Festett koporsók

A színesre festett virágos koporsók a 19. század közepétől kezdve országszerte ismertek voltak. Asztalosműhelyekben készültek a festőasztalosság virágzásának idején, a bútorokról ismert korabeli technika és motívumkincs felhasználásával. A jelentősebb bútorfestő központokban – Komárom, Hódmezővásárhely, Kalotaszeg – valószínűleg mindenütt festettek színes koporsókat is, de ezeknek tárgyi emléke alig maradt fenn. A hajdúböszörményi nyugati temetőből a kedvező talajviszonyok és a padmalyos temetkezési mód (a sírgödör lábhoz eső végébe az egész koporsót magába foglaló üreget ásnak, s ezt fenyőfa ajtóval le is zárják) következtében, jelentős számú épen maradt festett koporsó került elő az 1960-as évek végén. A hajdúböszörményi festett koporsók az 1850-80 közötti időszakban keletkeztek, jelentős részük valószínűleg Csiha Zsuzsanna bútorfestőasszony munkája. A festett koporsókba általában gyermekeket vagy fiatalon elhunyt legényeket, leányokat temettek. A halottas házban a gyász jeleként a tükröt fekete lepellel takarták le, illetve a faliórát megállították. A festett koporsók és a faragott fejfák mellett a halottkultusz emlékei még az oldalsó vitrinben látható, a 20. század elejéről származó gyászjelentések, halotti emlékképek is, melyek már polgáriasultabb ízlésvilágot tükröznek.

Kontraszt
Betűméret növelés