A múlt kutatása során örömteli pillanat, amikor a személyes emlékezet, a sajtótermék és a tárgyi dokumentum egyetlen pontban találkozik. A múzeum gyűjteményében őrzött források segítségével most megelevenedik Hajdúböszörmény kultúrtörténetének egy meghatározó pillanata: az 1948-as János vitéz előadás.

A történet középpontjában a tizenegy éves Friedrich Ádám áll, a későbbi Liszt-díjas kürtművész, aki Rézmetszetek című könyvének „Első zenei élményeim” című írásában vallott arról, hogy ez a produkció jelentette számára a döntő inspirációt. A kisfiú számára a színház a közvetlen valóság kiterjesztése volt: a színpadon látható Iluska a szomszédjukban lakó K. Tóth Kató (Tóth Erzsébet) volt, a Boszorkányban Terestényi Istvánnét ismerte fel, a zenekarban pedig énektanára, Szabó József nagybőgőzött.

A múzeum szerepe ebben az összefüggésben válik kulcsfontosságúvá, hiszen a gyűjteményi darabok hitelesítik a szubjektív emlékezetet. A fennmaradt üvegnegatív vizuálisan rögzíti a címszerepet alakító Csontos Kálmánt, a város neves fényképészét.

A gyűjteményben őrzött eredeti plakát tárgyi bizonyítéka a Város Szabadművelődési Tanácsa által szervezett centenáriumi ünnepségsorozatnak, megőrizve az előadások pontos időpontját és helyszínét.

A képi emlékeket a Hajdúböszörményi Hírek 1948. március 13-i száma egészíti ki adatszerűen, beszámolva a 45 tagú kórusról, a Kováts Ferenc vezette zenekarról és a jegyárakról, amelyek 1,50-től 5 forintig terjedtek.

A múzeumi munka ezen források összekapcsolásával mutatja meg, hogyan válik egy helyi közösség összefogásából született amatőr produkció egy nagyszerű művészpálya indítóélményévé.

A történet Szabó Antalné fényképész és családja nagylelkűsége révén vált teljessé, akiknek az üvegnegatív ajándékozásáért hálás köszönettel tartozik Hajdúböszörmény városa és az intézményünk.

Horváth Tamás

fényképész