Bezermen település

Lázár Deák 1528-ban nyomtatott Magyarország térképén Böszörmény (Beszermen) neve mellett egy erődített templom egyszerűsített, de teljesen egyértelmű ábrázolása szerepel. A térkép hadászati szempontból készült – a török veszélyre való tekintettel – még 1514 körül. A térképen ábrázolt építészeti objektumok hitelessége tehát – az ábrázolás lehetőségein belül – nem lehet kétséges. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy ilyen, az egész országra kiterjedő hiteles térkép megszerkesztésének előmunkálatai, a terepbejárás, vázlatok készítése stb. legalább egy-másfél évtizedet vesz igénybe, még akkor is, ha esetleg valamilyen előkép állt is rendelkezésre, akkor is könnyen belátható, hogy a térképen ábrázolt épületeknek a XV. század végén állniuk kellett. Az előbbiekben vázolt körülmények tehát feltétlenül valószínűsítik azt, hogy az erődfalak keletkezése a Hunyadiak korára tehető. Az egész XVI. századon át itt birtokos Báthori család ugyan közismert nagyszabású építő tevékenységéről, de a Báthoriak csak 1504 körül veszik birtokukba Böszörményt.

Kathy Imre – Sz. Kürti Katalin/ Hajdúböszörmény építészete – képzőművészete 1979.

HMHA. 05529. Lázár Deák térképe

A dézsmajegyzék

Egy rendkívül fontos történeti adat – az 1580-ból való dézsmajegyzék – a város négy fő utcáját név szerint felsorolja („Debrechen wcza”, „Erdeo wcza”, „Egyház wcza”, „Ratz wcza”). Ezek az utcák azonosíthatók a városszerkezetben ma is meglevő négy legfontosabb utcával, egyben bizonyítják azt a korábbi feltételezést is, hogy a városszerkezet alapvető rendszere nem sugaras, hanem keresztutcás. A dézsmajegyzékben felsorolt négy utca a mai utcákkal a következőképpen azonosítható. A „Debrechen wcza” egyértelműen azonosítható a Debrecen irányába vezető út belvárosi szakaszával (Kossuth Lajos utca), amelynek külső szakaszát ma is így nevezik. Az „Erdeo wcza” a Hajdúhadház, egyben az erdő felé vezető országút belvárosi szakasza (Petőfi Sándor utca). Az „Egyház wcza” a mai Újvárosi utcával, a „Ratz wcza” a Nánási út belvárosi szakaszával (Lenin utca) azonosítható. Ebben az időben a településben 190 portát tartottak számon, és ekkor – bár már hódoltsági területbe esik – még különösebb hanyatlás nem következett be. A négy utca megnevezéséből arra következtethetünk, hogy több utca nem volt, helyesebben a többit nem nevezték utcának, hanem talán, mint az még a legutóbbi időkben is szokás volt – a korábban nem teljesen kialakult utcákat – köznek nevezték.

Kathy Imre – Sz. Kürti Katalin/ Hajdúböszörmény építészete – képzőművészete 1979.

Böszörményi történetek / A múltból és a jövőből.

írja: J u l e s.

A MÚLTBÓL.

A múlt hét, egyik napján egy mezítlábas deputáczio keresett fel, hogy menjek ki a Nagy-Csorda- járóköz végére egy ház elbontásához, a hol egy kihűlt bedült oldalú ház dőlt össze véglegesen s a falában egy kis korhadt fadobozt találtak, belsejében sárga, fakult írásos papirossal (ha pénz lett volna, bizonyára nem hívtak volna oda).

Tudták, hogy szenvedélyes régész vagyok, tehát értenem kell az ócskairáshoz, mint szakértőnek. Ma rendesen a szakértők nem értenek ahhoz, amikben mint szakértők szerepelnek, akárcsak a tudományos akadémia tagjai amely alapon tagjai a tudományos akadémiának.

Ezen az alapon én is elhittem, hogy a régészet terén szakértő vagyok. Kivonultam tehát a Nagy- Csordajáró közre (ma már becsületes nevén Polgári utcza lenne ez, de ezt a nevet itt épen úgy nem használják, mint a többi utczaneveket.) Felcsaptam orrom nyergére szemüveget, hogy annál szakértőbbnek láttattassam magam tudományos arczcot vágva, ott a ház romjai felett, kíváncsiak serege közt, elkezdtem betűzni a becses okmányig melye, midőn a hallgatók megértettek, morogva távoztak el, látván hogy nem az van megírva benne, hogy merre van elásva a sok kincs.

Bánták is most már. akármit csinálok az ősrégi kézirattal. Magamhoz vettem tehát az elhagyatott jószágot s hazaszállítottam lakásomra. Hogy pedig el ne tűnjék az idők homályában, szóról-szóra itt adom, könnyebb megérthetés okáért a magyarul megragozott latin szóktól megtisztítva:

Íratott ez a scriptum ez ház emelésekor, kit Bagó Peter uram emeltette anno 1683-ik esztendőben. Le vagyon pedig írva ez írásban, hogy miként épitődtek vala amaz eklézsiális épületek, melyek emeltettek vala az piaczon a nép véneinek haragjábul.

Vala pedig száz esztendőkkel ezelőtt anno 1583-ik esztendőben a pispek Nagy Gábor uram és kormányozá az eklézsiát nagy szigorúsággal. Üle vala pedig mindig az ambituson az toronyfelől levő paróchián.

Onnan pedig látá vala, miként mellének az Tanácsbéliek, a népek vénei, meg az egyház kormányzó öregjei az községnek házábul és másunnan az nagy korcsmaházba, mely is állt vala a piacz közepén mintegy rosz épület.

Haraguvék mindezért Nagy Gábor uram s prédikált ő ellenük az kathedráról meg az tanácsházakban.

Azok is megharagudtanak a megszígyenitésekir s elhatározták, hogy a paróchiára emelnek észak és kelet felől épületeket, hogy Nagy Gábor uram ki ne láthatna rájuk. . .

Ráfogák azért nagy erőszakoskodásokkal, hiába tiltakozók ellenükben Nagy Gábor uram, hogy szüksége lenne amaz épületekre s ennek okáért épitendenek keletfelől egy magtárt és északfelől istállót. . .

És felépiték vala az épületeket Nagy Gábor uram … ..urnak 1583-ik esztendejében.

A 3 százados derék épületek ma is megvannak milleniumi emlékül s jubilálni készülnek. Egyben megegyeznek: mind ócska s a főtér disztelenitésére szolgálnak, névszerinti a nagykorcsma (vendéglő), városház, istálló, magtár. Ez utóbbira ablakot is vágtak s ama „szent-ablak” alatt éjjelenként fel-felhangzanak a káplán nóták :

»A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely,

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élned, halnod kell.«

Ezen irat alapján ma ár tudjuk, hogy az ócska magtárnak és elrongyollott istállónak, az elárvult vendéglőnek nagy múltja van s ezért nem bontják le; mindenik emlék a boldog múltból. -— Az öreg városház ódonsága meg kiegészíti őket a főtér csinosságának akadályozásában.

Lazio Wolfgang (1514-1565): Magyarország térképe, 1598.

Az erődfal

Mint a többi hajdúvárosban, Böszörményben is lőréses erős kőfal vette körül a templomot, mely megfelelt a legbelső várnak. A templomkerítés négyszögletű volt. Fala egy méter vastag, két és fél méter magas lehetett. Három kapu volt rajta. Észak felől nem volt kapuja (U. Szabó Sándor úr szóbeli adatai).

Az 1864-ben lebontott erős kőkerítést úgy látszik 1737/38-ban újították (Böszörmény levéltára. Prot. A. 141. és 1738. Fasc. 2. Nr. 26.). Dél felől 1794-ben vágtak rajta új kaput.

Győrffy István / Hajdúböszörmény települése, 1927.

A Hajdúkerületi székház

A hajdúkerületi székház építésének kezdete tulajdonképpen egy igazságszolgáltatási reformhoz fűződik. Mária Terézia 1757-ben az egyes hajdúvárosokat ismételten és kifejezetten eltiltotta a jus gladii (halálbüntetés) gyakorlatától, és azt a Hajdúkerületre ruházta. Ebből adódott, hogy a kerületnek a pallosjog birtokában valamely városban börtönt kellett építtetni, ahová a bűnösöket bekísértethették, s biztonságban fogva tarthatták.

A Hajdúkerület közgyűlése közvetlenül Mária Terézia fenti rendelkezése után intézkedett a kerületi börtön megépítéséről, amelyről 1757. ápr. 14-én hoztak határozatot a Hadházon tartott kerületi közgyűlésben. Ekkor döntöttek úgy, hogy „Böszörmény városa légyen az a közönséges helly,… hovais minden névvel nevezendő malefactorok [gonosztevők] ennek utánna küldettessenek és vitessenek”. Ennek okaként Böszörmény központi fekvését említik. Megszabták a börtönőrök számát is! Az elképzelés szerint a kerületi börtön épülete rendkívül egyszerű lett volna, kívül-belül hasogatott fából szándékoztak elkészíttetni, középen kőből kirakva. E technika tulajdonképpen a vert falú házakat juttatja eszünkbe, tehát olyan eljárás alkalmazását, amelynek az Alföldön általában, így a hajdúvárosokban is nagy hagyományai voltak, többek között az ún. hajdúpalánkok építésénél. A kőanyag alkalmazására a foglyok biztonságos őrizete miatt lett volna szükség. Megvalósult-e ez az épület? Pontosan nem tudjuk ugyan, de valószínűleg nem. Könnyen lehetséges azonban, hogy a későbbi hajdúkerületi székház telkének magját már ekkor kijelölhették.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

A Hajdúkerületi székház

Ugyancsak Hadházon 1762. március 17-én újabb közgyűlési határozat született egy állandó kerületi börtön építésére. Úgy döntöttek, hogy a börtön építésének költségeit az egyes városok a kerületi házipénztárba fizessék be, s az építőanyagok beszerzésére két embert jelöltek ki, Oláh Jánost Böszörményből és Hadházi Mihályt Hadházról.

Ez év március 31-én megkötötték a szerződést Genovai (vagy Jenovai) János kőművesmesterrel, aki Debrecenben lakott (talán olasz származású volt?), s ahol a korabeli adatok már az 1750-es években megemlékeztek tevékenységéről. Ez a szerződés rendkívül fontos számunkra, mondhatni kulcsfontosságú a kerületi székház építéstörténete szempontjából, s magyarázatot ad az épület jelenlegi szerkezetének a megértéséhez is. Az általa épített kerületi börtön ugyanis ma is áll, beépítve a hajdúkerületi székház épülettömbjébe, így tehát annak létesítése egyben a mai épület első építési szakasza is. A szerződés megadja az építendő objektum méreteit is; eszerint hossza tizenegy és fél öl, szélessége pedig hat és fél öl. Az épület a mai Kossuth Lajos utca és a Bocskai tér sarkán épült, a hossztengelye pedig a mai Bocskai térrel volt párhuzamos. Földszintes épület volt, alatta hatalmas pincebörtönnel. Ma a Hajdúsági Múzeum része. A pincebörtön és a felszíni épület szobái a szerződés szerint boltívesek voltak, az épület hossztengelye mentén – a mai múzeumudvar irányában – árkádosboltíves tornácsorral.

Az építkezés azonban kissé elhúzódott! A Hajdúkerület közgyűlése ugyanis 1765-ben határozatot hozott az építkezés meggyorsításáról, s egyben kivetette az egyes városokra eső terheket is. Úgy döntöttek, hogy a kőműves mellé két segédmunkást adnak, s gondoskodnak az építkezéshez szükséges szekerekről is.

Megállapíthatjuk, hogy a Genovai János által épített első kerületi ház csak a legszükségesebb igényeket elégítette ki, nevezetesen a foglyok őrzését, a börtönőrök, a hajdúk helyiségeit, illetve a számukra szükséges konyhát, éléskamrát. A kerületi adminisztráció szempontjából a legfontosabb a levéltár helyisége volt, s valószínűen itt tarthatták a kerületi közgyűléseket is, amennyiben azt Böszörménybe hívták össze. A Hajdúkerület egyre sokasodó ügyintézésének azonban nem volt hely, mint ahogyan nem volt szálláshelye a kerületi közgyűlésre érkező városi deputációknak sem.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

A Kerületház környezete az 1782-ben készült várostérkép alapján. Középen a református templom és az erődfal. Felülnézetben az 1762 – 1765 között épült kerületi székház.

A keleti paróchia (a mai Bocskai István Általános Iskola helyén)

Az udvaron két nagyobb épü­let állott, egyik sem utcára nyíló abla­kokkal. Mikor épülhettek ezek? Ki tudná megmondani! A Folyó-utcára néző épü­let vastag falaival, sürü vasrácsos abla­kaival, bolthajtásos szobáival kétségkivül régebbi eredetű, mint a másik, úgy nevezett „tanulő ház”, mely utóbbi alakját különben az 1870 es években történt alakítás alkalmával vette fel. Valószínű, hogy a régebbi épület, a lakóház 1765. körül épült. Lehet, még előbb. Ugyanis a hajdúböszörményi ref. egyháznak már a XVI. század végén mindig két papja volt, de az 1741-iki nagy pestis után, amikor »az ecclésiából igen számosán és átaljában mintegy 15 százan kiholtanak” (Presbyteri gyűlések jegyzőkönyve 1765. márc. 7.) a szent szolgálatot csak egy prédiká­torra szorították. De 1765-ben kérik az egyházmegyét, hegy engedje meg a régi, de most üresedésbon levő második papi állást betölteni. A tracus a kérelemnek helyt adva, beleegyezik abba is, hogy tiszteletes Vecsei Sámuel uramat papnak kihozhassák.

Ebben az időben a másik pap Halmi István volt (1764—1768.), aki a másik, nyugati paróchián (mely még a hajdúk letelepedése előtti időből való s hajdan Franciscanus barátok klastroma lehetett) lakott. Vecsei uramnak, az új papnak tehát lakásról kellett gondoskodni. Hogy vájjon újat épitettek-é, vagy pedig az 1741. előtt is meglevő paróchiát alakí­tották át, nem tudhatni. Valószínű, hogy újat építettek, mert egy-két adat „az uj paróchiális háznak” mondja. De hogy az előtt hol lehetett az a paróchia: sejteni is nehéz.

A városi jegyzőkönyv 1765. április, 19-ről ennyit jegyez fel: Rompa Mihályi a ref. szent ecclésiának, az uj paróchiális ház megett, 36 vonás forintokon telkel adott el, hozzá adódott még kész­pénzbeli árához egy köböl árpa, egyszekérfahozás. (Protoc. II. 302. lap.)

Az épületről még csak azt jegyez­zük meg, hogy a sütőházat 1810-ben épí­tették (mindkét paróchiára) a keleti pa­róchia telkén szegletre, de ezt — rozoga volta miatt — még 1902-ben lebontották (Városi jegyzőkönyv 1810. aug. 19.).

Az első lakója tehát ennek a paróchiának Vecsey Sámuel, ki 1765. április 27-től 1801. máj. 10-ig volt az egyház egyik lelkipásztora. Ekkor a papságról lemondván, innen elköltözött, de püs­pökségét, melyre 1795. szept. 20-án vá­lasztották, haláláig 1806, máj. 26-ig meg­tartotta. Háza a mostani Mester-utcán volt, amelyik most a kéményseprőé.

