A Hajdúkerületi székház

A hajdúkerületi székház építésének kezdete tulajdonképpen egy igazságszolgáltatási reformhoz fűződik. Mária Terézia 1757-ben az egyes hajdúvárosokat ismételten és kifejezetten eltiltotta a jus gladii (halálbüntetés) gyakorlatától, és azt a Hajdúkerületre ruházta. Ebből adódott, hogy a kerületnek a pallosjog birtokában valamely városban börtönt kellett építtetni, ahová a bűnösöket bekísértethették, s biztonságban fogva tarthatták.

A Hajdúkerület közgyűlése közvetlenül Mária Terézia fenti rendelkezése után intézkedett a kerületi börtön megépítéséről, amelyről 1757. ápr. 14-én hoztak határozatot a Hadházon tartott kerületi közgyűlésben. Ekkor döntöttek úgy, hogy „Böszörmény városa légyen az a közönséges helly,… hovais minden névvel nevezendő malefactorok [gonosztevők] ennek utánna küldettessenek és vitessenek”. Ennek okaként Böszörmény központi fekvését említik. Megszabták a börtönőrök számát is! Az elképzelés szerint a kerületi börtön épülete rendkívül egyszerű lett volna, kívül-belül hasogatott fából szándékoztak elkészíttetni, középen kőből kirakva. E technika tulajdonképpen a vert falú házakat juttatja eszünkbe, tehát olyan eljárás alkalmazását, amelynek az Alföldön általában, így a hajdúvárosokban is nagy hagyományai voltak, többek között az ún. hajdúpalánkok építésénél. A kőanyag alkalmazására a foglyok biztonságos őrizete miatt lett volna szükség. Megvalósult-e ez az épület? Pontosan nem tudjuk ugyan, de valószínűleg nem. Könnyen lehetséges azonban, hogy a későbbi hajdúkerületi székház telkének magját már ekkor kijelölhették.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.