Hajdúböszörményben az iparosok a 18. század elején kezdtek érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörülni. Az első céhek a jelentős kézműveshagyománnyal rendelkező felvidéki városok (Kassa, Bártfa) céheinek mintájára szerveződtek, itt állították ki a belső szervezeti életet szabályozó és a privilégiumokat biztosító céhleveleket (1713 szabó céh, 1713 csizmadia céh). A 18. század közepétől már országosan egységesített céhszabályok szerint alakulnak a böszörményi céhek is:
1760 kovács-lakatos
1827 szűrszabó
1830 kovács-kerékgyártó
1832 szabó-suszterszűcs-szűrszabó
1847 molnár-ács-lakatos-asztalos-kőműves
A céhládák és céhedények mellett az egyszerű díszítésű céhbehívó táblák jelzik kiállításunkon a céhes ipar tárgyi emlékanyagát.
Az elsősorban a helyi, mezővárosi szükségletek, igények kielégítésére termelő iparágakban viszonylag kis számú mester dolgozott, akik ún. társult céheket alkottak. Az iparosok érdekvédelmi szervezetei 1872 után a céhrendszer megszüntetését kimondó törvény értelmében ipartársulatokká, majd ipartestületekké alakultak.