Második lakója Nagy István lelki­pásztor és egyházkerületi főjegyző volt 1801. máj. 10-től 1831. aug. 31-ig, halá­láig. E paróchia falai között születtek tehát azok a szép énekek, melyeket ma is lelki gyönyörűséggel énekelünk (mint pl. az Óh könyörgést meghallgató … kezdetű 130. dicséret stb.), itt fogantak azok a beszédek, melyekkel ő hallgatói szívét magával ragadta. De itt, ez épület pincéjében történt az a Petőfi által szé­pen leírt, közismert esemény is, mikor

„A szomszédban valami lakzi volt.

Elébe hoztak ételt és italt;

És im az étel és bor mellett

És a zenének hanginál

Csapot, papot, mindent elfelejtett

Csokonai Vitéz Mihály.”

Bakóczi Endre

Magyarország (1782-85) – Első katonai felmérés

(mapire.eu)

H. Böszörmény város beltelkeinek térképe

HMHA. 03223. A Hajdúkerület főkapitányának jelentése a M.Kir. helytartótanácsához

A református templom

A Bocskai téri templom toronygombjában lévő emlékirat szövege:

„Ezen torony kezdődött építtetni az 1789-ik esztendőben akkori Római Császár és Magyar országi királyunk Felséges második József kegyes engedelméből és az építése az 1790 és 1791-ik esztendőben Continuáltatván, egy részről a kegyes hívek adakozásából, más részről pedig a Szent Eklesia költségével”

Kathy Imre – Sz. Kürti Katalin/ Hajdúböszörmény építészete – képzőművészete 1979.

A Hajdúkerületi székház

Jablonczay Petes János, a Hajdúkerület főkapitánya 1791. ápr. 30-án kelt körlevelében a hajdúvárosokat a székház kiépítésére szólította fel. Érdekes s talán érthető, de szűklátókörű módon ez ellen egyedül Böszörmény városa tiltakozott, mondván, az építkezés nagyon sokba került, s erre a városnak pénze nincsen, egyébként is most építteti saját városházát.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

A Hajdúkerületi székház

A kerületi közgyűlés az építkezés megkezdéséről A 1792. szept. 13-án a hozott határozatot. Eszerint a már meglevő districtuális [kerületi] házat – tehát a kerületi börtönt és a földszintes részt – át kell alakítani, a tetejére emeletet kell húzni, ahol helyet kaphatna a közgyűlési terem (sessionális ház), a levéltár, a jegyző szobája és a kancellária [irodahelyiségek]. A terv szerint az ily módon megnagyobbított épülettel összekötve emeltek volna egy új épületet a mai Kossuth Lajos utca irányába, amely a földszinten a városok követeinek adott volna szállást (hat város – hat szoba), az emeleti részen pedig ugyancsak hat szoba állott volna kerületi tisztek [választott tisztségviselők] rendelkezésére. Úgy döntöttek, hogy Rachbauer József debreceni építőmesterrel kell felvenni a kapcsolatot. Rachbauer hamarosan el is készítette az építendő, illetve kibővítendő kerületi székház tervét, a kerületi közgyűlés pedig jóváhagyás végett azt felterjesztette a Helytartótanácshoz

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

Nyugati parókia (a mai Sillye Gábor Művelődési Központ helyén)

„nyugati paróchia mely még a hajdúk letelepedése előtti időből való s hajdan Franciscanus barátok klastroma lehetett”

Bakóczi Endre

A Bocskai tér 4. szám alatti telek ősidők óta parókia volt. Jegyzőkönyv említi 1764-ben, az új, vagy keleti parókiát, amely a Bocskai téri fiúiskola helyén állott, a Bocskai tér 4. szám alatt pedig a régi, vagy nyugati parókia ennél nyilván régebbi. Az 1782-es városkép már mai L alakú formájában ábrázolja az itteni lelkészlakot (az iroda csak az 1842-es térképen látható). 1782-ben a telek szabályos téglalap alakú volt, az 1796-os összeírásban ez olvasható a VI. tized 335. helyrajzi szám alatt: „Ref. paróch. ház 2 telek.” Az 1842-es összeírás szerint a 4. sz. telek a ref. paplak; ekkor a telek északi végében is állott egy épület, melynek ma már nincs nyoma. A telekhez 1842 után hozzácsatolták a háta megett fekvő 1/2 telket, mely 1782-ben Tántzos Jánosé volt 336 hrsz. alatt, 1842-ben pedig 5. szám alatt a Benedek Lajosé. A megváltozott telekformát az 1910-es térkép tünteti fel. Ugyanez azt mutatja, hogy a lelkészlak alakja is megváltozott, mert a hátuljához hozzáépítettek egy félszertetős konyhát. A lelkészlak verandája boltíves, keletre néző szárnya üvegezett, az északra néző nyitott. Az L alakú épület hosszabbik: észak—déli szárnya 20 m, a kelet—nyugati 18 m hosszú; az épület szélessége 9 m A falak vastagsága 60 cm.

Ebben a lelkészlakban lakott 1793-tól 1803-ig Diószegi Sámuel, aki nemcsak mint prédikátor volt elismerve, hanem mint az első Füvészköny társszerzője és az Orvosi Füvészkönyv írója országosan, de külföldön is elismert tudós volt

Kövér Sándor

A Hajdúkerületi székház

A hajdúvárosok 1803. márc. 24-én egyezséglevelet írtak alá a kerületi székház bővítésére, illetve kiépítésére. E szerint „mindenik nemes városnak egy szálló szobája és egy közönséges konyha építtessen a föld színén”. Vállalták azt is, hogy a terheket az állami adókivetés mintájára, portaszám szerint, tehát a teherviselő képesség arányában viselik.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

Református templom

A mai Bocskai téri református templomban megszólalt az első orgona,

Az orgonát az istentiszteleten elő­ször 1808. október 30-án, vasárnap szó­laltatták meg. Prédikált ekkor Nagy Ist­ván lelkipásztor, orgo­nista-kántor volt ekkor Filóczi Pál, kit ez év tavaszán választottak meg.

(Az orgona nem sokáig bírta javítás nélkül. Már 1820-ban Nagy István lelki­pásztor sürgetésére a pesbytórium meg­bízta Somossy Péter assesort, hogy Szatmár varos főjegyzőjét Thegze Mihály urat levélben kérje fel, miszerint az ott lakó Galli György nevű orgonacsináló-mesterrel értekezzék: hajlandó volna-e az orgonát megcsinálni s egyezkedés végett az egyház költségén városunkba jönni?)

Az orgona szolgált egészen a régi templom átala­kításáig 1881-ig. Ha voltak is kisebb hi­bái, Katona Zsigmond kántor (1845 — 1887) bizonyára maga kijavitgatta.

A hosszú szolgálat alatt el is nyűtt annyira, hogy 1881-ben egészen uj orgo­nát vállaltatott az egyház s állított be az újjá alakított templomba. A régi orgoná­ból Katona Zsigmond maga készített egy kisebb orgonát, melyet az énektanítás céljára a gymnasium egyik termében állított fel. Itt élte le az első orgona utolsó napjait. Utoljára annyira elrongá­lódva, hogy még a nyiracsádi egyház, melynek a presbyterium oda ajándé­kozta, sem vehette hasznát s el sem szállíttatta. Egyes sípjai most a főgymnasium természettani szertárában szol­gálják a tanítás ügyét, más alkatrészei pedig az iskola padlásán várják maid egykor az elárverezés s ezt követőleg a megégettetés szomorú óráját.

Bakóczi Endre

“SZ.H.BÖSZÖRMÉNY várossa belső fundusok mérnöki térképe”

Készítette az 1842 esztendőben Hudátsik Pál H. kerületi mérnök, másolta dr. István 1927.

A Hajdúkerületi székház

A székház 1848/49-ben mozgalmas napokat élt át. Az udvaron több ízben tartottak népgyűlést, s innen irányították a nemzetőrség szervezését, itt tevékenykedhetett Sillye Gábor hajdúkerületi kormánybiztosos, innen szervezte a Hajdúság és a hajdúvárosok önvédelmi harcát, s itt lehetett a Bocskai-csapat hadfogadó kormánya, amely a nemzet számára három rendes honvédalakulatot állított ki, jócskán túlteljesítve a nemzet által elvártakat. A Hajdúkerület székházának falai között zajlott az a nevezetes esemény is, amelynek során Hajdúböszörmény városa az országban elsőként biztosította Kossuthot a trónfosztás helyességéről, sőt Magyarország államformájaként a köztársaságot ajánlotta.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

Református templom

„Minthogy azonban mi eddigi 1791-ben kiépült templomunk gombját az 1855 július 30 estve támadt zivatar leszakasztotta, s templomunk mennyezete is veszéllyel fenyegetőleg megrongáltatott : annál fogva hogy e részben is eleget tehessünk kötelességünknek, hogy az utánunk következő korra a templomot is olyan állapotban hagyhassuk hogy az, abban az istentiszteletnek díszes hajlékát bírhatván nyugodtan gyűjthesse az új templom építéséhez szükséges anyagi erőt : a nemes városi Elöljáróság őseinek a vallás iránti hagyományos buzgósága és áldozatkészsége által lelkesíttetvén az egyházi Elöljárósággal egyesülve elhatározták, hogy a jelenlegi tornyot és a templomot díszesen kijavított alakban hagyják át az utókorra”

Kathy Imre – Sz. Kürti Katalin/ Hajdúböszörmény építészete – képzőművészete 1979.

HMHA. 07112. Id. Zolnay Mihály rajza a református régi torony és templom déli oldaláról

H.Böszörmény városa piaczának tervrajza

Balthazár mérnök felvétele után rajzolta Ecsedij M. Sept. 6. 1857. /Hmt. 41./

A Hajdúkerületi székház

A hajdúkerületi székház udvarán tette le esküjét rögtönzött állványon „Isten szabad ege alatt” az utolsó hajdúkerületi főkapitány, Sillye Gábor is (1861. febr. 25).

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

A H.-Böszörményi algymnasium

A tanoda helyisége hajdan a napnyugoti lelkészlak átellenében délre fekvő ház volt, mely azonban szűk és félre eső fekvése miatt később eladatott, s 1800-ban a mostanival cseréltetett fel. Ez a piac-utcán lévő 3. számú erős téglaépület, a régente úgynevezett „Katona-kapitányi szállás.” Itt van a rektori szállás is. Maga az épület 5 szobával bír, melyek között 2 szolgál tantermük. Ennek végénél, vele derékszögletet képezve nyúlik egy másik különálló vályogépület, melynek egyik vége az I. gymnasialis osztály számára ád tanhelyiséget, másik végében pedig a bennlakó diákok szobája. a barbár szóval úgy nevezett „particulorium” van. 1859-ben az egyháztanács debreczeni építész Vecsei állal egy nagyobbszerü iskolaépület tervét rajzát és költségvetését készítteté el, mely homlokzatával a piaczra nézne.

Szeremlei Samu, 1862.

A régi városháza

A régi városháza bővítése egy új szárnnyal, amiben helyet kapott az iktató, közgyámi, jegyzői, t.-ügyészi és polgármesteri helyiség is. A városháza ezen részét építette: Vecsei Imre építőmester.

Az erődfal

A böszörményi templom erődfaláról képi ábrázolás ugyan nem maradt ránk, de alaprajzi vonalvezetését ismerjük. A templomkerítés négyszögletű volt, fala egy méter vastag és két és fél méter magas lehetett, lőrésekkel ellátva. Három kapuja s egy sarokbástyája volt, s akik az 1864-es bontásban részt vettek, azt mondták, hogy anyaga terméskőből rakott.

Nyakas Miklós / Hajdúböszörmény a múló időben, 2000.

HMRA. 00041. H. Fekete Péter feljegyzése a Bocskai templomról a Bocskai tér rendezésekor

A gimnázium

A gimnáziumot Baltazár János felkérése alapján 1864 márciusában két debreceni építőmester Vecsei Imre és Sklanitczki Antal tervei alapján kezdték el építeni. A többször átdolgozott elképzelések alapján egy év múlva 1865-ben már birtokba is vehették a diákok és tanárok az ekkor még hatosztályos gimnáziumot.

Nyakas Miklós / Hajdúböszörmény a múló időben, 2000.

A gimnázium első ábrázolása. Vasárnapi Újság. 1866.

A Hajdúkerületi székház

A kerületi székház további bővítésének a tervét, tehát lényegében a mai bírósági szárny létesítését, 1867. dec. 6-án határozták el. Az első terveket Balthazár János hajdúkerületi mérnök készítette el. E szerint a régi épületszárnyban is bizonyos változtatásokat hajtanak végre. Bővítenék a főkapitány szálláshelyét a régi közgyűlési terem odacsatolásával, amelyet az alkapitányi szálláshellyel is megtoldanának. Az új épületszárnyban pedig összesen huszonhat hivatali helyiséget és egy új, díszes közgyűlési termet szándékoztak létesíteni.

A belügyminisztérium a jóváhagyásra felküldött tervet némileg módosította, E szerint az emeleti lépcsőfeljárót az udvar felé eső részen kell elkészíteni, amely ellen azonban Balthazár János hajdúkerületi mérnök protestált, mondván, hogy ily módon egy nagykapu nyitása az új épületszárnyban, a kerületház udvarára lehetetlenné válik, ezt pedig ő szükségesnek ítélte, sőt a terveket is oly módon készítette, hogy azt egy alkalmas időpontban el lehessen készíteni. Emellett – érvelt – ily módon a kerületi székház udvara rendkívüli módon összeszűkül.

A bővítés végül Balthazár elképzelései szerint valósult meg! A mai Bocskai tér felől impozáns kocsibejáró készült, kijárattal a kerületház udvarára. Nagyszabású, új közgyűlési terem épült, amelynek a tér felé eső részét klasszicista stílusú megoldással kiemelték az épület síkjából. Külön elismerés illeti azokat a névtelen mestereket, akik a közgyűlési terem freskószerű, klasszicizáló festését végezték.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

HMFA. 08595. A Hajdúkerület székház közgyűlési termének festése  / 2001.április.19.

© Horváth Tamás

A Hajdúkerületi székház

A kerületi székház további bővítésének az építkezésre természetesen versenytárgyalást kellett meghirdetni, amelyet némi huzavona után Vecsey Imre és Varga Ferenc debreceni építészek nyertek meg. Vecsey Imre egyébként a bővítésre tulajdonképpen új tervet készített, de felhasználta Balthazár János korábbi munkáját is. Az épülethez szükséges téglákat helyben vetették, amely ellen Hajdúböszörmény ugyan tiltakozott, mondván, hogy a bánya kimerülőben van, de a Hajdúkerület ezt nem vette figyelembe. Az építkezés a korábbi szakirodalomban szereplő 1870. évvel szemben valójában csak 1871-ben fejeződött be.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

A református templom

Pályázati hirdetmény – Hajdú-Böszörmény város közönsége ref. imaházának tornyát feljebb emeltetni, s új tető alá vétetni, a templomot pedig egészben elbontva a jelenleginél bővebb kiterjedésben újból építtetni szándékozván, az építési tervrajzok és költségvetések elkészítésére pályázatot hirdet.

A tervek és költségvetések folyó évi julius l-ső napjáig H.-Böszörmény város főhadnagyi hivatalához nyújtandók be, hol egyszersmind az építkezés tekintetében a vállalkozók bő­vebb felvilágosítást s adatokat szerezhetnek.

