A Hajdúsági Múzeum pislákoló lámpásai ezúttal nem csak a múltról meséltek. Június 24-én a VI. Hajdúkerületi Éjszakán a kialakított mesesarokban szőnyegekre kucorodva élhették át a látogatók Hajdúböszörmény kiemelkedő, jeles személyeinek kedvenc történetét, meséjét. A kis antik asztal mellől a hallgatóság együtt kelt a hősök útjára legyőzni az akadályokat, kiállni a próbákat, nehézségeket a mesélőkkel- Magyar Antalné Zsuzsika nénivel, Dr. Nyakas Miklóssal, Göröghné Bocskai Évával, Kozma Norberttel és Kozma Romolusz Tiborral, Dr. Szabó Szarvas Katával, Gombos Jánossal, Molnár Leventével és Kopócs Jánossal.

A könyvek becsukódásával a szórakoztató programok fejezetei tovább folytatódtak. A tudás morzsákon kívül „valódi” morzsa is billegett az érdeklődők bajuszán, gördült végig ruhájukon. Egyedülálló és különleges ötlet volt a szervezők részéről a múzeumi piknik. A meleg nyári napon, az udvaron leheveredve a fűben otthonról hozott fonott kosaraikból elővették elemózsiájukat a kikapcsolódni vágyók. A piros kockás terítők fölé hajolva mécsesek világították meg a falatozók arcát.

A fákról lecsüngő színes szalagok, fényfüzérek fokozták a hangulatot. A „szalmaszékeken” helyet foglalt a jókedv és a nosztalgia.

A gyerekek legnagyobb csatáikat vívták meg a fakardokkal, ügyességüket bizonyítva célozták meg a bádog tornyokat, hason csúszva másztak a kifeszített kötélpálya alatt. A kézműves műhelyben sürögtek-forogtak a tüzes kezek. A tenyerekben életre keltek a szentjánosbogarak. Csillogó szárnyakat ragasztva az apróságok vidáman futkároztak kicsiny fényforrásukkal.

Megörökítve a pillanatokat, mosolyokat- a fotó kuckóban magukra ölthették a résztvevők a betyárok szerepét a fényképező előtt. Karimás kalapban, pödrött bajusszal „pózoltak” kicsik és nagyok egyaránt.

A gazdasági tevékenységek kedvelői a „mezítlábas nyár” időszaki kiállítás megnyitóján eltűnt szőlőskertek indái között sétálhattak képzeletben; mezítláb süllyedhettek a homokos talajba követve a hamarosan búcsúzó nyár lábnyomait. A “szüretelők” megízlelhették az új ismeretek fürtjeit.

O.Szabó István előadásával Lúdas Matyi lúdjainak szálló tollpihéi ringatták a közönséget egy olyan világba, amelyben a jó mindig győz, az igazság felülkerekedik.

A zseblámpák sem maradtak a táskák mélyén. Fürge fényfoltok cikáztak az épület falain, a kiállításokban. Csoszogó léptek törték meg az „alvó eszközök, tárgyak” nyugalmát. Kíváncsi tekintetek szegeződtek a vitrinekre. Izgalmas tárlatvezetésnek lehettek részesei a felfedezők. Megfejtették a városládák trükkös lakatjainak titkait, több mint 3000 évet utazva bepillanthattak a bronzkor emberének életébe, megcsodálhatták a böszörményi kisbundák díszítettségét, a mesterségek remekeit.

Lobogó fáklyák, lenyűgöző mutatványok jellemezték a rendezvény záró mozzanatait. A Sárkánylányok produkciójával lángnyelvek kanyarogtak a levegőben, égő ugráló kötél suhant, tűzkarikák tekeredetek a derekak köré.

Bár a lámpások, mécsesek és a tűz is elaludt. A szikra mindig ott van a látogatókban, akikkel közösen ismét feléleszthetik a hagyományok, pótolhatatlan értékek iránti tiszteletet.

A múzeum sok szeretettel várja a visszaérkezőket, az új vendégeket, hiszen a nappalok is megtelnek majd apró csodákkal, melyeket őseink hagytak ránk.

Kovács Margit