A Hajdúsági Múzeum állandó régészeti kiállításában kitüntetett helyen szereplő leletek mellett szeretnénk teret biztosítani az utóbbi évek friss régészeti kutatási eredményeinek bemutatásához is. Ezért úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk a múzeum régészeti kiállításának koncepcióját. A késő bronzkori böszörményi kincs, a zeleméri templom, és az Árpád-kori Böszörmény falu továbbra is része marad az állandó kiállításnak, mellettük pedig egy kiállító terem teljes átalakításával létrehozunk egy időszaki kiállítóteret, ahol folyamatosan – rendszeresen a régészeti gyűjtemény új gyarapodását tervezzük bemutatni.

A „Talpunk alatt történelem” című új időszaki régészeti kiállítás megépítését az NKA Magyar Géniusz Program Ideiglenes Kollégiumánál elnyert pályázat teszi lehetővé.

Az első lépésként meg kellett válnunk a régi kiállítástól, de, hogy az új kiállítás megnyitásáig se maradjunk, szép régészeti leletek nélkül az internet segítségével a múzeum weboldalán biztosítunk lehetőséget azoknak, akik újra megszeretnék csodálni a kiállításból kiemelt tárgyakat, továbbá azoknak is, akik eddig nem tudták megtekinteni azokat a múzeumban. Virtuálisan elvisszük őket az Önök otthonába. Ezért hétről-hétre egy-egy a régi kiállításban szereplő tárgy rövid bemutatásával jelentkezünk.

Kauricsigát formázó üvegből készült amulett

Az első világháború után Magyarország kultúrpolitikájának elsődleges célja volt, hogy megteremtse a Kárpát-medencében a magyarság kultúrfölényét. Ennek a politikának a részeként az oktatási szempontból hátrányos helyzetű tanyavilágban tanyasi iskolák sűrű hálózatát hozták létre. Így került sor többek között 1926-ban a bakóháti iskola megépítésére is. Az iskola közelében az építkezéshez kapcsolódóan egy ideiglenes homokbányát nyitottak Erdős-Imre tanyája mellett. Kiderült, hogy a homokbányának kijelölt dombocska a Hajdúsági Múzeum majdani régészeti gyűjteményének jó néhány ikonikus darabját rejtette.

Az Alföldön, a római császárkori – szarmata leletanyagban egyedinek tekinthető az a nagyméretű, kauricsigát formázó, üvegből készült tárgy, amely Hajdúböszörmény északnyugati határából került elő. Az üreges üvegtárgy készítéséhez először fúvópipa segítségével egy buborékot fújtak. A buborék felületére pedig egy húzással kialakított üvegszálból a fúvópipa forgatásával spirális vonalmintát ragasztottak fel, majd az üveg újramelegítésével kialakították a tárgy végleges formáját. A tárgy hossza 5,5 cm, szélessége 3,6 cm, magassága 3,1 cm.

A finom kialakítású üvegtárgy mintája minden bizonnyal a szarmata és népvándorlás kori sírleletekben gyakori nagyméretű kauricsiga-amulettek alakja volt. Valószínűsíthetjük, hogy azt a nők övükre felfűzve viselhették.

Nem zárható ki, hogy az unikális üvegtárgyat a Közel-Keleten, vagy Egyiptomban működő műhelyben készítették, ami kereskedelem útján juthatott el a Kárpát-medencébe.

A római korban az Alföldet a szarmaták ülték meg, akik a Fekete-tenger vidékéről költöztek ide. Az iráni nyelven beszélő nép hol békében, hol háborúban élt a rómaiak mellett. Békeidőben jelentős volt a két nép között a kereskedelem. A szarmaták nagy mennyiségű gabonával látták el a Római Birodalmat, amelyért cserébe luxuscikkeket, többek között üvegárukat kaptak.

Bálint Mariann

régész