2000.
A Hajdúkerület székháza
Megálljt mondanak a ház romlásának
Az alig tíz évvel ezelőtti felújítás ellenére sem szűnt meg a volt hajdúkerületi székház falainak nedvesedése, ezért az épület új gazdája ismét elhatározta az állagmegóvást.
A felújítás, persze, rendkívül költségigényes. – Jó lenne, ha az épületet használó intézmények is részt tudnának belőle vállalni – mondta a héten érdeklődésünkre Szabóné Pataky Eszter, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) megyei kirendeltségének igazgatója.
Azt már Nyakas Miklóstól, a Hajdúsági Múzeum igazgatójától tudjuk, hogy a műemlék épület teljes felújítása a két évvel ezelőtt készült terv szerint legalább 300 millió forintba (pontosabban már ennél is többe) kerülne. Az összegben benne van a már említett munkák által érintett, Hajdúkerület utca felőli múzeumi szárny is (ami körülbelül egynegyede az épület egészének). A munka ezt követően a Kossuth utcai szárny első és második részével, majd a bírósági szárny felújításával folytatódna, végül egy külön szakasz lenne a pincebörtön helyreállítása.
A pince eredeti rendeltetését Nyakas Miklós derítette ki a nyolcvanas években. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a székház földszint alatti része – amit sokáig csak városi légópinceként tartottak számon – valójában egy feudális kori pincebörtön, aminek nincs is párja a Tiszántúlon. A legközelebbi Kiskunfélegyházán található az egykori Kiskunkerület székházában. A hajdúkerületi pincebörtönt azonban a 80-as években végzett nagyfelújítás során feltöltötték. A tervezők azt állították, hogy az épületet csak úgy lehet megmenteni, ha a már korábban elkezdett feltöltést szakszerűen befejezik.
– Ez az elhatározás később – noha a műemlékvédelem jóváhagyását sem nélkülözte – óriási szakmai hibának bizonyult – véli ma is a múzeum igazgatója. – Mert azontúl, hogy az épület egy részét (a feudális kori pincebörtönt) véglegesen eltüntette, a tömítőanyag súlya alatt az épületrész még meg is szakadt, egy részét újonnan kellett építeni.
A feltöltött pincéjű szárny ráadásul nem csak a műemlék legrégibb része, de a Hajdú-Bihar megyében található összes középület közt is a legöregebb. Elsősorban ez indokolja a teljes feltárását. Az 1760-as években épült műemléket hitelesen csak úgy lehetne bemutatni, ha minden része, így a feudális kori pincéje is járható lenne.
HBN
HMNNY. 718. fotó Horváth Tamás