A Hajdúkerület székháza

Megálljt mondanak a ház romlásának

Az alig tíz évvel ezelőtti felújítás ellenére sem szűnt meg a volt hajdúkerületi székház falainak nedvesedé­se, ezért az épület új gazdája ismét elhatározta az állag­megóvást.

A felújítás, persze, rendkívül költségigényes. – Jó lenne, ha az épületet használó intézmények is részt tudnának belőle vállalni – mondta a héten érdeklődésünkre Szabóné Pataky Eszter, a Kincstá­ri Vagyoni Igazgatóság (KVI) me­gyei kirendeltségének igazgatója.

Azt már Nyakas Miklóstól, a Hajdúsági Múzeum igazgatójától tudjuk, hogy a műemlék épület tel­jes felújítása a két évvel ezelőtt ké­szült terv szerint legalább 300 mil­lió forintba (pontosabban már en­nél is többe) kerülne. Az összegben benne van a már említett munkák által érintett, Hajdúkerület utca fe­lőli múzeumi szárny is (ami körül­belül egynegyede az épület egészé­nek). A munka ezt követően a Kos­suth utcai szárny első és második részével, majd a bírósági szárny felújításával folytatódna, végül egy külön szakasz lenne a pincebörtön helyreállítása.

A pince eredeti rendeltetését Nyakas Miklós derítette ki a nyolcvanas években. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a székház földszint alatti része – amit sokáig csak városi légópinceként tartot­tak számon – valójában egy feudá­lis kori pincebörtön, aminek nincs is párja a Tiszántúlon. A legköze­lebbi Kiskunfélegyházán található az egykori Kiskunkerület székhá­zában. A hajdúkerületi pincebör­tönt azonban a 80-as években vég­zett nagyfelújítás során feltöltötték. A tervezők azt állították, hogy az épületet csak úgy lehet meg­menteni, ha a már korábban el­kezdett feltöltést szakszerűen be­fejezik.

– Ez az elhatározás később – noha a műemlékvédelem jóváha­gyását sem nélkülözte – óriási szakmai hibának bizonyult – véli ma is a múzeum igazgatója. – Mert azontúl, hogy az épület egy részét (a feudális kori pincebör­tönt) véglegesen eltüntette, a tömí­tőanyag súlya alatt az épületrész még meg is szakadt, egy részét újonnan kellett építeni.

A feltöltött pincéjű szárny ráadásul nem csak a műemlék leg­régibb része, de a Hajdú-Bihar me­gyében található összes középület közt is a legöregebb. Elsősorban ez indokolja a teljes feltárását. Az 1760-as években épült műemléket hitelesen csak úgy lehetne bemu­tatni, ha minden része, így a feudá­lis kori pincéje is járható lenne.

HBN

HMNNY. 718. fotó Horváth Tamás