Búcsúzik a kiállítás 5.

Az NKA Magyar Géniusz Program Ideiglenes Kollégiumánál elnyert pályázat segítségével átalakítjuk a Hajdúsági Múzeum régészeti kiállításának koncepcióját.

A „Talpunk alatt történelem” című új kiállítási egységben az utóbbi évek friss régészeti kutatásainak legszebb leleteit ismerheti meg a nagyközönség. A kiállításban többek között bemutatjuk a késő neolit Tiszai kultúra kifinomult díszítőművészetét, jellegzetes temetkezésüket. Helyet kapnak szkíta fegyverek, gazdagon díszített avar lószerszámok, és természetesen nem maradhatnak ki a honfoglaló magyarság legújabb leletei sem.

De, hogy az új kiállítás megnyitásáig se maradjunk, szép régészeti leletek nélkül az internet segítségével a múzeum weboldalán biztosítunk lehetőséget azoknak, akik újra megszeretnék csodálni a kiállításból kiemelt tárgyakat, továbbá azoknak is, akik eddig nem tudták megtekinteni azokat a múzeumban. Virtuálisan elvisszük őket az Önök otthonába. Ezért hétről-hétre egy-egy a régi kiállításban szereplő tárgy rövid bemutatásával jelentkezünk.

Honfoglalás kori szemfedő

Amikor az előző írásunkban bemutatott arany fülbevalót bevitték a múzeumba, akkor döntött úgy H. Fekete Péter, hogy leletmentéssel szükséges tisztázni a homokbányából előkerült leletek helyzetét. Sőregi Jánossal, a Déri Múzeum segédőrével közösen mindösszesen egy kutatóárkot nyitottak a homokbánya még bolygatatlan területén. A kutatóárokban egyetlen sír foltja rajzolódott ki, de legnagyobb meglepetésükre abban nem avar temetkezést találtak, hanem egy honfoglalás kori fegyveres vitéz sírját.

Az elhunytat teljes fegyverzettel bocsájtották a túlvilágra, mellé temették szablyáját, csontmerevítős reflex íját, nyílvesszőkkel teli tegezét.  A lábához hátaslovának maradványait helyezték a lószerszámokkal együtt. Veretes öve jelezte előkelő származását. Érdekes módon nem a teljes övét temették el vele, hiszen a sírból nem került elő sem övcsat, sem szíjvég. Az övre mindösszesen két darab négyzetes alakú, ezüstből öntött övveret utalt, amelyből arra következtethetünk, hogy az övnek csak egy jelképes részletét helyezték a sírba. Nemcsak a temetkezési szokás az izgalmas, hanem az övveretek formája is. A négyszögletes verettípus igen ritka a magyar honfoglalás kori leletek között, azonban jóval gyakoribb a Kárpát-medencétől keletre, ami alapján feltételezhetjük, hogy ezeket a vereteket a honfoglalók első nemzedéke korábbi lakóhelyéről hozta magával.

A sírban egy másik archaikus temetkezési szokás maradványait is megfigyelték. Az elhunyt arcára textilszemfedőt terítettek, majd a szemekre egy-egy aranylemezt, a szájra pedig egy öntött, szívalakú, áttört ezüst veretet helyeztek. A veret valószínűleg az övhöz tartozhatott. A fémdíszes szemfedél használata a magyar hitvilágnak az Urál vidéki őshazáig visszakövethető ugor eredetű eleme. A temetkezési szokás még akkor alakulhatott ki, amikor a magyarok és az obi-ugorok közös szállásterületen éltek. A honfoglaló magyarok hosszú századokon át ápolták a temetkezési szokás hagyományát és a Kárpát-medencébe beköltözve is gyakorolták azt.

A szemfedős temetkezés a magyarság kettős lélekhitével hozható kapcsolatba, amely szerint az embernek két lelke van. A testlélek a mellüregben lakozik, és a test halálakor maga is elenyészik; megnevezésére a lélek szót használták, amely a lélegezni igéből származik. A szabadlélek viszont a fejben lakik, ahonnan hosszabb-rövidebb időre el is távozhat, és az ember halála után egy ideig még életben marad. A szabadlélek megnevezésére az ősi „iz” szót használták. A fémlemezkékkel ellátott szemfedők szerepe kettős lehetett. Egyrészt védték a halott koponyájában fészkelő szabadlelket a síri túlvilág gonosz szellemeitől, másrészt pedig arra szolgáltak, hogy a szellemlelket benntartsák eredeti helyén, hogy az ne járhasson vissza, ne árthasson az élőknek.

A szemfedőkhöz általában vékony ezüstlemezeket, ezüst tárgyakat használtak, ugyanis az ezüstöt szent fémnek tartották. Ezért is izgalmas a böszörményi leletegyüttes, ahol aranylemezeket helyeztek a szemre. A két aranylemezke meglehetősen ritka példánynak számít.

A rövid, de eredményes leletmentés során egy előkelő honfoglaló fegyveres férfi sírját sikerült megmenteni, amely kiemelt helyet foglalt el az éppen akkor szerveződő városi múzeum kiállításában.

Az Erdős-tanya mellett nyitott homokbányából előkerült kivételes szarmata, avar, honfoglalás kori leletek alapozták meg a formálódó városi múzeum régészeti gyűjteményét.

Dr. Bálint Marianna

régész

About the author: Horváth Tamás