek. A halastótól északra a Nagy-Süldős-halom emelkedik. A Nagy-Süldős-halom egyike azon sírhalmoknak, amelyeket a rézkor végén a Kelet-Európai steppéről érkező népcsoport emelt a halottai fölé. Sajnos az egykoron tekintélyes méretű halomnak a felét már elhordták. A Süldős-halomtól sokkal kisebb halmok, apró laponyagok húzódnak a halastó mentén, amelyek feltehetőleg egy másik, a római császárkorban itt élt nép a szarmaták temetkezéseit rejtik magukban.

A régészeti kutatások különböző módszerei közül a próbafeltárást egyrészt akkor szoktunk végezni, amikor nem rendelkezünk kellő régészeti információval a beruházási területről, így voltunk a leendő halastó területével is, ahol korábban régészeti feltárás nem folyt, csak terepbejárás során gyűjtöttek onnan régészeti korú kerámiatöredékeket.

Ilyen előzmények után kezdtünk hozzá a próbafeltáráshoz, ami várakozáson felüli eredményeket hozott. Egy eddig ismeretlen avar temető szabályos sorokba rendezett 7 sírját tártuk fel. Az avar temető mellett neolit és kora vaskori-szkíta település nyomokat figyeltünk meg.

Egy több száz sírból álló avar temető feltárása komoly szakmai kihívást jelent, ezért úgy döntöttünk, hogy az avar temetőt leválasztjuk a halastó területéből. A régészetnek ugyanis nem érdeke, hogy minden lelőhelyet feltárjon. A kulturális örökség védelméről szóló törvény megfogalmazása szerint a régészeti lelőhelyeket eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell az utókorra hagyni.  Könnyen beláthatjuk, hogy mi is ennek a rendelkezésnek a lényege, ha figyelembe vesszük, hogy a régészeti kutatás módszerei milyen óriási fejlődésen mentek keresztül az utóbbi évtizedekben. Maga a régészet egy sajátos tudomány, a régészeti feltárás során ugyanis elpusztítja saját forrását, a régészeti lelőhelyet. Minél modernebb feltárási és dokumentálási módszerekkel rendelkezünk, annál több információt nyerhetünk ki egy adott lelőhelyből.

Egy régészeti feltárás során csak egyszer van lehetőségünk a kutatás során előkerült jelenségeket megfigyelni, dokumentálni. Apró mozaikkockákból kell összeraknunk a múlt történéseit, ezért fontos, hogy minél több megfigyelést végezzünk és rögzítsünk magunk és az utókor számára.

Feltételezhetjük, hogy a jövőben a mienknél már modernebb módszerekkel, eszközökkel fogják tudni a régészeti örökséget kutatni. Az avar temető teljes feltárását inkább a jövő generáció gondjaira bízzuk.

De nemcsak régészeti leletekben, hanem természeti értékekben is gazdag a vidék. A természetvédelmi hatóság is talált itt védett növényfajt. A halastó tervezett területének egy része a kisfészkű aszat élőhelye is, amely a Kárpát-medencében endemikus faj. A kisfészkű aszatról bővebben az alábbi webhelyen olvashat.

https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/natura2000/fajtar/kisfeszku-aszat-

A próbafeltárás legfontosabb eredménye a korábban ismeretlen avar temető felfedezése volt, valamint az a tulajdonossal kötött megegyezés, hogy az előbb említett okok miatt a tervezettnél kisebb lesz a halastó.  Így a tó végleges mérete a természetvédelmi és a régészeti szempontok figyelembe vételével alakult ki.

Keresse a folytatást!

Dr. Bálint Marianna

régész