A pályaművek közül keltő, melyek legjobbak és legczélszerűbbeknek fognak mutatkozni és találtatni és pedig az első 400 o. é. forinttal, a második 200 forinttal lesznek dijaztatva. A többi pályamű után — készítőik — díjazásra, vagy jutal­mazásra igényt nem tarthatnak.

Hajdú-Böszörmény város templomépitési bizottsága ré­széről az 1875-ik évi május hó 3-ik napján tartott gyűlés meg­bízásából

Karap Imre m. k., főjegyző.”

A református templom

A térről fennmaradt legkorábbi ábrázolás, amely felirata szerint elsősorban a templom megörökítését tekinti céljának 1876-ból való, de felirata szerint egy korábban készült rajz másolata („Egy Színész Rajza után RAJZOLTA Sovágo Imre 1876”).

A teret nagyjából az északnyugati sarkából nézve ábrázolja. A templom már szabadon áll, az erődfalakat elbontották (1864), de egy a képen jól kivehető hevenyészett kerítés nyilvánvalóan az erődfal korábbi vonalát jelöli, hiszen az tulajdonjogilag is elkülönült a tér többi részétől. Megállapítható, hogy az erődfalon belül sűrű növényzet volt, közte néhány jelentős méretű és korú fa is található. Jól látható a templomhajó átépítés előtti gótikus jellege, valamint a torony ettől elütő barokkos formája. Az eredeti rajz készítésének korát jól behatárolja az, hogy a háttérben a Kerületház tér felőli szárnyát már átépített formájában ábrázolja, de a Gimnázium új épületének tömegét nagyrészt eltakarja a templomkertben ábrázolt sűrű növényzet. A kép jobb oldalán látható két épület az iskola és a volt kántoriak a legutóbbi időkig – erősen átalakítva ugyan – fennálltak. A képen ábrázolt formájukban a jellegzetes böszörményi kontyolt tetőmegoldást mutatják és láthatóan igen jó megjelenésű, színvonalas épületek. A kép bal oldalán az egykori Rektor-ház valamint a papiak egyik épületrésze látható.

Kathy Imre – Sz. Kürti Katalin/ Hajdúböszörmény építészete – képzőművészete 1979.

HMHA. 01163. A Bocskai téri templom

A református templom

A mai Bocskai téri templom átépítésének a terveit Czigler Győző műegyetemi tanár készítette.

HMHA. 07672. Bocskai téri ref. templom szakrajza

A református templom

A mai Bocskai tér meghatározó épülete tömegénél és történetiségénél fogva a középen álló református templom. A középkori eredetű gótikus templom utolsó nagy átalakítására és egyben bővítésére 1880/82 között került sor a használható, középkori falrészek beépítésével. Az átépítés legfőbb szorgalmazója Balthazár János volt, a terveket viszont Czigler Győző műegyetemi tanár készítette, aki kora historizáló felfogásának szellemében az új templomot neoromán stílusban álmodta meg. Méreteinél, tömegénél fogva egyik legnagyobb református templomunk, amelynek nagyszerűségét csak emeli a díszes famennyezet, a szószék és a pad-sorok mértéktartó igényessége, amelyek Ulrich Ede asztalosműhelyében készültek Budapesten. A templombelső történeti hangulatát emeli, hogy a régi templomból átmentettek néhány darabot, így mindenekelőtt azt a városi címert, amely a régi, kazettás templom mennyezetén volt.

Nyakas Miklós / Hajdúböszörmény a múló időben, 2000.

HMHA. 01622. Régi városháza udvara (háttérben a református templom)

A református templom

Az 1808. évben megépített orgonát felváltotta az 1882.évben, Országh Sándor által készített 3 manuálos orgona, ami 1902. évben lett átépítve, áthelyezve, bővítve, ez külső formájában ma is változatlan.

Végvári Tibor

HMFA.00433.001. Református templom belső

A református templom

„A hajdúböszörményi ev. reform. templom területét körítő díszes vasrácsozat elkészítése.

A kerítés hossza 156 folyó öl, tégla alapja földszín alatt és földszín felett másfél láb széles és 3 láb magas, felül vízhatlan mésszel rakott téglafal, melybe ölenkénti távolságban, a vasrács oszlopainak szilárddá tételére 20 hüvelyk hosszú, 18 hüvelyk széles és 12 hüvelyk vastag sóskúti terméskövek alkalmaztattak. A vasrács súlya folyó ölenként 80 kilogramm. Az egész kerítésen van 3 főkapu két-két szárnynyal, egy a keleti oldalon, továbbá egy az északi és egy a déli oldalon; azután van 3 egy-egy szárnyú kiskapu, az északi s déli oldal nyugati részén és a nyugati oldalon a toronyalatti templombejáróval szemben.

A munkát Maróczy József szegedvárosi lakos okleveles gépész és műlakatosnak vállalta 5029 frt. 20 kr. vállalási összegért.”

H.Fekete Péter

HMHA.  04395. A Bocskai téri református templom

Szobrot Bocskaynak!

Hajdú-Böszörmény kezdeményezése folytán a hat hajdú város folyó hó 18-án Hajdú-Böszörmény­ben értekezletet tartott a Bocskay-szobor felállítása ügyében. Az ülést Sóvágó Gábor ügyvéd — mint a haj­dúböszörményi Bocskay-szobor bizottság elnöke nyi­totta meg.

Az ülés részleteit következőkben adhatjuk: Ha­tároztatok, hogy a hat hajdú város Bocskay István erdélyi fejedelemnek — mint kitől birto­kukat nyerték — szobrot emeljen.

Ezután áttértek annak megvitatására, hogy a szobrot hol és mikor állítsák fel? U. Szabó Mihály és Fejér Gábor a millennium alkalmából leendő föl­állítását bár nem tartják — Szeremley József, Ránky Béla, Farkas Győző stb.-kel — szemben lehetet­lenségnek, mégis pártolják Thury Albert azon indít­ványát, melynek értelmében a szobor felállításának, illetve leleplezésének ideje még most határozatilag ne mondassák ki. A szobor felállításának helyére nézve, minden vita nélkül megegyeztek abban, hogy az H.- Böszörményben, mint a volt hajdúkerület székhe­lyén állíttassák föl.

Pesti Hírlap 1892. április 20.

HMHA.01618. Bocskay tér /  fotó Nyári Béla 1893.

A Kossuth-tér szépészeti ügye

Lapunk múlt évi egyik számában a városházi-épület, fogadó-, függetlenségi- s szabadelvűkor helyiségeket, ezeket a főhelyen levő gyarló kinézésű városi épületeket kifogásoltuk. Különösen óhajtottuk a hivatali helyiségekül már alkalmatlan, célszerűtlen városháza elbontását, (melynek elbontásával remek szép főterünk létesülne) s a fogadó felépíttetését. Erre „egy városi” azt jegyezte meg, hogy a főtér dísztelenségét az egyházi épületek, telkek adják meg.

Igaza volt.

Itt van mindjárt a Kossuth-tér s a Nánási utca szegletén levő lelkészi lak kis sütőháza. Maga ez a lelkészi-lak is nedves, szűk, s nem e díszes helyre való — Azután jön az ócska, alacsony, nádas tanitői-lak (ahol Almássy K. úr lakik) a pusztatelek, az esperest laknál az utcára néző oldalon egy nádas ócska istálló, s a magtár-épület, ez igazán szép helyen! A kántori lak mellett levő tanítói lakás (Lévay Imre úr lakása) szintén miserabilis kinézésű épület; a Kossuth-térre semmi dísze nincs, amennyiben elől, az utcára, még kamara-helyiség is van.

Ezek az épületek mind akadályozzák a főtér, illetve Kossuth tér szépészeti mivoltát.

A közeli években néhányszor elmondtuk, mint lehetne a központi leányiskola építése kérdésének megoldásával a célszerűség s hasznosság mellett a Kossuth-tér szépítését is eszközölni. Tervünk — mint értesültünk — akkoriban osztatlan tetszéssel találkozott.

A mi tervünk ez lenne:

Építtessék a központi leányiskola épülete a Nánási-utca torkolatán levő lelkészi-lakra s az ezen telek mellett levő tanitói-lak telkére L alakban, úgy, hogy a keleti szárnya a Lédig-féle házig terjedne (a központi fiú-iskola nyugati szárnyával szemközt). A délfelé terjedő épületrész idők múltával bővíthető, akár a Sólyom Antal úr által lakhelyül jelenben bírt egyházi lakásig is. Az épület emeletes épület lenne, alatta bolt-helyiségekkel ellátva, mely helyiségek e kiváló forgalmú helyen bizonyára kapnak bérlőt, s pedig jó árt fizetnének értők.

Hol lenne a jelenben itt lakó lelkész lakása?

A mostani lakás feltétlenül elbontandó, mert célszerűtlen, mint fentebb is jelzők. A nt. Bakóczy János úr lakása a Lévay Imre tanító úr által lakott, a kerületi-ház telke mellett fekvő, jelenleg iskolai helyiségül is szolgáló lakásba tétetnék át; mely lakás kijavítva s a kántori-lakig kibővítve: díszes lelkészi lakás lenne belőle.

Az meg kérdés tárgyát sem képezi, hogy a lelkészi lakás mellett fekvő (jelenleg Almássy K. úr által lakott) tanítói lak, tanítói lakul még az esetben is megszűnik, ha a tervezett földszintes 6 teremmel bíró központi leányiskola az Amássy K. és Sólyám A. urak lakása közt levő üres telekre építtetik, vagyis a ref. templom északi részével szemközt eső részre.

Ha már nagyobb szabású épületet kell emelni az egyháznak, jói teszi, ha alapos megfontoltsággal, a jövőre való tekintetből megy bele az építkezésbe. Az a tervezett földszintes épület 6 teremmel csak ideig-óráig való. A népesség s tankötelesek szaporulatával évről-évre fog mutatkozni a tanterem hiány, mint ahogy mutatkozik a fiúiskolánál, pedig alig 4-—5 évvel ezelőtt bővítettük. De meg e fontos helyen bolthelyiségekből tisztességes jövedelemre lehet kilátás, másoldalról meg nagy érdemet szerez az egyház egy díszes saroképület emelésével a Kossuth-tér, s igy a város szépítése körül. Ami erkölcsi kötelesség is saját városunk iránt.

Hogy a szépítési »munka« teljes legyen, hangsúlyoznunk kell ugyancsak a Kossuth téren levő esperesi lak telkén levő istálló- s magtár épületek eltávolításának szükséges voltát, mely épületek egyáltalán nem valók e díszes helyre. Ha az esperesi ócska lak helyett az utcavonalba új, díszes épületet emelni nem lenne módunkban, akkor csinossá lehet ez a hely a jelzett két melléképület elbontásával, s legalább a Kossuth-tér felől díszes rácsos kerítéssel való ellátással, belül az udvar parkírozva lenne. A lakás pedig kibővítéssel s némi átalakítással célszerűbbé tehető.

Igaz, hogy mindehez pénz, sok pénz kell. Azt is tudjuk, hogy az egyháziak sok, égetően szükséges kiadása van. De azt is be kell látnunk, hogy ezek az épületek a mai alakjukban továbbra fen nem tarthatók, nem csak egészségi, szépészeti szempontból, de mert a sok rongy épület évenkénti tatarozása sok pénzt felemészt.

Valóban restelkedhetünk, hogy egy ily fényes nagy gyülekezet ily lelkészi lakokkal bír; különösen pedig az esperesi lakot restelhetjük a sok idegen látogató, hivatalos egyének előtt. Itt már az egyházközség saját jóhírneve érdekében sem garasoskodhat.

HBV.

HMFA. 00425. Főtér

A milleniumi fák.

A helybeli ev. ref. gymn- tanári kara az összes gymn. tanulóifjúság jelenlétében hazánk ezeréves fennállása emlékére az ev. ref. tem­plom kertjében öt drb. fiatal tölgyfát ültettetett el folyó hó 10 én. Az első az Árpád fája, a templom keleti ajtajától délkeleti irányban, mintegy 16 m. van; A 2-ik a Bocskay fája, a templom keleti ajtajától észak­keletre, szintén 16 m van; A 3-ik a Báthory fája, a templom hajójának közepétől északra 12 m. van; A 4-ik a Kossuth fája, a templom hajójának közepétől délre, szintén 12 m. van; s végre az 5-ik a Ferencz József fája, a templom nyugati (torony alatti) ajtajától északnyugatra 12 m. távolra van.

HBV. VI. évf. 29. sz. 1896. május 3. 2.p.

HMFA.01536. Református templom

Központi leányiskola avatása

„A jövő Vasárnap, november 18-én nevezetes napja lesz a helybeli ref. egyháznak: újonnan épült templomát az egyház nagyságához, fényéhez mért ünnepélyességgel avatják föl s e napon mutatják be a felsőségnek az újonnan épült központi leányisko­lát is, melynek mintegy felavatása lesz ez. — Ez ünnepélyekre több elő­kelőség jön városunkba.”

A templom- és iskolaavatás előkészületei / H.-Böszörmény, 1899. nov. 9.

A régiek előtt központi leányiskola néven is ismeretes ob­jektum építését a református egyháztanács 1898 tavaszán határozta el egy tanfelügyelői levél és az egyházmegyei vég­zés figyelembevételével. Ekkor döntöttek úgy, hogy az akko­ri Kossuth téren levő üres telken egy hét-nyolc tantermes iskolát építenek. Az új iskola létesítésére a századforduló demográfiai robbanása miatt volt szükség.

Az építkezésre nyilvános pályázatot hirdettek, s az egy­háztanács június 19-én tárgyalta meg a befutott ajánlatokat. Összesen négy jelentkező akadt, s a versenyt Takács Sán­dor hajdúböszörményi építész vállalkozó nyerte, aki 20 157 forinttal a legolcsóbb ajánlatot tette. Az épület tervét Somossy József debreceni építész készítette háromszáz forint tiszteletdíjért.

Egy év múlva – 1899 júniusában – a nyolc tantermes központi leányiskola már csaknem készen állott, s szeptem­berben át is adták. Bár az oktatási eszközök ekkor még igén hiányosak voltak, azt folyamatosan pótolták.

Nyakas Miklós / Nevezetes épületek

HMFA. 09401. Hajdúböszörmény – Leányiskola 1907.

A városháza és a nagyvendéglő

A nagyvendéglő ma már — épen úgy, mint a városháza épülete — nem illik főterünkre. Az újonnan átalakított ref. templom, a közp. leány­iskola, a közp. fiúiskola s a Fazekas­ház, Kerületház épületei, — ezen díszes épületek közt furcsán veszi ki magát ez a két ósdi, formátlan épü­let: a városháza meg a nagyvendéglő.

A városháza nemcsak külsejével, hanem a belsejével sem megfe­lelő ma már. E mellett az idő súlyát is érzi. Hiszen csak közelebb javí­tották ki nagy költséggel a levéltár bomladozó mennyezetét. Ha a sok kiadás mellett aztán legalább egy megfelelő helyiség volna benne; de az egész városházán nem lehet ta­lálni egy hivatali helyiséget, mely alkalmas volna a városi hivatalok számára, eltekintve attól, hogy egy Böszörmény város méltósága már dí­szesebb épületet s helyiséget is kö­vetelne.

