1583.

Böszörményi történetek / A múltból és a jövőből.

írja: J u l e s.

A MÚLTBÓL.

A múlt hét, egyik napján egy mezítlábas deputáczio keresett fel, hogy menjek ki a Nagy-Csorda- járóköz végére egy ház elbontásához, a hol egy kihűlt bedült oldalú ház dőlt össze véglegesen s a falában egy kis korhadt fadobozt találtak, belsejében sárga, fakult írásos papirossal (ha pénz lett volna, bizonyára nem hívtak volna oda).

Tudták, hogy szenvedélyes régész vagyok, tehát értenem kell az ócskairáshoz, mint szakértőnek. Ma rendesen a szakértők nem értenek ahhoz, amikben mint szakértők szerepelnek, akárcsak a tudományos akadémia tagjai amely alapon tagjai a tudományos akadémiának.

Ezen az alapon én is elhittem, hogy a régészet terén szakértő vagyok. Kivonultam tehát a Nagy- Csordajáró közre (ma már becsületes nevén Polgári utcza lenne ez, de ezt a nevet itt épen úgy nem használják, mint a többi utczaneveket.) Felcsaptam orrom nyergére szemüveget, hogy annál szakértőbbnek láttattassam magam tudományos arczcot vágva, ott a ház romjai felett, kíváncsiak serege közt, elkezdtem betűzni a becses okmányig melye, midőn a hallgatók megértettek, morogva távoztak el, látván hogy nem az van megírva benne, hogy merre van elásva a sok kincs.

Bánták is most már. akármit csinálok az ősrégi kézirattal. Magamhoz vettem tehát az elhagyatott jószágot s hazaszállítottam lakásomra. Hogy pedig el ne tűnjék az idők homályában, szóról-szóra itt adom, könnyebb megérthetés okáért a magyarul megragozott latin szóktól megtisztítva:

 

Íratott ez a scriptum ez ház emelésekor, kit Bagó Peter uram emeltette anno 1683-ik esztendőben. Le vagyon pedig írva ez írásban, hogy miként épitődtek vala amaz eklézsiális épületek, melyek emeltettek vala az piaczon a nép véneinek haragjábul.

Vala pedig száz esztendőkkel ezelőtt anno 1583-ik esztendőben a pispek Nagy Gábor uram és kormányozá az eklézsiát nagy szigorúsággal. Üle vala pedig mindig az ambituson az toronyfelől levő paróchián.

Onnan pedig látá vala, miként mellének az Tanácsbéliek, a népek vénei, meg az egyház kormányzó öregjei az községnek házábul és másunnan az nagy korcsmaházba, mely is állt vala a piacz közepén mintegy rosz épület.

Haraguvék mindezért Nagy Gábor uram s prédikált ő ellenük az kathedráról meg az tanácsházakban.

Azok is megharagudtanak a megszígyenitésekir s elhatározták, hogy a paróchiára emelnek észak és kelet felől épületeket, hogy Nagy Gábor uram ki ne láthatna rájuk. . .

Ráfogák azért nagy erőszakoskodásokkal, hiába tiltakozók ellenükben Nagy Gábor uram, hogy szüksége lenne amaz épületekre s ennek okáért épitendenek keletfelől egy magtárt és északfelől istállót. . .

És felépiték vala az épületeket Nagy Gábor uram … ..urnak 1583-ik esztendejében.

 

A 3 százados derék épületek ma is megvannak milleniumi emlékül s jubilálni készülnek. Egyben megegyeznek: mind ócska s a főtér disztelenitésére szolgálnak, névszerinti a nagykorcsma (vendéglő), városház, istálló, magtár. Ez utóbbira ablakot is vágtak s ama „szent-ablak” alatt éjjelenként fel-felhangzanak a káplán nóták :

»A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely,

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élned, halnod kell.«

Ezen irat alapján ma ár tudjuk, hogy az ócska magtárnak és elrongyollott istállónak, az elárvult vendéglőnek nagy múltja van s ezért nem bontják le; mindenik emlék a boldog múltból. -— Az öreg városház ódonsága meg kiegészíti őket a főtér csinosságának akadályozásában.

Lazio Wolfgang (1514-1565): Magyarország térképe, 1598.

About the author: Horváth Tamás