A „Maradok Tisztelettel…” elnevezésű kiállítási szakasz az 1930-as évek végétől kapcsolódik be ismét a böszörményi eseményekbe.

Bepillanthatunk a város izraelita lakosságának kálváriájába, amely 1944. májusában megtörtént gettósítást követően a júniusi deportálásokkal és az azt követő szörnyű pogrommal tetőződött. A ’40-es évek Hajdú Vármegyéjének legnépesebb zsidó közösségéből több mint hatszáz ember nem térhetett soha vissza szülőföldjére.

A térségből bevagonírozott tömegek Auschwitz haláltáborának szögesdróthálói között vesztették életüket. A polgárosodás helyi zászlóvivői tátongó lyukat hagytak a város társadalmi életében. A második világháború nem kímélte az itthon maradottakat sem. Hajdúböszörmény felkerült a szövetséges bombázások európai térképére. A Csordalegelőn működő reptér és az ott állomásozó 102. magyar gyorsbombázó-osztály “Sas” és “Tigris” századainak gépállománya, illetve a hadianyagraktár jelentették a célpontokat az amerikai felségjelzésű bombázók számára.

A „felszabadító” Vörös Hadsereg rémtettei és a szovjet minta kiépítésének kezdeti lépései nagyban megnehezítették a háború által feltépett sebek lassú gyógyulási folyamatát. Az évtized végének politikai átrendeződései jól érzékeltették a helyi törekvések valódi célját. A kommunista rendszer „meghonosításának” böszörményi lábnyomait láthatjuk a terem utolsó vitrinjében.

Az „Elvtársi Üdvözlettel…” című kiállításban a sztálinista diktatúra helyi elefántcsonttornyait szemlélve nyomon követjük az ’50-es évek változásait és felelevenítjük a „Kádári enyhülés” böszörményi állomásait. Losonczi Géza – a helyi gimnázium egykori diákja – alakján keresztül idézzük meg az ’56-os eseményeket és lépünk át a Kádár János nevével fémjelzett rendszer egykori valóságába.  A vitrin mögött a XX. század második felének magyarországi történelmét uraló Kádár-korszak böszörményi hétköznapjai elevenednek meg néhány jellegzetes tárgy, dokumentum és fotó segítségével.

A kiállítást a rendszerváltás helyi eseményeinek korlenyomatai (hírdetőoszlop, utcanévtáblák) zárják le.

Az állandó tárlat utolsó két termének címe azokkal a korabeli képeslapok és levek végén megjelenő aforisztikus záradékokkal „operálnak”, amelyek oly jellemzően visszaidézik az adott korszakok politikáinak erkölcsi háttereit.

Nagy Zsolt

történész