Épen ilyen ósdiságban van a vá­ros másik épülete: a nagyvendéglő is, melyben az üzlet is pang, mert magyar vagy czigány nem boldogul benne, nem elég élelmesek az e fajta üzlethez; zsidó meg nem bérelheti ki. A helyiségek itt is czélszerűtlenek, nincs egy valamire való ivó- étkező- s hálószoba, benne. Az udva­ron elől van egy nagy e helyre nem való istálló, állás s az árnyékszék, a melyek olyan illatot gerjesztenek, hogy ez épen elegendő a vendégek tá­vol tartására s a vendéglősök meg­buktatására.

A nagyvendéglő elbontása (február 18.)

A nagy­vendéglő, valamint a szabadelvűköri helyiség­ről az ajtókat, ablakokat már leszedték, néhol a tetőt is. A jövő héten meg csákány alá ke­rülnek a falak is. Nemsokára eltűnik a nagy­vendéglő ósdi épülete előlünk, amelynek falai közt annyi sok vigság, annyi sok ital s végül — annyi sok pénz folyt el s ahol a sok derűs óra mellett az idők folyamán sok vagyon úszott el s igy az örömpoharak ürítésé mellett az ürömpoharat is sok családdal kiüríttették. — Mindez már a múlté nagyvendéglővel együtt.

Vendég ő is lesz más, mert mulató ember is kerül ebben a hivságos, szomorú életben ezu­tán is. — Máskülönben a falak elbontására most tette meg a mérnök a végső intézkedéseket, amennyiben dobszó után felhívja a la­kkosokat, hogy akik a falak lebontását felakar­ják vállalni, vasárnap február 19-én délelőtt) 10 órakor, lehetőleg 10-es csoportokban jelent­kezzenek a számvevői szobában, ahol az ár­lejtést tartani fogják. — A feltételek addig is megtekinthetők a számvevői szobában.

HBV

HMFA.00425. Városi vendéglő

Elmaradt alapkőletételi ünnep­ség (április 15.)

Megszokott dolog a középületek épí­tését ünnepélyességek közt kezdik meg; ilyen ünnepélyesség az alapkőletétel, a mely ha­sonló a szobor leleplezési ünnepséghez. Valamely közalkotás iránt az ilyen ünnepség fokozza az érdeklődést; különösen szükséges ez az olyan helyen, a hol hűvösen fogadnak valami újabb alkotást. Nálunk most a legidő­szerűbb alkotás az új városháza. Nem akarunk rekriminálni, csak egyenesen arra térni, hogy tervbe volt nálunk is, hogy mikor az első alapkövet leteszik, hát ez bizonyos ünnepség­gel történjék: Legyen díszközgyűlés, azután az alapkőletételek alkalmával a helyszínén beszédek, melyekben a város lakosságát al­kotó összes felekezetek lelkészei, vezérférfiai részt vettek volna stb. stb.

Mindezeknek azon­ban most már vége, mert — legnagyobb meg­lepetésünkre — a múlt szombaton tartott építtetőbizottsági gyűlésen arról értesültünk, hogy a vállalkozók az alapot egy bizonyos vo­nalig már lerakták, a további munkát is csak a múlt szombaton szüntették meg.

Hibás dolog volt úgy el­sietni azt az alapkőlerakást, a képviseletet s a nagy közönség mellőzésével.

HBV.

HMFA. 00427. Az új városháza építése – alap rakás

Az új városháza (augusztus 19.)

A július 30-iki határozat után csak­hamar kezdetéi vette az új városház fel­építése. Időközben azonban ismét egy új terv merült fel az épület szépítése, főleg alkal­mas frontképzés czéljából.

Nagy áldozattal, sok időkre készül ez az épület, elvárható tehát, hogy ezekhez s városunk méltóságához mért legyen.

A városi mérnök készítette ezt az újabb díszítési tervet, a mely hasonlíthatatlanul szebb, jobb is a már elfogadottnál. Az újabb tervet bárki is örömmel fo­gadhatja, de csak az a bibije, hogy újabb 11 ezer koronával okozna több kiadást, ennyivel kerülne többe az újítás.

Hogy valóban szükséges volna ez újí­tás — a mely az építés jelen stádiumában meg is valósítható — azt bizonyára mind­nyájan érezzük, a kik csak ismerjük az építésre már elfogadott épület rajzát.

HBV

HMHA. 01621. Hajdúböszörményi városháza terve

HMHA. 00835. A hajdúböszörményi városháza épületének tervrajza – Dobai Károly mérnök terve, Hajdúböszörmény 1905.

Alapkőletételi ünnepség (szeptember 17.)

Ezután kivonultak a képviselet tagjai az új városháza oszlopai alá, a hol a két középső oszlop közt az alapkőletételre már meg volt ásva s elő volt készítve a 3 – 4 méter mély­ségű gödör.

Az ünnepségen részt vevő nép a déli s keleti oldalon állott, a népiskolai tanulók a kerületház s a régi városháza közt. Az új vá­rosházánál dolgozó piros jelvényes kőművesek s a munkások az épülőfélben levő városháza deszkaemelvényén sorakoztak, a főbejárat fe­lett, ott, a hol az alapkőletételi ünnepség lefolyt.

Háromnegyed 11 óra múlt, a midőn a főgymnasiumi tanulók énekkara Beke Antal zenetanár vezetése alatt rázendített a mi egyik nemzet imánkra, erre, hogy: Isten áld meg a magyart!

Mikor a szent ének elhangzott, Somossy Béla polgármester az alapkő elhelyezésének helyéig előkészített lépcsőn lement s ott a már előttünk ismert okmányokat magába foglaló üveg- s kívül bádog tartályt elhelyezve, az alapkövet (mit itt 4 tégla helyettesített) kalapácsütésekkel letette a következő szavak kí­séretében:

»Emelkedjenek e falak a jog, törvény és igazság szolgálatára!«

HBV

HMFA.00442. Városháza alapkő letétele 1905. szeptember 17.

A Kossuth-tér (április 28.)

A Bocskai szobor helye tudvalevőleg véglegesen megvan állapítva, amennyiben az erre illetékes szobor-bizottság a szobor helyéül a lebontandó városházának azt a részét jelölte ki, hol most a rendőrségi iktató van.
Az üresen maradó térnek bizonyára ez lesz a közepe, tehát a szobor helye ezzel rendben is volna, de egy különös dologról meg kell emlékeznem.
A mostani városháza és ref. templom körüli tért annak idején „Kossuth-térnek”, a főgymnasium előtti tért „Bocskai-térnek” nevezték el.
Most már az a különös, majdnem nevetséges eset fog előállani, hogy a „Kossuth téren” fog állani a Bocskai-szobor s majd idővel (remélhetőleg nemsokára) a „Bocskai téren” a Kossuth szobor.
Szemben azon elvvel, hogy mindig ugyanazon nevű térből indul ki a hasonnevű utca (mint ahogy sikerült a Petőfi-térből kiinduló Petőfi-utca), nálunk a Bocskai- térről indul a Kossuth-utca, a régi „debreceni-köz” Baross-utca lett, a Baross-tér a Dorogi-utcán lévén, az előbbivel semmi összefüggése nincs.
Indítványozom, hogy mielőtt a Bocskaiszobor felállítása megkezdetnék, már most rendeztessék a két tér elnevezése olyformán, hogy a két elnevezést megcserélnék.
A mostani kossuth-téri ref. templom körüli tér neveztessék el „Bocskai-térnek” már azért is, hogy a Bocskai szobor a Bocskai-téren legyen s igy természetesen a Kossuth téri ref. templom, a körülötte levő térnek megfelelően Bocskai-téri ref. templomnak neveztessék el.
Ezzel szemben a mostani Bocskai tér neveztessék el Kossuth-térnek, a Kossuth utca is onnan indul, már csak azért is indokolt a névcsere, de meg egyáltalában nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy — mondjuk — 20 év múlva már a Kossuth-szobor helyéről kell gondoskodnunk s e szobor méltó helye a főgymnasium előtti tér, indítványom szerint a leendő Kossuth-tér lenne.
Kevésbé sikerült elnevezés a Nánási-utca is, mert az a közepén megtörik s eredeti irányától éltére irániban folytatódik tovább. Erre nézve azt indítványozom, hogy a Nánási utca eleje a főgymnasiumtól a G Szabó István-féle házig — hol az az eredeti irányától eltér — miután a Bocskai- térből indul, Bocskai-utcának neveztessék.

HBV.

Hajdú megye Hajdú-Böszörmény r. t. város, 1890.
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

A régi városháza bontása

A régi városházára kimondott halálos ítéletet 1906. május 31-iki közgyűlés végrehajtotta: a lebontást 10000 koronáért felvállaltatta úgy, hogy augusztus 1-ig kő kövön ne maradjon, helye tisztán álljon.

Bakóczy Endre / A Bocskay-szobor

HMFA.00426. Bocskai tér

Az első városi közgyűlés

Az új városházában július 1-én volt az első városi közgyűlés, ezúttal még csak a föld­szinten levő kis tanácsteremben, mivel a nagyterembe a képek s padok akkorra beál­líthatók nem voltak. A gyűlés igen népes volt. Somossy Béla polgármester alkalmi be­széddel nyitotta meg az új helyiségben az első gyűlést. Az első szó, a mi itt elhangzik — mondá — nem lehet más, mint hálaadás Istennek, hogy megsegített bennünket ide átköltözni. Övé ezért a dicsőség. A második szó Istenhez: ne vonja meg továbbra se kegyelmét, az ő áldó kegyelmét városunktól. Ezek röviden a polgármester úr megnyitó, mintegy felavató szavai.

HBV

HMFA.09398. Városháza

Bocskay szobor helye

Véglegesen döntött a megyei szoborbizottság 1906. augusztus 30-án tartott helyszíni szemléje alkalmával. Kijelöltetett a tér középpontja, a régi városháza nagytermének éppen az a helye, hol gyűlések alkalmával az elnöki szék állott.

Bakóczy Endre / A Bocskay-szobor

HMHA. 01615.

Holló Barnabás Bocskay szobrának felavatása (június 2.)

Tolnai Világlapja

Bakóczy Endre református lelkész megírja a Bocskay szobor felállításának a történetét.

https://hajdusagimuzeum.hu/book-review/a-bocskay-szobor/

HMHA. 00673.

A gimnázium átalakítása és a „Bocskay-főgimnázium” név felvétele

Főgymnasiumunk átalakítása a befejezéshez közeleg. Elkell ismer­nünk, hogy nagyon ügyesen történt az átalakítás és impozánságában belső berendezésének. Célszerű voltában so­kat nyer az épület. A jövő héten már megkezdődnek az előadások. A lép­csőház olyan alkotás a mely tervező­jét dicséri, hiszen ahhoz hasonló sike­rült emeleti lepcsőzet alig van még nálunk.

HBV

Az átalakítás — Dobay Károly városi mérnök ál­tal kidolgozott terv szerint – a következő lesz.

Az átalakítás tervezésénél a főszempont az volt, hogy lehető kevés rombolással és előirányzati költség keretén belül az épület céljainak megfelelő elrendezést nyerjen.

A földszinten nyerve elhelyezést 4 tanterem és pedig 2 tan­terem egyenként 56 m2 területtel, 2 tanterem á 80 m2; rajzterem 105 m2 területtel a hozzá tartozó szertárral, továbbá könyvtár, zeneterem, egy kis tanterem, tanári szoba és végül iskolaszolga lakása.

Emeleten: 4 tanterem, egyenként 56 m2 területtel, phisikai és természetrajzi szertár, mindkettő külön-külön előadóteremmel, ill. könyvtár, tanári szoba, igazgató elfogadó szobával, végül a tanácsterem.

A jelenlegi fa lépcsőfeljárók tűzbiztonsági szempontból és másrészt térnyerés szempontjából elbontandók a főlépcsőház alkal­mazkodva az igen tágas előcsarnokhoz megfelelő méretekkel az épület tengely vonalába terveztetett.

Az épületnek vízzel való ellátása az udvaron levő mélyfuratú kútból terveztetett, honnan is megfelelő motor hajtásra berendezett szívó nyomó szivattyú segélyével a víz a padlástéren elhelye­zendő, tartányba emelendő.

A tanter­mekben megfelelő képességű cserépkályhák, a nagyobb termekben Meidinger rendszerű töltőkályhák irányoztattak elő.

Az épület világítására villany irányoztatott elő.

Az árnyékszékek az épület két szárnyán nyernek elhelyezést, vízöblítéssel berendezve.

HMFA.01537. Gimnázium

Központi református fiúiskola avatása

Folyó évi október hó 14 és 15-én tartotta az „Alsószabolcs hajdúvidéki ref. egyházmegyei Tanítóegyesület” vá­lasztmányi és közgyűlését Hajdúbö­szörményben. A 15-iki közgyűlés a központi emeletes iskola avatásával kezdődött. Jelen volt mintegy 140 tanító, a főgymnasium és polgári iskola tanári kara. Dr. Baltazár Dezső esperes, Csánky Viktor tanfelügyelő, Dr Bene­dek János orsz. képviselő, Kálmán Lajos főgondnok, Uray Gyula a deb­receni egyházm. tanítóegyesület el­nöke, továbbá a presbytérium és az előkelő polgárság számos tagja.

HBV

Áll a díszes emeletes épület — benne 7 tanterem — a legmoderneb­bül berendezve, nagy díszterem, le­véltár, igazgatói és tanítói szoba, tan­szermúzeum és a földszinten 1 tan­terem átadva Tanítói Otthon-nak. Bent még gondnoki hivatal és szolga­lakás.

Kívül az üzletek, melyek négy­ezer koronánál többet jövedelmeznek s fedezik az iskolaépítésre felvett köl­csön összeg annuitását. — Így 50 év múlva csaknem teljesen ingyen marad az egyháznak ez az épület. — Addig pedig csak az esetleges reparációért használja.

Dobó Sándor

Az egykori fiúiskolát 1910-ben Takács Imre helybeli építész építette. Az intézmény felépítésével a város főterének beépítettsége lezártnak tekinthető volt.

Nyakas Miklós / Nevezetes épületek

hungaricana.hu

Üdvözlet Hajdúböszörményből!

1915. Április.

Ápr. 9-én öltöztünk fel Debrecenbe, szürke ruhába. Ki kaptunk mindent a mi egy harctérre menő katonának kell.

