Mint arról már tavasszal beszámoltunk, hogy értékes helytörténeti dokumentumokkal és tárgyakkal gyarapodott a Hajdúsági Múzeum gyűjteménye Szabó Antalné fényképész és családja felajánlásának köszönhetően. Az adomány részeként bekerült Csontos Kálmán fényképészmester által készített üvegnegatívokról már egy cikkben írtunk (Dokumentumok találkozása: A hajdúböszörményi János vitéz rekonstrukciója), jelen írásunkban pedig a kollekció egy újabb üvegnegatívját mutatjuk be.

A véletlenszerűség nem megengedett

A most bemutatott üvegnegatív egy több generációt felvonultató, karácsonyi enteriőrben készült műtermi csoportképet ábrázol, amely – a Csontos-fotókra jellemző módon – precíz megvilágítással és kompozícióval készült. Bár a hagyományos társadalmi struktúrák lassan felbomlóban voltak, Csontos Kálmán műtermében az életút-állomásokat – mint az esküvőt vagy a sorkatonaságot – megörökítő fotókon a régi minták és szimbolikus pózok még tartották magukat: ha hanyatlóban is, de nem tűntek el teljesen, hanem átalakulva új tartalommal töltötték meg a vizuális formanyelvet. (Míg a cigaretta kézben tartása a paraszti fényképeken felnőtté válás egyik legfontosabb vizuális jele volt, ezen a fotón már egy városi mintát és a független szabadidőt jelképezi.)

„Mise en abyme”

A kompozíció bal oldalán ülő, feltételezhetően az édesanyját, Hadházi Esztert ábrázoló idős nő és a mögötte helyet foglaló Csontos Kálmán fényképész közötti szoros kapcsolatot nemcsak a férfi óvó, karfára helyezett kéztartása fejezi ki, hanem a dohányzóasztalon lévő kis fotó is. Ez az önreflexív beágyazás, vagyis a kép a képben sajátos dimenziót teremt: a két szereplő egyszerre van jelen fizikai valójában a szobában, valamint szimbolikusan, állandósított vizuális emlékként is.

Összességében amíg a mai karácsonyi stúdiófotók sokkal inkább az eszképizmust szolgálják: egy néhány órára megvásárolt, tökéletesre csiszolt tündérmesét, jelen felvétel egy komoly, dokumentarista értékkel bíró, a valóság talaján álló családi emlékmű.

Horváth Tamás

fényképész