1899.

A városháza és a nagyvendéglő

A nagyvendéglő ma már — épen úgy, mint a városháza épülete — nem illik főterünkre. Az újonnan átalakított ref. templom, a közp. leány­iskola, a közp. fiúiskola s a Fazekas­ház, Kerületház épületei, — ezen díszes épületek közt furcsán veszi ki magát ez a két ósdi, formátlan épü­let: a városháza meg a nagyvendéglő.

A városháza nemcsak külsejével, hanem a belsejével sem megfe­lelő ma már. E mellett az idő súlyát is érzi. Hiszen csak közelebb javí­tották ki nagy költséggel a levéltár bomladozó mennyezetét. Ha a sok kiadás mellett aztán legalább egy megfelelő helyiség volna benne; de az egész városházán nem lehet ta­lálni egy hivatali helyiséget, mely alkalmas volna a városi hivatalok számára, eltekintve attól, hogy egy Böszörmény város méltósága már dí­szesebb épületet s helyiséget is kö­vetelne.

Épen ilyen ósdiságban van a vá­ros másik épülete: a nagyvendéglő is, melyben az üzlet is pang, mert magyar vagy czigány nem boldogul benne, nem elég élelmesek az e fajta üzlethez; zsidó meg nem bérelheti ki. A helyiségek itt is czélszerűtlenek, nincs egy valamire való ivó- étkező- s hálószoba, benne. Az udva­ron elől van egy nagy e helyre nem való istálló, állás s az árnyékszék, a melyek olyan illatot gerjesztenek, hogy ez épen elegendő a vendégek tá­vol tartására s a vendéglősök meg­buktatására.

 

About the author: Horváth Tamás