10.én már készen voltunk az indulásra, de még reggel 6 órakor nem tudtuk, hogy megyünk e ma vagy holnap. A kaszárnyából még mihelyt felöltöztünk nem szabad volt senkinek kimenni. Sok barátomhoz bejöttek a szülei- meg testvérei, és 9 órakor már délelőtt tudtuk, hogy 10 órakor esküdünk és megyünk az állomáshoz, ami úgy is történt, de én nem tudtam hírt adni senkinek, még Sándor öcsém is előtte való este ment Böszörménybe 9 órakor. Ami felesleges holmim volt, egy barátom feleségének adtam át, hogy szolgáltassa haza. A kaszárnya udvarán fél 10-kor nagy néptömeg jelenlétében felesküdtünk a hazánkért és királyunkért, 10-órakor elindultunk az állomás felé a város közepén keresztül az eső megindult ránk esni, szomorú egy menet volt ez még talán az idő is minket siratott. Soknak jó

kedve volt már akkorára jól bevett a jóból sok meg szomorúan jött a hozzátartozóival vagy

szüleivel, vagy testvérjével, vagy feleségével meggörnyedve mindnyájan a nehéz felszerelés alatt. Ami meg lehetett vagy 35,40 kiló és a mihez nem voltunk hozzá szokva akkor volt még másodszor rajtunk, én is egykedvűen mentem a többi közt néztem a sok népet akik néztek bennünket mert ritka dolog volt akkoriba, hogy nappal ment volna mars leginkább fél bataleonok mentek, de most egész bataleon körülbelöl 1070 ember, jól meg néztem a város

épületeit utczáit. Gondoltam magamban vagy látom én ezeket többet vagy sem, és csak az a remény biztatott, hogy 10 órakor jön be a Böszörményi vonat és avval csak jön be valaki

tőlünk, miértünk az állomáshoz. Beültünk a marha szállító kocsiba, fél 11 órakor megindult szép lassan a vonat velünk akkor már én sem tudtam magam tovább tartani nagyon rosszul

esett, hogy rengeteg nép volt kint csak én hozzám nem jött be senki, nem tudok senkinek sem köszönni, pedig vagy látom a családunkat meg a menyasszonyomat többet, ki jött a szememből a könny, beültem egy lócára ott gondolkoztam, mikor az állomás elébe érünk ajtóból a nevemet kiáltotta valamelyik földim, oda megyek az ajtóhoz nagyon megörültem neki. A menyasszonyom, Szabó Zsuzsa a testvérje Erzsike és egy barátnöjök, kerestek engem, a vonat éppen megcsendesedett én meg leugrottam, csak hogy nagyon rövid volt az idő a búcsúzásra, de még is megkönnyebbülve, hogy valakinek tudtam köszönni meg, hogy már fütyült a vonat és indult fel kellett szállnunk. Robogott velünk Hadház felé a vonat a hogy Debreczent elhagytuk írtam a vonatba egy lapot haza a szüleimhez, améket Nyíregyházon fel is adtunk, azután volt egy pár liter jó rumunk és el kezdtünk iszogatni meg dalolgatni most már nem féltünk hogy berúgunk mert úgy is kijózanodunk míg a Kárpátok közzé értünk. 12 órakor már Nyíregyházán voltunk ott kaptunk ebédet de még nem igen kellett senkinek, 1 óráig állott velünk a vonat azután robogtunk Tokaj felé délután 4 órakor már Tokaj alatt állott a vonat, ott a közlekedés miatt megint állottunk 1óra hosszáig, ki jöttek a tokaji lányok meg menyecskék nézni bennünket. Este 9 órakor már Szerencsen állottunk, de ott már setét lett mink is el álmosodtunk és ki hogy tudott ki ülve ki fekve úgy aludtunk.

12-én már hajnalba 4 órakor felkeltünk a vonatba, Legenye Nagy Mihálynál állott a vonat onnan tovább már 8 órakor Tőketerbes előtt mentünk, már itt, felső Magyarországon vagyunk míg végre délelőtt 10 órakor Varannóba Zemplén vármegyébe kiszálltunk, mert már itt a vonat sem megyen tovább. Itt már eltűntek a szép magyar Alföldek, itt már kisebb nagyobb hegyek láthatók. Itt már lehet érezni hogy nem messze van a harcztér, mert rengeteg trén szekerek jöttek az állomáshoz a németeké is, aminek vége hossza nincs. Éppen most kísérnek egy csapat muszka foglyot is lehetnek vagy 400-an, ki szedtük a vonatból a konyhát meg a konyha szekeret, kaptunk 1 kiló szalonnát meg kenyeret minden ember meg 4 konzervet. Így kielégítve útnak indítottak bennünket Varannón keresztül rossz úton nagy sárba az eső meg esett falukon keresztül a vállunk maga széjjel szakadt  a szokatlan nehéz fel szerelés alatt, a hosszú úton ameddig az ember el látott végig volt kiállott elfáradt emberekkel itt már kezdtük érezni a háború fáradalmait, nehézségeit meg szenvedéseit míg este 6 órakor egy kis faluban Benköfalván elszállásoltak bennünket alig vártuk hogy letehessük a risztungot. Egy széna tartóba pakoltunk alig pakoltunk le. Mindjárt hallom, hogy mondja valaki, hogy vannak-e itt böszörményiek, ki nézek hát látom hogy Láda Sándor meg Kathi Antal vannak ott. Megörültek ők is mindjárt hogy megláttak. A kvártélyok szembe volt a miénkkel áthívtak nem győztek eleget kérdezősködni, hogy milyen világ van otthon mivel ők már elejétől kezdve nem voltak otthon már 10-dik hónapja. És öntöttek cibakot én meg szalonnát adtam rá zsírnak és jól megvacsoráztunk utána ott volt egy korcsma közel elmentünk meg ittunk vagy 4 liter bort azután ahol ők voltak bent a házban megháltunk.

13-án reggel felkeltünk a konyhából feketekávét kaptunk és marsoltunk tovább 12 órakor várt a konyha bennünket minázsit kaptunk. József főherceg is ott várt bennünket, onnét egy órai pihenés után tovább marsoltunk de hogy hová azt nem tudtuk ha kérdeztük a trénektől hogy messzi van e még a front azt mondták 30 kilométer még haragudtunk mert azt hittük hogy egyenesen oda megyünk, és már 2 napi gyaloglás után nagyon nehéz volt a risztung. Végre este egy kis faluban Kis Gyertyánfalván megszálltunk ott háltunk.

14. én reggel kávét, délbe minázsit kaptunk. Reggel maródin voltam, mert nagyon fájt a lábam pihenést kaptam akkor napra a többiek pedig ott a falu alatt gyakorlatoztak egész nap esett az eső engem pedig ordonáncnak neveztek ki. Ami nem is volt rossz ezután sem könnyű dolgom volt.

15-én nagy sár volt ebbe a faluba borult idő de már jobban éreztünk. Kipihentük magunkat.

16-án már jó idő volt könnyen rukkoltunk, csak derékszíjpatronnal, kenyérzsákkal és fegyverrel, nekem pedig csak a hadnagy úrral kellett lenni az erdőben járkáltunk itt már nagyobb hegyek vannak meg körül rajtunk nagyobbnál nagyobb. Fent a hegyeken az erdőben a rengeteg kivágott fák elrothadva hevernek.

17-én egész jó idő majdnem olyan meleg van, mint nálunk, csak az éjszakák még nagyon hűvösek és fagyos deresek ebben az évben már másodszor értem el, az ibolya nyitását nyílt itt most kezd megint nyitni. Ide már úgy mondják 9 kilométer a svaromlénia.18.-án ma vasárnap volt, délelőtt rukkolás. Délbe Isten tisztelet, délután, iskola, fegyver puczulás.

19.-én szintén jó idő, dél előtt rukkolás, délután lövés élessel, itt elég jó kávét adnak meg jó minázsit mivel hogy állandó helyen is vagyunk.

20.-án ma este is jó idő, délelőtt szintén rukkolás, délután lövés. Itt elég tűrhető volt a helyzetünk, nekem meg éppen volt rossz, nem rukkoltam, mint ordonánc a kompáni komendással jártam néha, néha jókat aludtunk a hadnagy úrral az erdőben, a jó tavaszi enyhe időben.

21.-én ki marsoltunk a svaromlénia háta megé, rezerva dekungot csinálni és tanulni. Szép jó idő volt, ez már a harmadik sor dekung. Egymás után 2 vagy 3 kilométer távolságra, ide már jól látszott az első svaromlénia és láttuk hogy expodál a srapnel meg a gránát, még ijen közel nem hallottuk az ágyuszót mint most itt már nem szerettük a levegőt pedig gyönyörű jó idő volt, délután 9 óra után vissza mentünk. Kis Gyertyánfalvára 9 órára értünk haza nagyon elfáradva, de nagyon sok meg másnap reggel jött el maradtak, mert nagyon nehéz volt a fel szerelés az út meg jövet menet 23 kilométer volt néhol meg 800 méteres magas hegyen mentünk keresztül

22.-én szintén jó idő, foglalkozás. Ma is megtettük a tegnapi nagy utat teljes felszereléssel, de most már sokan nem jöttek el, mert soknak fájt a lába mink is keservesen vánszorogtunk a faluba.

23.-án ma reggel ki adták a parancsot. A bataleon  a kornyiánni komendásoknak hogy szedjenek össze mindent megyünk az egész bataleon az ezredhez a svaromléniába és közzé osztanak bennünket. Reggel kávé után 7 órakor el is indultunk. A tiszt urak elöl lóháton a hadnagyok, meg zászlósok, kadétok, gyalog risztung nélkül vagy csak könnyü risztunggal, meg indultak elől lóháton jó bátran 1 óra múlva már ameddig a szem ellátott az úton tele volt elmaradt bakával nagyon fájtak a lábaink az előtt két nap is mindig emeltük a nagy terhet a karátson-Détokrisztung nélkül is elfáradva biztatták az embereket, mint a szegény ember a kiállott gyenge lovát. Egy helyt meg állottak a tiszt urak összevárták az embereket, úgy indultunk megint tovább, de már lassabban valamivel, délben 12 órakor. Nagy Borozsnyón mentünk keresztül de már ez a svaromlénia háta megett volt itt már nem lakott czivil.

Csupa katonaság tanyázott benne rengeteg gyalogság meg tüzérség, ott egy fél órát pihentünk mentünk tovább fel egy magas hegyre nagy fáradsággal csak ugy szakadt rólunk az izzadság míg végre fel értünk a tetejére, ott volt a Regemencz komandó ott dolgoztak a pianérek ott volt H. Varga Antal is az unokatestvérem alig állottunk meg mindjárt felkeresett, nagyon meg örültünk egymásnak, nem győzött ő is kérdezősködni, mert ő is még karácsonyba fel jött a harcztérre. itt aztán széjjel osztottak benünket én a második századhoz estem mikor a századhoz értünk éppen hó poszton volt az egész század mindjárt körül vettek bennünket mint az éhes farkas, vettek volna azok mindent a mi csak enni való lett volna,pénzek volt böven de már nekünk sem volt semmi mert ki éltük magunkat már mink sem vehettünk semmit csak egy fél kiló czukrom volt még azt meg csak tartogattam magamnak nagyon rosszul, piszkosan rongyosan néztek ki szegények, csupa szenvedés és nélkülözés,és a nagy strapa nézett le róluk, nagyon megsajnáltam őket. Meg rágondoltam hogy már én is ebbe a sorba jutottam, ki jött a könnyü a szememböl, sok édes Anya meg síratná a gyermekét ha látná, vagy talán a szíve is meghasadna, itt már kérjük az Istent hogy csak innen segitene haza benünket.

24.-én Jó idő van kint vagyunk a svaromléniába, a hó poseton ujságot is adnak a katonának de

Most ápr. utóllya van és márcziusi újságot kaptunk kit otthon még el olvastunk így teszik bolonddá az embert a háborúban.

25.-én ma vasárnap van lementünk rezervába a regemencz komandóhoz. Itt láttuk legelőször hogy lőttek a repülő gépre ágyúval de az oroszok lőtték a mi repülőnket de nem találták el pedig rá lőttek vagy 60 lövést. Szép volt nézni, de az aviatikusnak nem volt valami kellemes mulatság.

26.-án ma is jó idő volt a rezervába voltunk és rezerva dekungot csináltunk, itt sem hagynak nyugodni bennünket mindig dolgozni kell azt a kevés alvás időt kiszámítva, amellett meg a minázsi is gyenge, ha kikaptuk az egy kanállal megrohanták a kokkosznit az volt a nyertes a ki kapott még belőle. nekem ahhoz sem volt szerencsém, mert én nem szerettem tolakodni, kenyér sem járt ki mint azelőtt 3-an meg 4-én kaptunk egyet egy napra pedig 2 embernek járna egy kenyér, reggel magunk főztünk kávét a csajkában ha tudtunk vizet hozni, délbe lóháton kokkísznikbe hozták fel a traktirok vacsorára. meg egyik nap kaptunk szalonnát annyit minta kis ujjam másik nap sajtot nem volt két falatnál több. Így aztán többször nem volt vacsora mint volt, a kenyérből is csak félve mertünk vágni mert ránéztünk is fogyott.

27.-én nappal jó idő járt ki mentünk megint a hóposztra de éjjel nagyon hideg lett nagyon fáztunk dér volt nagy, a pokróczot meg elszedték tőlünk mihelyt fel jöttünk.

28.-án ma is jó idő volt nappal, csak kint a hóposzton voltunk éjszaka megint dér és hideg volt tüzet meg nem szabad volt gyújtani, így aztán a két éjjel nem igen aludtunk csak köpönyegen voltunk még jól jártam, hogy a csízmámba jöttem fel legalább a lábam szára nem fázott.

29.-én az időjárás jó mostanában ma lementünk a hegyről risztungosan rezervába ott dolgoztunk dekungot csináltunk, nagyon meguntuk ezt a sok hegyen való mászkálást. A baka meg olyan, mint a csiga mindenüvé viszi mindenét a házát.

30.-án szinte jó idő, mostanában úgy hallik hogy rövidesen béke lesz, csak a jó Isten adná meg minél hamarább azon kérjük éjjel nappal ma eg fürödtünk megberetválkoztak de én rám nem került a sor. Pedig már hónapos szakállam van megnyiratkoztak is a mi nagyon is feltért.

Augusztus.1-én. Ma vasárnap és jobb idő is van. Nappal karót csináltunk, éjjel pedig a második bataleonnál a 6-ik századnál dolgoztunk a magas hegyen

2-án jó idő volt uj emberek jöttek hozzánk az ujmarsból a 12-ikből 16-an mert fogytunk mink mindig sok maródi lett itt a sok hideg eső és egészségtelen levegőt még az uj emberekből több lett, akik még Galicziából jöttünk ide jobban gyözzük a strapát és az időt még haragszunk is magunk is a sorsa hogy alig van itt némelyik két hétig vagy egy hónapig már megyen kórházba, oda ugyan mi sem óhajtunk menni csak haza szeretnénk már.

3-án. Minden este foly az izadság róllunk, míg az 1970 méteres hegyre felvisszük a karókat meg a karika tüskés drótokat, hová semmi nélkül Üresen is fárasztó dolog felmenni, éjszakára jó szép holdvilágos idő lett.

4-én Ma is szép jó idő van munkánk a tegnapi más ujság nem igen volt.

5-én este aknát rakni mentünk a második bataleonnál a 6-ik századhoz, nagyon átáztunk meg átfáztunk Éjfélig vert a hideg eső bennünket.

6-án nappal vegyes idő volt, nappal karót csináltunk, éjszaka meg drót akadájt a fronton.

7-én, ma beteg lettem a tegnapelőtti megázás megfázás most adta ki magát rajtam orvoshoz is voltam.

8-án. Vasárnap van ma is beteg vagyok, szintén voltam az orvoshoz 37.5 lázam volt éjszakára nem kell kimenni dolgozni.

9-én maródi lettem vagy, vagyok Most is lázam 37.8 volt most sem kellett éjszakára kimenni dolgozni. Csunya esős idő van.

10-én ma már negyedik napja hogy beteg vagyok 38.9 tized.

11-én Minden nap rosszabból vagyok ha 39 fok lázam lesz, el visznek a kórházba attól is félek pedig, mert haza ugy sem engednek a közeli kórházakba meg rossz helyet mondanak lázam ma 38.5 tized.

12-én ma már jobban érzem magam étvágyam is lett, egész könnyebben érzem magamat.

13-án jó idő volt, de éjszaka tiszta idő volt és olyan hideg, hogy kesztyüben kellett dolgozni, meg a lábunk is ugyancsak fázott hogy tánczolni kellett.

