Dokumentációs kihívások

Dokumentációs kihívások a helyi emlékezet szolgálatában: Névváltozások kezelése a múzeumi informatikában

A hajdúböszörményi Hajdúhét körüli mostani diskurzus kivételesen nem csak a jegyárakról és tűzijátékról szól, hanem a helyszínválasztás és különösen a helyszín átnevezése körül zajlik. Ami most a helyi közbeszédben kulturális vagy politikai kérdésként jelenik meg, az a múzeumi informatikában egy dokumentációs kihívás. A közbeszéd pont azért bolydul fel egy átnevezésnél, mert a helyi lakosok identitása és emlékezete a régi névhez kötődik, míg a hivatalos adminisztráció már az új nevet használja. A múzeumi adatbázis nem foglalhat állást a vitában, de minden réteget dokumentálnia kell.

Hajdu megye Hajdu-Böszörmény r. t. város [S 78 – 109. téka – Hajdúböszörmény – 137-278.]

A Fürdőkert Hajdúböszörmény Város legrégebben és megszakítások nélkül működő, szabadidős és kulturális intézménye. „Az árnyas ligetben levő fürdőházakban kádak állottak és vendégszobák szolgálták a pihenést, amihez egy vendéglő is járult. Kedvelt szórakozási helye volt a város arany ifjainak.”[1] A kommunista rendszer alatt, mint Martos Flóra Úttörőház működött. Az Úttörőházat és Ifjúsági parkot 1973. október 21-én avatták fel. „Úttörőházunknak a Martos Flóra nevet adjuk, aki a marxista eszmékért a legdrágábbat, az életét áldozta. Az ő emlékének, a kommunista ember emlékének áldozunk. amikor városi úttörőházunk névadójául őt választjuk.” [2]

Újkori története a 90-es években kezdődik. Működtetője és funkciója más-más, de a Fürdőkert elnevezés máig maradt.

A múzeumi informatika válasza: Tezauruszok és Authority Control

A nyilvántartásunkat aktualizáljuk az aktuális politikai vagy marketing-trendek mentén. Ha egy kutató vagy egy böszörményi polgár az 1978-as úttörőházi élményeit, vagy épp a huszadik századi fürdőéletet keresi, ugyanahhoz a térbeli ponthoz kell eljutnia, ezért a múzeumi nyilvántartásban az erre a helyre kötődő dokumentumokat, fotókat, plakátokat eddig is párhuzamosan indexeltük: a Fürdőkert és az Úttörőház elnevezéssel is. A jelenlegi diskurzus kontextusában a rendszerbe harmadik rétegként be kell vezetni a Böszörményi Liget elnevezést is, összekapcsolva azt a korábbiakkal, így a rendszerben a három név nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.

(hasonló eset már történt Petőfi-ház / Kultúrpalota elnevezéssel kapcsolatban is)

„és az utcák nem változnak, talán csak a nevük”

A közterület-nevek sem állandóak: a politikai, történelmi vagy adminisztratív változások miatt egyazon helyszín az évtizedek során többféle néven is szerepelhet a forrásokban. Ahhoz, hogy a rendszerünk hosszú távon is kereshető, pontos és a történeti hűséget megőrző maradjon, a szoftveres háttérnek rugalmasan kell kezelnie ezeket az utcanév-változásokat, összekapcsolva a múltbéli elnevezéseket a jelenlegi hivatalos adatokkal. Ennek a történeti háttérnek a pontos rögzítéséhez és ellenőrzéséhez elengedhetetlen a különböző korokból származó térképek, a hivatalos utcanév-változtatási jegyzőkönyvek, valamint a korabeli lakcímjegyzékek szisztematikus felhasználása és digitális integrálása is.”

 „és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, anyámtyúkja”

A közterületek mellett az egykori intézmények, gyárak és üzemek történeti tulajdonosi névváltozásait is integrálnunk kell a rendszerbe. Az államosítások, vállalati fúziók és tulajdonosváltások is nyomon kell követnünk.

Böszörményinek kell lenni, hogy értsd miért szerepel a tárgyszavazásban az, hogy „IZZÓ”.

A névváltozások és a helyi emlékezet kapcsolata nem csupán elméleti probléma, hanem a hatékony tárgyszavazás alapfeltétele is, amit kiválóan illusztrál a hajdúböszörményi gyártelep esete. Ez az üzem a története során a Hajdú-Bihar megyei Finommechanikai Vállalat, majd az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., a Tungsram Rt., a GE Lighting Tungsram Rt., majd pedig a GE Hungary Kft. név alatt is működött, miközben a helyi köznyelvben a mai napig egyszerűen sokan csak „IZZÓ”-ként hivatkoznak rá. Ha a múzeumi informatikai rendszer nem kapcsolja össze a hivatalos, korszakonként változó vállalati entitásokat az ilyen élő, helyi közösségi tárgyszavakkal, a gyűjteményi elemek és kutatási anyagok kereshetetlenné válnak, és elvesznek az adatbázisban.