1765.
A keleti paróchia (a mai Bocskai István Általános Iskola helyén)
Az udvaron két nagyobb épület állott, egyik sem utcára nyíló ablakokkal. Mikor épülhettek ezek? Ki tudná megmondani! A Folyó-utcára néző épület vastag falaival, sürü vasrácsos ablakaival, bolthajtásos szobáival kétségkivül régebbi eredetű, mint a másik, úgy nevezett „tanulő ház”, mely utóbbi alakját különben az 1870 es években történt alakítás alkalmával vette fel. Valószínű, hogy a régebbi épület, a lakóház 1765. körül épült. Lehet, még előbb. Ugyanis a hajdúböszörményi ref. egyháznak már a XVI. század végén mindig két papja volt, de az 1741-iki nagy pestis után, amikor »az ecclésiából igen számosán és átaljában mintegy 15 százan kiholtanak” (Presbyteri gyűlések jegyzőkönyve 1765. márc. 7.) a szent szolgálatot csak egy prédikátorra szorították. De 1765-ben kérik az egyházmegyét, hegy engedje meg a régi, de most üresedésbon levő második papi állást betölteni. A tracus a kérelemnek helyt adva, beleegyezik abba is, hogy tiszteletes Vecsei Sámuel uramat papnak kihozhassák.
Ebben az időben a másik pap Halmi István volt (1764—1768.), aki a másik, nyugati paróchián (mely még a hajdúk letelepedése előtti időből való s hajdan Franciscanus barátok klastroma lehetett) lakott. Vecsei uramnak, az új papnak tehát lakásról kellett gondoskodni. Hogy vájjon újat épitettek-é, vagy pedig az 1741. előtt is meglevő paróchiát alakították át, nem tudhatni. Valószínű, hogy újat építettek, mert egy-két adat „az uj paróchiális háznak” mondja. De hogy az előtt hol lehetett az a paróchia: sejteni is nehéz.
A városi jegyzőkönyv 1765. április, 19-ről ennyit jegyez fel: Rompa Mihályi a ref. szent ecclésiának, az uj paróchiális ház megett, 36 vonás forintokon telkel adott el, hozzá adódott még készpénzbeli árához egy köböl árpa, egyszekérfahozás. (Protoc. II. 302. lap.)
Az épületről még csak azt jegyezzük meg, hogy a sütőházat 1810-ben építették (mindkét paróchiára) a keleti paróchia telkén szegletre, de ezt — rozoga volta miatt — még 1902-ben lebontották (Városi jegyzőkönyv 1810. aug. 19.).
Az első lakója tehát ennek a paróchiának Vecsey Sámuel, ki 1765. április 27-től 1801. máj. 10-ig volt az egyház egyik lelkipásztora. Ekkor a papságról lemondván, innen elköltözött, de püspökségét, melyre 1795. szept. 20-án választották, haláláig 1806, máj. 26-ig megtartotta. Háza a mostani Mester-utcán volt, amelyik most a kéményseprőé.
Második lakója Nagy István lelkipásztor és egyházkerületi főjegyző volt 1801. máj. 10-től 1831. aug. 31-ig, haláláig. E paróchia falai között születtek tehát azok a szép énekek, melyeket ma is lelki gyönyörűséggel énekelünk (mint pl. az Óh könyörgést meghallgató … kezdetű 130. dicséret stb.), itt fogantak azok a beszédek, melyekkel ő hallgatói szívét magával ragadta. De itt, ez épület pincéjében történt az a Petőfi által szépen leírt, közismert esemény is, mikor
„A szomszédban valami lakzi volt.
Elébe hoztak ételt és italt;
És im az étel és bor mellett
És a zenének hanginál
Csapot, papot, mindent elfelejtett
Csokonai Vitéz Mihály.”
Bakóczi Endre