14-én szintén jó idő volt, munkánk szintén a tegnapi éjjel feszt voltunk a fronton dolgozni.

15-én Vasárnap volt. Kint voltunk a 11-ik század elébe dolgozni. el tévedtünk egész éjjel mindig bugdácsolttunk a koromsötét éjszakában az eső meg mindig szakadt.

16-án kint voltunk ejszaka drótakadályt csináltunk meg aknákat raktunk le a front elébe.

17-én nappal jó idő volt éjjel kint voltunk a fronton a drót akadájt
vizsgáltuk át az egész ezred előtt.

18-án éjjel szintén a frontot vizsgáltuk és javitottuk ahol nem jó volt ez nem volt nehéz dolog.

19-én nappal barakot csináltunk mert a 11-ik század kolera gyanus lett, meg a drót akadály is késsz lett a fronton, egész meg könnyebbültünk mert éjjel nem dolgoztunk csak nappal.

20-án kolera gyanus megfigyelő ba-meg csokoládéval, ami ilyen idegen helyt esik az embernek.

28-án ma is elég szép jó idő van ma régebben kivágott fenyőfákat kellett meghámozni a hajától, sok szép hosszu fenyő voltak ezek.

29-én Most is szintén fát hámozni voltunk. ez elég jó könnyü dolog volt könnyen telt az idő.

30-án elég szép jó idő volt megint fahámozni voltunk a Regemencz komandónál itt azt hallottuk hogy közelesen el megyünk valahová, de hogy hová itt sem tudják még.

Szeptember.1-én borult idő volt szintén fát hámozni voltunk ahol a tüzérek voltak Ott sok fát meghámoztunk és legajjaztunk. szép fehérek lettek.

2-án éjjel megindult esni a hideg szeles eső, de ma már nem dolgozunk semmit, mert csakugyan el kell már innét más helyre egy másik hegyre menni a mely közel látszik ugyan de azért kell vagy két nap míg innét le, és fel érünk.

3-án vegyes idő hideg szeles volt ma sem volt egyéb munka csak a fegyvert takaritottuk meg a szerszámokat igazitottuk meg és azokat vizsgálták.

4-én az éjjel az eső hóvá változott át és reggelre mindenütt fehérek voltak a hegyek, és hideg hozzá mint nállunk Deczemberben.

5-én reggel csakugyan fel jött az abléz a ki minket fel vált egy morva ezred és parancsba adták hogy a ránk következő éjjel mi is lemegyünk Még ma is fehérek a hegyek a hótól.

6-án ma éjjel 2 órakor csakugyan elindultunk lefelé a hegyről, pedig itt már ösmertük a terep minden hegyét és szakadékját máskép megörültünk hogy lemehetünk mert iszonyodtunk hogy itt olyan rövid ideig tart a nyár, mert itt a hegyek tetején 4 hónapig elég jó szép idő volt, hogy a hegyröl le jöttünk egy faluba 1 óra hoszszat pihentünk azután éhesen hajnali 2 órától gyalogolva és elfáradva egy faluban szállást kaptunk.

8-án a faluba fertöztelenités vagy tetü pusztitás volt. a ruhánkat berakták egy gőz gépbe és ott csakugyan elpusztultak a férgek de csak rövid ideig tartott és be oltottak a melbe kétfelöl benünket és tifusz ellen.

9-én jó meleg idő van itt lent a völgybe, mink meg nem vagyunk hozzá szokva, mivel meg tegnap beoltottak, tegnap dél óta mindig feküdten nagy lázam volt és minden izem fájt.

10-én ma is feküdtem délig, délután szerszám vizit volt, este felé pedig mivel szép jó nyári idő is a milylyet mink nem kaptunk a hegyen meg mivel én is jobban éreztem magam, el hivott Anti hogy nézzünk valami ismerős földit jobban telik az idő

11-én szép jó idő járt mostanában ma beretválás és nyirás volt, meg szerszám vizit lett délután.

12-én ma délig Antival szolgálatba voltunk, este felé pedig fel kerestük a földieket az első bataleonnál is és be mentünk egy korcsmába de egész tele volt bakákkal, alig tudtunk egy pár sört kapni,9 óra után aztán lefeküdtünk.

13-án ma délig munkába voltunk A trén szekerekről deszkát és fát raktunk le, délután mivel máris szép idő volt,megint találkoztunk Este felé a csárdában egy pár pohár sörre hol beszélgettünk és örültünk hogy még élünk.

14-én Ma hajnalba fel kellett készülni, és el indultunk fel egy másik hegyre, hol még fent volt a 39 ből a negyedik bataleon, ahova délután 4-órára nagy fáradságok között fel is értünk.

15-.Ma reggel hozzá fogtunk a munkához a mitskei barak csinálás volt annak a helyét kellett planérozni. vagy egyenesre egyengetni, de kenyeret meg minázsit nem kaptunk második napja már még is muszáj dolgozni.

16-án elég jó idő jár fent is dolgoztunk szintén a tegnapi csakhogy nagyon lassan és kedvetlenül megy a dolog, mert kenyeret estére mondják hogy, pénzért sem kapunk. minázsit adtak ebédre, mikor a század részére kenyeret vagy bort hoztak, ott hozták el ahol dolgoztunk. Anti testvér defellérozott és tisztelgett néki ugy hogy ő felségének sem tisztelgett volna jobban.

17-én. Ma is elég jó idő van szintén dolgozunk, de ma már jobban telik az idő. az este kenyeret is kaptunk ma meg rendesen minázsit.

18-án Mostanában szép jó idő jár. nappal követ robbantottunk, ekrazittal és csákányoztunk este elég jó helyünk van a mi nagyon jó egy barakban hálunk esténként beszélgetünk és kártyáznak sokan.

19-én dolgunk szintén a tegnapi robbantottunk és köveket buktattunk le a hegyről, a nagy darabok nagy robballyal csusztak lefelé.

20-án ma délután 4 órakor félbe hagytuk a munkát, és este 7 órakor menni kellett a svaromléniába még ahoz is elébe egy felvahét kellett csinálni. de alig dolgoztunk 2 óra hosszat félbe kellett hagyni a dolgot, mert az örnagy úr nem hagyta jová igy asztán éjfél után 1 órá-ra be rukkoltunk a barakba.

21-én nappal dolgoztunk csákányoztunk, nappal jó enyhe idő jár de az éjszakák hüvösek hidegek deresek a füvek is.

22-én dolgunk szintén a tegnapi volt nappal szép jó idő volt reggelre nagy dér lett és már a föld is fagyos volt mint othon nállunk novemberben.

23-án már vegyes időben van a fellegek már, köztünk meg alattunk örtek mert itt is 1800 méter magasan vagyunk, már tapasttalásból tudjuk hogy ilyenkor rövidesen eső vagy hó lesz a mit soha nem óhajtunk. 23-án. nagy ágyu tüz volt egéssz nap nékünk vagy 8 ágyunk volt itt a hegyen egéssz nap ezek gyorsan tüzeltek az olasznak alig szóllott 2 ágyuja az is ritkán lött az sem talált.

24-én elég jó idő volt, még ma is ágyutüz volt de már nem olyan heves mint tegnap a mi dolgunk körobbantás és csákányozás elég fedett helyen volt a hegytöl nem érhetett benünket keresztül járt rajtunk vagy a hegyben meg a kadt.

25-én, elég türhetően telnek mostanában a napok, egéssz nap beszélgetünk munka közben de csak mindig a békéröl hogy mint lenne ha haza mennénk, ma délben is levelet irtam a barak elött Sándor öcsémnek. ott suhogott rajtunk keresztül a srapnel és gránát tul rajtunk nem messzi hullott le. Rövid is lett a levél mert idegessé tett, hogy ha közelebb vesszi eltalál benünket.

26-án egész nap esős idő volt, este pedig csomagot kaptunk 6 darab 35 dekás
hazulról, Zsuzsikától a menyasszonynyomtól a mit Antival és még egy pár jó barátommal el is használtunk.

27-én ma van Mihály napja egész nap szakad az eső, nagyon pocsék a dolgunk igy aztán nem dolgoztunk egéssz nap, bakancsot kellett javitani, meg pihentünk és aludtunk, egész éjjel zuhogott a hideg szeles eső csak ugy döngette a barak tetejét örülünk hogy jelenleg jó helyen vagyunk. és sajnáljuk a többi bajtársainkat is kik a rossz a dekungokba áznak és fáznak.

28-án, ma is esett az eső. de a hegy csucson az eső hóvá változott és fehérek voltak, de lejjebb hogy enyhébb volt az idö csak eső esett, de ma már dolgoztunk egéssz nap.

29-én, most is vegyes idő nappal de a reggelek hideg fagyos zuzmarások a bokrok meg a fák is ma is egéssz nap dolgoztunk, megint ugy haljuk hogy le kell innét menni, megyünk másik frontra de hogy hová azt nem tudjuk, azt is mondják Szerbiába vagy Görczhez megyünk de biztosan nem tudjuk itt már pedig 3 hét óta megint megszoktunk.

30-án, még ma is dolgoztunk pedig már azt modják hogy holnap lemegyünk innen, itt csak ágyu tüztöl kellett jobban félni kis fegyvergolyók nem igen járnak, mert messzire esik egyik svarmlénia a másikhoz.

31-én, ma csepergös idö volt egész nap reggel parancsba adták hogy készen legyünk mert 10 órakor megyünk le a hegyről ugy 10 kor elindultunk Déli 12 órára már le is értünk de többet mentünk koczogva mint lejtést. Akkor minázsit kapzunk szerszám vizit lett, és fel szereltek benünket uj szerszámmal a kinek nem jó volt és kiadta a századkomendásunk a főhadnagy úr hogy délután 3 órakor indulunk a legközelebbi állomáshoz, így is történt, este már 7 órakor Hermagorba érkeztünk, jól átázva hol be-is vagonéroztak benünket mindjárt itt azt mondta a föhadnagy úr hogy Szerbiába megyünk a minek egyrészt örültünk, hogy még egyszer Magyarországon keresztül megyünk,most már régen nem láttuk a kedves hazánkat,ma délben hogy lejöttünk a hegyről levelet is kaptam meg egy 5 kilós csomagot ,igaz az is növelte a terhünket Anti is szintén kapott, de el emeltük szivesen mert érdemes volt, mivel szintén rumot is kaptunk rendesen be rumoztunk és el akadtunk a kocsiban.

Június.1-én ma is csepergős idő volt nem marsoltunk, hanem a falu alatt az erdőben mink pianérek hegyi botokat csinálunk 2400 darabot ma-robbant fel a faluban 9 kézi gránát
attól sebbesült meg Oláh Antal is a mivel még jól járt. sokan még irigyelték a sorsát.

2-án. Ma jó idő volt és csakugyan szükség lett a sok botra, ma mentünk fel a frontra egy nagy 1900 m magas hegyre,reggeli 6 órától délután 2 órára értünk fel, olyan keskeny ösvényen hogy egyenkint mentünk egymásután minden 10 perczben egy kis raszt volt haszna a botoknak támaszkodtunk rajta néhol 3 méteres havon kellet utat vágni,itt még most nyílik az ibolya már ebben az évben harmadszor értem el az ibolya nyitását a hegy tetején egy kis halylásba volt 3 nagy barak béke időben a határőrző katonák részére volt csinálva. Abba szálásoltak bennünket, alig állottunk a barak elébe fergáterungba mindjárt sortüzet adtak ránk az olaszok egy kis hegycsucsról. csak ugy csörgött kopogott a barak oldalára, innen este el indultunk fel, ahol meg 2 kilométert mentünk a hegy csucsokra ott állást foglaltunk, de milyen sötét éjjel és nagy fáradsággal havan kövön forrásokon bukdácsolva, borzasztó helyen mentünk fel Halynalra hideg lett nagyon fáztunk

3-án egész éjjel meg egész nap tiszti dekungot csináltunk,a századbeli emberek meg magoknak csináltak dekungot,itt még idáig egyNéhány osztrák katonán kívül más katonaság nem volt. se semmi féle degungféle enni valónk meg nem volt semmi, egy közzülönk lelt egy kis krumplit, azt le küldtük a völgybe ott tüzet lehetett gyújtani úgy sütötte megfőzte halyában nekünk de alig vártuk hogy felig megfölyön mentünk le mink is ettük Meg éjjel ismét drót keritést akadájt kellett csinálni már két éjjel nem aludtuk nappal is nagyon keveset éjszaka meg nagyon setét volt. vittük a karika szuros drótot,szakadékokon hegyen völgyön keresztül eltévedtünk a szakadékba le gördültünk a Karika dróttal együtt az meg össze visza szurkált bennünket, halynalba leltük meg a helyünket pedig ott kóborogtunk közel hozzá.

4-én. Ma reggel másik parti pianér jött és váltott fel bennünket egy parti, nállunk 14-16 emberből állott, bennünket a barakba jó kávé, jó minázsi volt délben, meg alvás, dél előtt 10 órától délután 4-ig 4-órától estig karót csináltunk este lefeküdtünk a barakba szalmára jó helyre reggelig aludtunk kipihentük magunkat.

5-én ma szép jó idő volt,nappal elég jó enyhe idő van de az éjszaka hideg hüvös ide pokócz nélkül jöttünk de itt már kaptunk azt is mindenki,ma a regemencz komandónál dolgoztunk közel a barakhoz jó itt nemigen láttunk elenséget csak egy magas csucson tudtuk hogy vannak de azok is kis fegyverrel löttek ránk de attól nem féltünk mert volt vagy 3000 lépésre hozzánk,tüzérséget meg nekik még nem sejtettünk hacsak majd ezután nem lesz estelefeküdtünk,reggelig aludtunk.

6-án reggel elmentünk egy nagy hegy hátamegé drótakadájt csináltunk egész nap elég jó idő volt, éjjel nem dolgoztunk ma már megszóllalt több ágyu is mind a két részről már itt sem szerettük a levegőt.

7-én. ma reggel le jöttünk a hegyről a barakba, reggel már ugyancsak járt a srapnel,délután felmentünk a baraktól vagy 300 lépésre egy kisebb hegy tetejére volt ott jó 2 erös deszka hodály azt kellett nékünk pianéreknek bontani széllyel hogy az olaszok széllyel ne löjjék meg kellett a deszka meg a fa a dekungba. Akkor esett köztünk az első szerencsétlenség, alig érünk fel 4-en leültünk a hodály mellé vártuk a többit mert egyenként kellett jönni hogy fel ne tünjünk még is alig ültünk le rögtön egy srapnel pukkant szét a fejünkfelett egyet közülünk a ki jött felfelé agyon vágta,még fel se ocsudtunk a meglepetésül jött nyomban egy gránát. itt csak egy halyszálon mult nekem is az életem. jött 4 srapnel 6-gránát mink aztán szaladtunk lefelé a hegyről takarásba,az egy halotat is este hoztuk le, azután meg tiltották nappal bontani, éjjel kellett bontani.

8-án nappal jó idő, éjszaka bontottuk a hodályt halynalba 2-kor lefeküdtünk, másnap délig aludtunk délután barakot épitettünk, nagy jeges eső lett ránk.

