2024. júniusban a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának havi értekezletére kaptak meghívást a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum és az SzTE BTK Régészeti Tanszéke, ill. a Déri Múzeum régészei.

A meghívás aktualitását az az esemény szolgáltatta, amely során a két régészeti intézmény 2022-23-ban feltárást végzett egy, a Hortobágyi Nemzeti Park területén található kurgánon.

A meglehetősen mostoha sorsú halom kálváriája az 1980-as évek derekán kezdődött, amikor illegális földkitermelést végzett rajta a helyi termelőszövetkezet. A teljes megsemmisülés elkerülését annak az eseménynek köszönheti, hogy a kitermelés során emberi csontokat forgatott ki a munkagép. Szerencsére erről értesítették a régészeket, így 1985-86 nyarán leletmentő ásatásra került sor Dr. Fodor István tanszékvezető professzor vezetésével, amely során több mint 30 honfoglalás kori és őskori sír került napvilágra. A leletmentő ásatás után, amely anyagi források hiányában abbamaradt a kis halom torzóként éktelenkedett a pusztában.

Egy közeli halastó létesítése során felmerült az a gondolat, hogy a félbemaradt régészeti feltárást befejezzük és a halastó gátépítése során kimaradt földanyagból megpróbáljuk helyreállítani a domb sérült részét.

Természtesen a helyreállítás előtt számos természettudományos vizsgálatot végeztettünk, amelybe bevontuk a vácrátóti  HUN-REN Ökológiai kutatóközpontot, a gödöllői MATE Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszékét, és a debreceni HUN-REN ATOMKI kutatóit is. Az Ő útmutatásukkal és a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak a segítségével sikerült a dombot megközelítőleg eredeti formájába hoznunk. A növényzet visszatelepítését lehetőségekhez képest őshonos és tájhonos fajokkal a két intézmény munkatársai végezték. A munka elvégzéséhez nagy segítséget nyújtott a BALOGH SZERVIZ TRANS KFT, aki a pótláshoz szükséges földet és a munkagépet biztosította.

A régészeti feltárás során bizton állíthatjuk, hogy szenzációs eredmények születtek. A megsérült honfoglaláskori temető további sírsorait sikerült feltárnunk, amelyekben feltételezésünk szerint egy környékbeli jelentős személyiség fegyveres kíséretének a tagjai nyugodtak.

Mivel a dombnak közel a fele megsérült a barbár bolygatás során, így nagy esély mutatkozott arra, hogy annak a személynek a sírját is sikerül megtalálnunk, akinek 5000 évvel ezelőtt a dombot emelték. Fáradozásainkat siker koronázta. Előkerült annak a Jamnaja közösséghez tartozó férfinak a sírja, aki feltehetőleg két nyíllövés áldozata lett. Más korszakok temetkezésit is megtaláltuk a kurgánban, azonban ezekről a még folyamatban lévő természettudományos vizsgálatok kezdeti eredményei alapján nem tudunk tudományos hitelességgel beszámolni.

A természetvédelmi őrök, az ő tevékenységi körüket is érintő munkálatokról szóló beszámolókat nagy érdeklődéssel hallgatták. Arról, hogy a természetvédelem és a régészeti munka együttműködésének van létjogosultsága, a meglepően sokirányú és szakmailag releváns kérdések feltevésével adtak bizonyságot.

Bízunk benne, hogy az ilyen jellegű találkozók a jövőben folytatódni fognak és még szorosabbra tudjuk vonni a régészek és a természetvédelmi szakemberek együttműködését, a múlt és a jelen értékei jövő generációi számára történő megőrzésének közös szándékát.