“Kifordítom-befordítom”

Állandó kiállításunk ezen egységében arra vállalkoztunk, hogy bemutassuk a napjainkra már-már eltűnő félben lévő egykori jellegzetes hajdúsági utcarészletet, melyben korábban rangos eseménynek számított a korzózás jelensége; a „kisajtózás” vagy éppen kiemelt jelentőségű hely volt a porták előtt elhelyezett kispad, rossz nyelvek szerint a „pletykapad”. Egy-egy tornácra tekintve akár megelevenedhet számunkra az ismert „Kiteszik a szűrét!” szólásmondás. A polgári háztípus és lakáskultúrájának műtárgyai pedig gyönyörűen felsorakoztatják hajdúsági motívumkincseink gazdag tárházát.

 

Kialakult utcakép

A macskaköves útburkolat, a magasba törő polgári házak, a kandelláberek és a deszkakerítés együttesen mutatja be a már-már eltűnőfélben lévő utcaképet, amit néhol egy–egy kispad tör meg.

„Deszka kapu, nagy kutya, ott lakik egy jó gazda.”

Deszkakerítés

A hajdúvárosok lakói nemcsak lakóházaikra, hanem portájuk egész megjelenésére is különös gondot fordítottak.

A hajdúsági deszkakerítések, kapuk kivitelezése és igényes díszítettsége egyaránt vonzotta az arra járók tekintetét. Különösen szépek voltak a XX. század első felében készült hatalmas méretű, rácsozott vagy fűrészelt ornamentikájúak. Gyakran a kerítés vonalába rendkívül gazdagon fűrészelt díszítésű kukoricatároló górét emeltek.

Kisajtó

Keményfa (akác) tartóoszlopok (culápok) között bújt meg a mindig befelé nyíló fenyőből készült betétes kisajtó, melyeket rászegző zárak működtettek.

Ezeket heveder vasalatok és sarkok díszítették. Néha az időjárás kihívásai miatt a tartóoszlopok „gyámolításra” szorultak. A kisajtó fölött a szemöldök húzódott meg, melyet a vízelvezetés miatt koporsószerű borítás (kalap) fedett. A fa részt kátránnyal kezelték. A kisajtó közepén ajtó behúzó gomb ékeskedett. A betérő vendég gombos húzócsengővel jelezte jövetelét. Húzókája acélhuzallal, „dróttal” volt összekötve a csengővel.

Ház

A hajdúvárosok építészeti képe magán hordozza a múlt századi nemesi életforma stílusjegyeit éppen úgy, mint a paraszti polgárság és a hagyományos paraszti építkezés emlékeit.

A népi lakóházak egyik jellegzetességét adta a jól megépített, nyeregtetős, háromszög alakú tűzfal az ún. „kanfaros” nádtetővel. Az oromzat és a homlokzat síkját párkány választja el egymástól. Az utcai ablakok fölött szemöldökpárkány húzódik meg, míg a síkokat vakolatból képzett díszek tagolják.

Festett falitéka, tálasfogas

A XIX. század közepén megélénkült a festett bútorok iránti kereslet. A hajdúböszörményi asztalosműhelyben készült darabok az elődeink életét, a születéstől a házasságkötésen keresztül halálukig elkísérték. Ezek a kisebb méretű barna vagy fehér alapozású bútorok a népi virágozás legszebb remekei. Felépítettségükre jellemző az arányos szerkezetrendszer. Keretét és ajtaját virágmotívumos festéssel, fűrészelt   vagy faragott technikával díszítették.

Böszörményi szűr,

böszörményi kisbunda

A szűr alapanyagát a szűrposztót csapómesterek készítették. Posztórátét, applikált díszek, nyargalásos minták és selyemfonallal kivarrt szűrcsat díszíti az elejét. A böszörményi kisbunda ellenben bőralapanyagú szűcsmunka. Az egyszínű hímzéses díszítésűt asszonyok hordták . Szabására jellemző, hogy két elejből, két oldalsó és egy háti részből állt. Alakja szoknyát formáz, vállrészük ejtett és mellig érő körgallér díszítette.  Szűcsrózsák közül kedvelt volt a négyes, hatos rózsa, nagy – kisrózsa, tömött rózsa, illetve a rozmaring formába rendezett levélsorok. Hímzésük lapos és száröltéssel fekete szűcs selyemmel készült böszörményi szűcsök szorgos keze által.

„a bundának nincs gallérja”

szűr, böszörményi kisbunda és nagybunda

A szűr alapanyagát – a szűrposztót-csapómesterek készítették. Posztórátét, applikált díszek, nyargalásos minták és selyemfonallal kivarrt szűrszíj díszíti az elejét. Felöltve ritkán, csupán vállra vetve viselték.

A böszörményi kisbunda ellenben bőralapanyagú szűcsmunka. Az egyszínű hímzéses díszítésűt asszonyok hordták. Szabására jellemző, hogy két elejből, két oldalsó és egy háti részből állt. Alakja szoknyát formáz, váll része ejtett, amit mellig érő körgallér díszített. Szűcsrózsák közül kedvelt volt a négyes, hatos, nagy–kis, tömött rózsa és a rozmaring formába rendezett levélsorok. Hímzésük lapos és száröltéssel, fekete selyemmel készültek böszörményi szűcsök szorgos keze által.

A férfiak nagybundájának hímzésdíszítése korántsem volt olyan gazdag, mint a női kisbundáé, de mintái szerkezetében sok volt a hasonlóság. Aljára 20-26 cm prém felhajtót varrtak, bőrsallangokkal kötötték föl, így védve a sártól és a víztől. Ezért nevezték az ilyen típusút hajdúsági „kötözött” bundának.

Gombos-Orosz Ibolya

Kontraszt
Betűméret növelés