9-én.esős idő pár akadájokat meg tiszti dekungokat csináltunk, nappal a tiszt uraknak éjjel meg drót kadájt a dekung elébe. csak az a baj hogy nagyon rossz a kenyér valóságos morzsává válik mire fel hozzák az is csupa penész alig tudunk annyit válogatni belölle hogy a minázsihoz a kávéhoz legyen a kávé is egész keserü tölle régen meg sühették és ez a málés kenyér hamar penészedett és tört össze

10-én ma is sokszor esett az eső. Nappal is dolgoztunk, élyel pedig szintén drótakadájt csináltunk Ma ebédre disznó hussal volt minázsi a mi még nem volt megmióta a harcztéren vagyok, ez igy volt 5 napig nem is volt soha többet.

11.-én Ma fel váltottak bennünket, lementünk a barakba, de ott még rosszabb lett a levegő, mert az egész barak környékét fel duratták az olaszok gránátokkal szerencsénkre a barakot egy sem érte mert egy kis domb volt elötte ha lejjebb vette abba akadt meg ha feljebb vette meg keresztülment a tető gericzén, szorultunk is bentről a barak ablakából néztük a vadkanokat hogy durja a vasorrával a gyepes földet meg a követ lehullott vagy 80 darab löveg.

12.-én Most jelenleg jó idő van a hadnagy urék barakjokat csakugyan el kellett bontani másik helyre egy szikla tövébe csináltunk másik barakot, éjjel is kellett dolgozni nappal is.

13-án Ma vasárnap volt, ma regemencz komandót kellett csinálni ujat más helyre ott dolgoztunk egész nap jó idő volt.

14-én szintén csak a tegnapi munkát folytattuk, hajnalba 3 órakor már fel keltünk, reggel nagyon Hideg volt még köpönyegbe is fáztunk.

15-én nappal elég jó volt az idő de az éjszakák hüvösek hidegek voltak. Ma is a regemencz komandón dolgoztunk, telefon bódét. maródi szobát csináltunk szoritottak vele benünkket most már elég jó kenyeret is kapunk 10 napig volt a penészes kenyér.

16-án ma is jó idő van, szintén a regemencz komandón dolgoztunk. nagy ágyu tüz volt a mieink lötte az olaszokat, ma látogatott meg bennünket, méltóságos Balthazár Püspök úr. megáldott bennünket. Isten tisztelet volt. de csak a regemencz komandóig jött a püspök úr is tovább nem mert menni a svaromlénia felé nem szerethette a levegöt biztosan itt is alig egy pár óráig volt, Isteni tisztelet után az alezredes urral egy pár üveg pezsgövel fel enyhitették magokat, mivel az úr igéit igy hatásosabnak vélték A legénység pedig érje meg vele hogy ők elvégezték helyettek mivel pedig estefelé volt az idő el bucsuzott tőlünk és ment le a hegyről a faluba szálásra, itt jelenleg 1700 méter magasan vagyunk.

17-én. Ma reggel ki mentünk a 12-dik század elébe, egész nap jó idő van, nappal csak ruhát mostunk meg föztünk, nyers hust vittünk és kaptunk, de böven hozzá rizskását meg zöldséget, délben kétfélét főztünk kásával és gujásan minden emberre jutott másfél kiló hus.
Éjjel drót akadályt csináltunk

18-án ma szintén a tegnapi helyen vagyunk, ma szintén esztra minázsi volt, hoztak nyers hust szalonnát, bort, meg rezerva porcziokat kávét stb. Varga Antival az unokatestvérrel szakácskodtunk, föztünk hust kásával gujásan, utána fekete kávét ilyen módunk még nem volt mióta a harcztéren vagyunk éjjel drót akadajt csináltunk.

19-én ma is szép jó idő van mamár harmadik napja vagyunk itt, dolgunk és a minázsi olyan mint tegnap volt jól éreztük magunkat, elfelejtettünk minden rosszat a min idáig keresztül mentünk.

20-án az éjjel nagy eső lett ránk egész éjjel áztunk, meg fáztunk is ma délután, másik parti fel váltott bennünket, ma délután megint löttek a barakra néhány gojót ágyuval.

21-én. Ma is szép idő van nappal dolgoztunk a barak mellett az erdőben karókat csináltunk. ma is lőttek a barakra ágyuval mint tegnap de még idáig nem találták el.

22-én Mostanában szép jó idő jár szintén karót csinálunk egész nap, mostanában háboruban egyáltalában nincsen rossz dolgunk jó minázsit és jó kenyeret kapunk.

23-án, ma is jó idő van, nappal szép fenyőszálfákat vágtunk ki. este pedig karót vittünk a frontra. éjfélre jöttünk vissza.

24-én, ma is szép idő van, délig ruha mosás és megkellett beretválkozni, tisztálkodni, a mi nagyon is ránk fért, délután szálfákat vágtunk ki.

25-én ma megkértem a század komendást a hadnagy úr Herbertet Hogy engedjen le a hegyről egy faluba, Kirbachba amelly 9 vagy 10 kilométer,hová már megérkezett a 11-dik mars, amékkel Sándor öcsém is fel jött, mivel egy levéllel már értesitett is szerettem is vele találkozni, mert meg is engedte a hadnagy úr másnap délig elengedett,le is mentem este 7-kori indultam le a hegyről fél 11-re beka értem Kirbachba ott megkerestem Sándort fel kelt és éjfélig beszélgettünk az addig megtörtént dolgokról akkor le feküdtünk.

26-án ma is szép jó idő van, reggel 8-órakor el indultam a faluból fel a hegyre délelőtt fél 12-re értem fel még meg is dicsért a hadnagy úr hogy olyan hamar fel mentem.

27-én az éjjel fel mentünk a 6-ik századhoz, éjjel bugdácsolva és tapogatva szakadékokon mászva mert nappal láttak volna bennünket és löttek volna itt nagyon hideg és ködös levegő van,esővel vegyesen itt a fellegek közt járunk néha meg a láttunk is vannak fellegek itt már 1970 méter magasan vagyunk de vannak itt 2000 méteren felül is magasabb hegyek soha nem hittem volna,hogy ilyen magasan járok még ezelőtt valamikor,nappal karókat csináltunk éjjel meg drótakadályt a fronton. Itt már repülő gépek sem igen járnak idáig még egyet láttam, de itt olyan magassan kell neki menni, hogy a megfagyástól is félhet az aviatikus.

28-án, ma is komor esős idő ma Este 9 órakor jött fel a 11-ik marsnak nagyobb része közte Sándor öcsém az eső már harmadnapja esik, munka szintén a tegnapi volt ma is.

29-én ma reggel találkoztam Sándor testvérrel Antival is találkoztak sokáig beszélgettünk mivel délig nekünk is pihenés volt Még most is szintén hideg esős idő van sokat fázlódunk az egészségtelen idő levegő miatt, van is itt maródi sok mióta erre az olasz frontra jöttünk munkánk mostanában egyforma.

30-án, mióta itt a 6. századnál vagyunk Két felől kapjuk a kenyeret meg a czigarettát a századtól meg a pianér konyhától, ma különleges jó ételt ettem a mi itt a ritka dolog Sándor öcsém tejes és csokoládés kását főzött.

Június.1-én ma is csepergős idő volt nem marsoltunk, hanem a falu alatt az erdőben mink pianérek hegyi botokat csinálunk 2400 darabot ma-robbant fel a faluban 9 kézi gránát
attól sebbesült meg Oláh Antal is a mivel még jól járt. sokan még irigyelték a sorsát.

2-án. Ma jó idő volt és csakugyan szükség lett a sok botra, ma mentünk fel a frontra egy nagy 1900 m magas hegyre,reggeli 6 órától délután 2 órára értünk fel, olyan keskeny ösvényen hogy egyenkint mentünk egymásután minden 10 perczben egy kis raszt volt haszna a botoknak támaszkodtunk rajta néhol 3 méteres havon kellet utat vágni,itt még most nyílik az ibolya már ebben az évben harmadszor értem el az ibolya nyitását a hegy tetején egy kis halylásba volt 3 nagy barak béke időben a határőrző katonák részére volt csinálva. Abba szálásoltak bennünket, alig állottunk a barak elébe fergáterungba mindjárt sortüzet adtak ránk az olaszok egy kis hegycsucsról. csak ugy csörgött kopogott a barak oldalára, innen este el indultunk fel, ahol meg 2 kilométert mentünk a hegy csucsokra ott állást foglaltunk, de milyen sötét éjjel és nagy fáradsággal havan kövön forrásokon bukdácsolva, borzasztó helyen mentünk fel Halynalra hideg lett nagyon fáztunk

3-án egész éjjel meg egész nap tiszti dekungot csináltunk,a századbeli emberek meg magoknak csináltak dekungot,itt még idáig egyNéhány osztrák katonán kívül más katonaság nem volt. se semmi féle degungféle enni valónk meg nem volt semmi, egy közzülönk lelt egy kis krumplit, azt le küldtük a völgybe ott tüzet lehetett gyújtani úgy sütötte megfőzte halyában nekünk de alig vártuk hogy felig megfölyön mentünk le mink is ettük Meg éjjel ismét drót keritést akadájt kellett csinálni már két éjjel nem aludtuk nappal is nagyon keveset éjszaka meg nagyon setét volt. vittük a karika szuros drótot,szakadékokon hegyen völgyön keresztül eltévedtünk a szakadékba le gördültünk a Karika dróttal együtt az meg össze visza szurkált bennünket, halynalba leltük meg a helyünket pedig ott kóborogtunk közel hozzá.

4-én. Ma reggel másik parti pianér jött és váltott fel bennünket egy parti, nállunk 14-16 emberből állott, bennünket a barakba jó kávé, jó minázsi volt délben, meg alvás, dél előtt 10 órától délután 4-ig 4-órától estig karót csináltunk este lefeküdtünk a barakba szalmára jó helyre reggelig aludtunk kipihentük magunkat.

5-én ma szép jó idő volt,nappal elég jó enyhe idő van de az éjszaka hideg hüvös ide pokócz nélkül jöttünk de itt már kaptunk azt is mindenki,ma a regemencz komandónál dolgoztunk közel a barakhoz jó itt nemigen láttunk elenséget csak egy magas csucson tudtuk hogy vannak de azok is kis fegyverrel löttek ránk de attól nem féltünk mert volt vagy 3000 lépésre hozzánk,tüzérséget meg nekik még nem sejtettünk hacsak majd ezután nem lesz estelefeküdtünk,reggelig aludtunk.

6-án reggel elmentünk egy nagy hegy hátamegé drótakadájt csináltunk egész nap elég jó idő volt, éjjel nem dolgoztunk ma már megszóllalt több ágyu is mind a két részről már itt sem szerettük a levegőt.

7-én. ma reggel le jöttünk a hegyről a barakba, reggel már ugyancsak járt a srapnel,délután felmentünk a baraktól vagy 300 lépésre egy kisebb hegy tetejére volt ott jó 2 erös deszka hodály azt kellett nékünk pianéreknek bontani széllyel hogy az olaszok széllyel ne löjjék meg kellett a deszka meg a fa a dekungba. Akkor esett köztünk az első szerencsétlenség, alig érünk fel 4-en leültünk a hodály mellé vártuk a többit mert egyenként kellett jönni hogy fel ne tünjünk még is alig ültünk le rögtön egy srapnel pukkant szét a fejünkfelett egyet közülünk a ki jött felfelé agyon vágta,még fel se ocsudtunk a meglepetésül jött nyomban egy gránát. itt csak egy halyszálon mult nekem is az életem. jött 4 srapnel 6-gránát mink aztán szaladtunk lefelé a hegyről takarásba,az egy halotat is este hoztuk le, azután meg tiltották nappal bontani, éjjel kellett bontani.

8-án nappal jó idő, éjszaka bontottuk a hodályt halynalba 2-kor lefeküdtünk, másnap délig aludtunk délután barakot épitettünk, nagy jeges eső lett ránk.

9-én.esős idő pár akadájokat meg tiszti dekungokat csináltunk, nappal a tiszt uraknak éjjel meg drót kadájt a dekung elébe. csak az a baj hogy nagyon rossz a kenyér valóságos morzsává válik mire fel hozzák az is csupa penész alig tudunk annyit válogatni belölle hogy a minázsihoz a kávéhoz legyen a kávé is egész keserü tölle régen meg sühették és ez a málés kenyér hamar penészedett és tört össze

10-én ma is sokszor esett az eső. Nappal is dolgoztunk, élyel pedig szintén drótakadájt csináltunk Ma ebédre disznó hussal volt minázsi a mi még nem volt megmióta a harcztéren vagyok, ez igy volt 5 napig nem is volt soha többet.

11.-én Ma fel váltottak bennünket, lementünk a barakba, de ott még rosszabb lett a levegő, mert az egész barak környékét fel duratták az olaszok gránátokkal szerencsénkre a barakot egy sem érte mert egy kis domb volt elötte ha lejjebb vette abba akadt meg ha feljebb vette meg keresztülment a tető gericzén, szorultunk is bentről a barak ablakából néztük a vadkanokat hogy durja a vasorrával a gyepes földet meg a követ lehullott vagy 80 darab löveg.

12.-én Most jelenleg jó idő van a hadnagy urék barakjokat csakugyan el kellett bontani másik helyre egy szikla tövébe csináltunk másik barakot, éjjel is kellett dolgozni nappal is.

13-án Ma vasárnap volt, ma regemencz komandót kellett csinálni ujat más helyre ott dolgoztunk egész nap jó idő volt.

14-én szintén csak a tegnapi munkát folytattuk, hajnalba 3 órakor már fel keltünk, reggel nagyon Hideg volt még köpönyegbe is fáztunk.

15-én nappal elég jó volt az idő de az éjszakák hüvösek hidegek voltak. Ma is a regemencz komandón dolgoztunk, telefon bódét. maródi szobát csináltunk szoritottak vele benünkket most már elég jó kenyeret is kapunk 10 napig volt a penészes kenyér.

16-án ma is jó idő van, szintén a regemencz komandón dolgoztunk. nagy ágyu tüz volt a mieink lötte az olaszokat, ma látogatott meg bennünket, méltóságos Balthazár Püspök úr. megáldott bennünket. Isten tisztelet volt. de csak a regemencz komandóig jött a püspök úr is tovább nem mert menni a svaromlénia felé nem szerethette a levegöt biztosan itt is alig egy pár óráig volt, Isteni tisztelet után az alezredes urral egy pár üveg pezsgövel fel enyhitették magokat, mivel az úr igéit igy hatásosabnak vélték A legénység pedig érje meg vele hogy ők elvégezték helyettek mivel pedig estefelé volt az idő el bucsuzott tőlünk és ment le a hegyről a faluba szálásra, itt jelenleg 1700 méter magasan vagyunk.

17-én. Ma reggel ki mentünk a 12-dik század elébe, egész nap jó idő van, nappal csak ruhát mostunk meg föztünk, nyers hust vittünk és kaptunk, de böven hozzá rizskását meg zöldséget, délben kétfélét főztünk kásával és gujásan minden emberre jutott másfél kiló hus.
Éjjel drót akadályt csináltunk

18-án ma szintén a tegnapi helyen vagyunk, ma szintén esztra minázsi volt, hoztak nyers hust szalonnát, bort, meg rezerva porcziokat kávét stb. Varga Antival az unokatestvérrel szakácskodtunk, föztünk hust kásával gujásan, utána fekete kávét ilyen módunk még nem volt mióta a harcztéren vagyunk éjjel drót akadajt csináltunk.

