1765.

A keleti paróchia (a mai Bocskai István Általános Iskola helyén)

 

Az udvaron két nagyobb épü­let állott, egyik sem utcára nyíló abla­kokkal. Mikor épülhettek ezek? Ki tudná megmondani! A Folyó-utcára néző épü­let vastag falaival, sürü vasrácsos abla­kaival, bolthajtásos szobáival kétségkivül régebbi eredetű, mint a másik, úgy nevezett „tanulő ház”, mely utóbbi alakját különben az 1870 es években történt alakítás alkalmával vette fel. Valószínű, hogy a régebbi épület, a lakóház 1765. körül épült. Lehet, még előbb. Ugyanis a hajdúböszörményi ref. egyháznak már a XVI. század végén mindig két papja volt, de az 1741-iki nagy pestis után, amikor »az ecclésiából igen számosán és átaljában mintegy 15 százan kiholtanak” (Presbyteri gyűlések jegyzőkönyve 1765. márc. 7.) a szent szolgálatot csak egy prédiká­torra szorították. De 1765-ben kérik az egyházmegyét, hegy engedje meg a régi, de most üresedésbon levő második papi állást betölteni. A tracus a kérelemnek helyt adva, beleegyezik abba is, hogy tiszteletes Vecsei Sámuel uramat papnak kihozhassák.

Ebben az időben a másik pap Halmi István volt (1764—1768.), aki a másik, nyugati paróchián (mely még a hajdúk letelepedése előtti időből való s hajdan Franciscanus barátok klastroma lehetett) lakott. Vecsei uramnak, az új papnak tehát lakásról kellett gondoskodni. Hogy vájjon újat épitettek-é, vagy pedig az 1741. előtt is meglevő paróchiát alakí­tották át, nem tudhatni. Valószínű, hogy újat építettek, mert egy-két adat „az uj paróchiális háznak” mondja. De hogy az előtt hol lehetett az a paróchia: sejteni is nehéz.

A városi jegyzőkönyv 1765. április, 19-ről ennyit jegyez fel: Rompa Mihályi a ref. szent ecclésiának, az uj paróchiális ház megett, 36 vonás forintokon telkel adott el, hozzá adódott még kész­pénzbeli árához egy köböl árpa, egyszekérfahozás. (Protoc. II. 302. lap.)

Az épületről még csak azt jegyez­zük meg, hogy a sütőházat 1810-ben épí­tették (mindkét paróchiára) a keleti pa­róchia telkén szegletre, de ezt — rozoga volta miatt — még 1902-ben lebontották (Városi jegyzőkönyv 1810. aug. 19.).

Az első lakója tehát ennek a paróchiának Vecsey Sámuel, ki 1765. április 27-től 1801. máj. 10-ig volt az egyház egyik lelkipásztora. Ekkor a papságról lemondván, innen elköltözött, de püs­pökségét, melyre 1795. szept. 20-án vá­lasztották, haláláig 1806, máj. 26-ig meg­tartotta. Háza a mostani Mester-utcán volt, amelyik most a kéményseprőé.

Második lakója Nagy István lelki­pásztor és egyházkerületi főjegyző volt 1801. máj. 10-től 1831. aug. 31-ig, halá­láig. E paróchia falai között születtek tehát azok a szép énekek, melyeket ma is lelki gyönyörűséggel énekelünk (mint pl. az Óh könyörgést meghallgató … kezdetű 130. dicséret stb.), itt fogantak azok a beszédek, melyekkel ő hallgatói szívét magával ragadta. De itt, ez épület pincéjében történt az a Petőfi által szé­pen leírt, közismert esemény is, mikor

 

„A szomszédban valami lakzi volt.

Elébe hoztak ételt és italt;

És im az étel és bor mellett

És a zenének hanginál

Csapot, papot, mindent elfelejtett

Csokonai Vitéz Mihály.”

 

Bakóczi Endre

About the author: Horváth Tamás