Nyugati parókia (a mai Sillye Gábor Művelődési Központ helyén)

„nyugati paróchia mely még a hajdúk letelepedése előtti időből való s hajdan Franciscanus barátok klastroma lehetett”

Bakóczi Endre

A Bocskai tér 4. szám alatti telek ősidők óta parókia volt. Jegyzőkönyv említi 1764-ben, az új, vagy keleti parókiát, amely a Bocskai téri fiúiskola helyén állott, a Bocskai tér 4. szám alatt pedig a régi, vagy nyugati parókia ennél nyilván régebbi. Az 1782-es városkép már mai L alakú formájában ábrázolja az itteni lelkészlakot (az iroda csak az 1842-es térképen látható). 1782-ben a telek szabályos téglalap alakú volt, az 1796-os összeírásban ez olvasható a VI. tized 335. helyrajzi szám alatt: „Ref. paróch. ház 2 telek.” Az 1842-es összeírás szerint a 4. sz. telek a ref. paplak; ekkor a telek északi végében is állott egy épület, melynek ma már nincs nyoma. A telekhez 1842 után hozzácsatolták a háta megett fekvő 1/2 telket, mely 1782-ben Tántzos Jánosé volt 336 hrsz. alatt, 1842-ben pedig 5. szám alatt a Benedek Lajosé. A megváltozott telekformát az 1910-es térkép tünteti fel. Ugyanez azt mutatja, hogy a lelkészlak alakja is megváltozott, mert a hátuljához hozzáépítettek egy félszertetős konyhát. A lelkészlak verandája boltíves, keletre néző szárnya üvegezett, az északra néző nyitott. Az L alakú épület hosszabbik: észak—déli szárnya 20 m, a kelet—nyugati 18 m hosszú; az épület szélessége 9 m A falak vastagsága 60 cm.

Ebben a lelkészlakban lakott 1793-tól 1803-ig Diószegi Sámuel, aki nemcsak mint prédikátor volt elismerve, hanem mint az első Füvészköny társszerzője és az Orvosi Füvészkönyv írója országosan, de külföldön is elismert tudós volt

Kövér Sándor