19-én ma is szép jó idő van mamár harmadik napja vagyunk itt, dolgunk és a minázsi olyan mint tegnap volt jól éreztük magunkat, elfelejtettünk minden rosszat a min idáig keresztül mentünk.

20-án az éjjel nagy eső lett ránk egész éjjel áztunk, meg fáztunk is ma délután, másik parti fel váltott bennünket, ma délután megint löttek a barakra néhány gojót ágyuval.

21-én. Ma is szép idő van nappal dolgoztunk a barak mellett az erdőben karókat csináltunk. ma is lőttek a barakra ágyuval mint tegnap de még idáig nem találták el.

22-én Mostanában szép jó idő jár szintén karót csinálunk egész nap, mostanában háboruban egyáltalában nincsen rossz dolgunk jó minázsit és jó kenyeret kapunk.

23-án, ma is jó idő van, nappal szép fenyőszálfákat vágtunk ki. este pedig karót vittünk a frontra. éjfélre jöttünk vissza.

24-én, ma is szép idő van, délig ruha mosás és megkellett beretválkozni, tisztálkodni, a mi nagyon is ránk fért, délután szálfákat vágtunk ki.

25-én ma megkértem a század komendást a hadnagy úr Herbertet Hogy engedjen le a hegyről egy faluba, Kirbachba amelly 9 vagy 10 kilométer,hová már megérkezett a 11-dik mars, amékkel Sándor öcsém is fel jött, mivel egy levéllel már értesitett is szerettem is vele találkozni, mert meg is engedte a hadnagy úr másnap délig elengedett,le is mentem este 7-kori indultam le a hegyről fél 11-re beka értem Kirbachba ott megkerestem Sándort fel kelt és éjfélig beszélgettünk az addig megtörtént dolgokról akkor le feküdtünk.

26-án ma is szép jó idő van, reggel 8-órakor el indultam a faluból fel a hegyre délelőtt fél 12-re értem fel még meg is dicsért a hadnagy úr hogy olyan hamar fel mentem.

27-én az éjjel fel mentünk a 6-ik századhoz, éjjel bugdácsolva és tapogatva szakadékokon mászva mert nappal láttak volna bennünket és löttek volna itt nagyon hideg és ködös levegő van,esővel vegyesen itt a fellegek közt járunk néha meg a láttunk is vannak fellegek itt már 1970 méter magasan vagyunk de vannak itt 2000 méteren felül is magasabb hegyek soha nem hittem volna,hogy ilyen magasan járok még ezelőtt valamikor,nappal karókat csináltunk éjjel meg drótakadályt a fronton. Itt már repülő gépek sem igen járnak idáig még egyet láttam, de itt olyan magassan kell neki menni, hogy a megfagyástól is félhet az aviatikus.

28-án, ma is komor esős idő ma Este 9 órakor jött fel a 11-ik marsnak nagyobb része közte Sándor öcsém az eső már harmadnapja esik, munka szintén a tegnapi volt ma is.

29-én ma reggel találkoztam Sándor testvérrel Antival is találkoztak sokáig beszélgettünk mivel délig nekünk is pihenés volt Még most is szintén hideg esős idő van sokat fázlódunk az egészségtelen idő levegő miatt, van is itt maródi sok mióta erre az olasz frontra jöttünk munkánk mostanában egyforma.

30-án, mióta itt a 6. századnál vagyunk Két felől kapjuk a kenyeret meg a czigarettát a századtól meg a pianér konyhától, ma különleges jó ételt ettem a mi itt a ritka dolog Sándor öcsém tejes és csokoládés kását főzött.

Május.1-én most is jó idő jár, dekung csinálni járunk nappal a rezervába. Este pedig alárm lett, megtámadtak bennünket az orosz patrulok. Jöttek a kis dum golyók meg srapnelek is a mieink is óriási lövöldözést csináltak, de visszahúzódtak csak nem aludtunk akkor éjjel.

2.-án vasárnap van ma de itt nincs vasárnap, jó szép idő volt. Dekungot csináltunk éppen a jószágot vizsgáltam, mert már az is került, mikor egy srapnel egészen közel pukkant szét a fejem felett csak úgy csörgött körültem a száraz falevelen még a vérem is majd meg hűlt bennem rögtön abbahagytam a vadászatot, arráb pakoltam onnan addig is ott járt
Már keresztül rajtunk de már hozzá szoktunk mert még közzénk nem esett.

3.-án ma is jó idő volt, széllyel szoltéroztak benünket én az ácsok közt voltam kecskelábot csináltunk dróttal akadálynak. Este meg alig dűltünk el hogy pihenjünk Valamit de az is keserves volt mert a hátunkon kellett a bornyúnak derekunkon a derékszillynak lenni mellettünk meg fegyverünk feltűzött szuronnyal. mindjárt hallott a balszárnyon még jól messzíre tőlünk erős ágyú és kis fegyver tűz a mely hamarosan közelebb jött, vártuk a támadást mostanában mindig mert már egy hónap óta nem volt ütközet. Szinte a hidegrázás környékezte az embert, durrogtak a világító pisztolyok meg a sájnenferek vagy fényszórók nappali világosságot árasztottak már mink is hallottunk fejünk fej felett a golyók sivítását, a gépfegyverek is meg kezdték a müködést hamarosan az egész fronton megkezdték a támadást, mivel mi rezervába voltunk minket aláromba álitottak, vártuk a parancsot mikor megyünk a többi bajtársaknak segiteni, iszunyu fegyver ropogás Az ágyú meg bele, bele bömbölt. Borzasztóan hallott a szép csendes májusi éjszakában. itt mindenre el van az ember készülve még a legrosszabbra is ilyen helyt megtanul, az ember imádkozni még aki nem tud is, de nem sokára az oroszok abba hagyták a támadást és a nagy tűz is sokára elcsendesedett kevés veszteség néhány sebesült lett.
május 4-én ma is szép májusi idő volt nappal kecske lábot csináltunk Sokat kell nélkülözni, éhezni a szenvedések mellett, pénzünk volna itt mindenkinek de értéke nincs mert nem vehet érte semmit 32. koronámért még 2 komiszért odaadnám pedig otthon 5 koronáért is lehet annyit venni, rumot is kaptunk a héten egyszer egy egy evő karátsonnállal, de azt is el lopják az altisztek mint más ennivalót. Itt a második századnál meg nagy zsiványság folyik, de nincs a ki meg jelentse, és nincs a ki utána nézzen a kompáni komendásunk nagyon jó ember. Gusztovics főhadnagy úr de nem néz utána ötet pedig orránál fogva vezetik.

5.-én szép jó idő volt dél előtt parancsot kaptunk, hogy készen legyünk mert minázsit meg hátrált előttünk, minázsit kapunk és megyünk utána üldözni.12 órakor el is indultunk erőltetett menéssel mentünk este 9 óráig akkor egy nagy erdőben lepihentünk egy kicsit.

6.-án ma már hajnalba 2 óra-kor útnak indultunk a muszka után üldöztük nagy fáradsággal, nagy hegyeket, szakadékokat Mászva éhen szomjan, szaladva muszka, árkon, bokron, keresztül már nem messzi van, Magyarország határa meg sem mer állni sehol.

Május 7.-én ma éjjel eső lett ránk, de nappal jó idő lett. ma délben értük el a magyar határt itt vége szakadt Zemplén megyének idáig mindig abba jöttünk, itt léptünk át Galicziába itt egy keskeny árok volt a határ gyönyörű szép fenyőfa erdőben olyan szép hosszú fák benne, mint egy egy torony, mentünk tovább, itt már Lemaradt sok helyt az oroszhátvéd tüzérséggel eggyüt, ágyu meg kis fegyver tűz volt körültünk de még itt nem olya nagy mértékben mink is ki felylödtünk állást foglaltunk és Beástuk magunkat esettleges támadás ellen,mert a muszkának szokása volt ki csalni az ellenséget az állássából a jó helyről és azután támadott. de most ugy látszik nincs kedve támadni, ma délelőtt menet közben találtam Szálkai Sándort a 61 dik gy.ezrednél mint kadét szolgált nagyon meg örültünk egymásnak csak időnk nem igen volt beszélgetésre.

Május 8-án ma is jó idő volt, mentünk az orosz után erőltetett menéssel, éhen szomjan, erökön, hegyeken szakadékokon keresztül óriási fáradsággal. Már második nap nem kaptunk minázsit, hiába főzték meg az ételt a sok konyhán mert nem lelte meg a Csapatját mert az mindig ment igy aztán este már büdös is volt és ki kellett önteni az orosz az egész fronton vonult vissza felé, hol az egyik ezred ment elől svaronléniába hol a másik
a többi az utakon ment. itt lehetett csak látni hogy mennyi a katonaság. mikor vonul előre vagy hátra itt már kiértek az erdőségekből mindenütt csak katonaság vonult az uton meg rengeteg tüzérség 6-tos meg 8-as fogatokkal,amelyeknek vége hossza nem volt nem is hittem volna ha nem látnám. meg a trénnek óriási hosszu sora huszárokat csak egy ezredet láttunk. Ma délután megint tüzbe mentünk, nagy ágyu meg kisfegyver tüzbe a tüzérségünk nehezen tudott előre
haladni 10,12 meg 14 lovat is fogtak egy kisebb fogta ágyuba még is alig tudtak át vergődni meg fel a hegyre de itt nem néznek sem jószágot sem embert csak előre.

9-én ma is jó volt az idő vasárnap volt de nagy ágyu tüzbe mentünk előre, éhen, szomjan, harmadik napja nem ettünk már minázsit kenyeret is két napra kaptunk egy
Negyedrészt, ha egyszer meg ette volna is félig sem lakott volna vele jól, én 4 vagy 5 falatot mertem belölle vágni jól voltam a fél kiló koczka czukkorral 3 mat a kis kenyérhez ki vettem
Egy a ebéd vagy vacsora ki volt belőle. Nagyon lankadt volt a csapat még vizet sem ittunk már sokan nem bánták volna ha halni vagy sebesülni kellett volna a mellett meg marsolni erőltetett menéssel emelni a nehéz risztungot csak szédelegtünk. Már, fájó szivvel gondoltunk haza a hol legalább kenyér volt. sok édes Anya ha látná a fiát, vagy még jobb hogy nem látja mert meg hasadna a szive fájdalmában. Ma este nagy tüzben mentünk előrre sik terepen közülünk többen elestek. Éjszakára az erdőbe lehúzódtunk A fejünk felett mindig csergetett a
Dumgolyó mikor szét robbant, a mitől irtózott az ember mert legnagyobb része halálos volt, vagy iszonyatossan csuffá tette az embert ha még karját vagy lábát érte törte el bele
Haltak, ha pedig derékon felöl érte biztos halál volt. kis golyók közzé gránátok és srapnelek vegyültek. Nem tudta az ember merre huzódjon. Meg ránk jött a korom sötét éjszaka egymást sem láttuk csak fogtuk az elöttünk való torniszterjét hogy lene maradjunk az eső megindult ránk esni még is egy hejt lemaradtunk ott pihentünk egy kicsit meg el is szunnyadtunk.

Május 10-én az éjszaka meg ma délig esett a hideg szeles májusi eső, hajnalban ki fejlödtünk svaromléniába és álást foglaltunk beástuk magunkat mert a muszka is meg állott nagy erővel. közben elörre mentünk közelebb hozzáaddig sokan elhullottak közzülünk, minden perczben elvoltunk készülve a halálra míg egyhejt vagy 400 lépés távolságra az oroszoktól be ástuk magunkat itt voltunk másnap reggelig,szomoru egy hosszu nap volt az egész nap ropogott a kis fegyver meg az ágyuk is dörögtek mind a két részről,előbb az orosz tüzérség lött be benünket csak ugy csörgött körültünk a srapnel golyó meg a Gránátok, sok embert örök nyugalomra küldött engem is csak jó Isten örzött,mikor az másfelé irányitotta a tüzet,akkor meg a mi tüzérségünk vette rövidebre és minket lött be tévedésből azt sem tudtuk hogy hová bujjunk míg telefonáltak nekik,lassan még is csak este lett. éjjelre már csendesebb lett a tüz, akkor meg a sebesültek jajgatásától iszonyodott az ember, egész éjszaka mindig a szanitész hívását lehet hallani de sok ember ugy pusztult el segéj hiányában,meg az éhséget is elnyomta itt benünk A háboru borzalmai pedig már 4 napja nem ettünk fött ételt kenyeret is alig egy pár falatot. már a konzervát is megettünk kettőt lopva kenyér nélkül a három közül. Az altisztek, meg a mi fő volt legalább Antival együtt leszünk minden századtól kellett 3 ács ember mivel a tiszt urak nem voltak ott felkértük az örmester a ki át is engedett a pianérekhez hiába nem voltam iparos.

17.-én ma is szép jó idő volt, most hogy pianér lettem a 150 darab élesből csak 40-net kellett meg hagyni kaptam helyette 1 lapátot meg1 fejszét. Ma is marsoltunk előre már Galicziának a tulsó felén járunk. Premislihez már alig 15 kilóméterre vagyunk, délután raszt pihenés volt.

18-án Még reggel semmi parancs pihenés volt ma váratlan szerencse ért. Magi Kálmánnal találkoztam össze, már egy hónap óta nem találkoztunk. adott vagy 2 kiló szalonnát egy csomó koczka czukrot, sajtot, szivari dohányt szóval legalsó hangon érne 20 koronát de itt 50-nért sem lehetne kapni. czukrot lehetet 2 koronáért fél kiló kenyeret is eleinte méreg drágán de az is fekete mint a föld meg pelyvás benne volt az árpának meg a zabnak a haja. szalonnát meg
Semennyi pénzért nem lehetett volna kapni. szegény kiélt nép volt már ez elébb a muszka kiélte azután meg a mieink. itt is egy hadtest van megrohanta az üzleteket mint a sáska mikor éhes.

19-én szép jó idő csak meleg volt nagyon meg indultunk visszafelé azt mondták ez a hadtest megyen Bukovinába más frontra de bizonyost nem tudunk. délután 3 óráig marsoltunk nagyon elfáradva meg háltunk egy faluban.

20-án ma is jókor reggel utnak indultunk vissza felé. erőltetett menéssel, az óriási rekkenő melegbe meg a nagy portól alig láttunk Olyanok voltunk mint a majom. Mikor egy faluba lerasztoltunk az egész hadtest egy folyóba amellyik a falu alatt folyt abba ment és ugy mosdottúnk, fürödtünk, egész meg ujultunk a fürdés után, már két napja jövünk vissza felé azon az uton melyiken mentünk.

21-én ma is jó idő volt. de nem olyan meleg mint tegnap, idáig még tegnap volt a legnagyobb melegség ma már 3-dik napja marsolunk vissza felé. de itt már más uton itt már tudjuk hogy Mezőlaborczra Megyünk. vonatra ülünk de hogy hová megyünk azt nem tudjuk. Utunk zaGorez és sztropkó mellet vezetett el. Utunkban sok muszka trénkocsit találtunk össze törve mit nem érkeztek el vinni. a muszkák sok kő és szép beton hidakat felrobbantottak Hogy vonultak vissza felé, a Szan folyó mellett jöttünk a mi elég széles azon keresztül is sok szép vasúti hidakat felrobbantottak, meg több vasúti kocsikat deszkával meg más terhekkel megrakva egymásra Szalasztottak és akkor robbantották fel alatta a hídat három kocsi is volt egymás tetején, de azok meg nagyobbrészt össze égve. Ma délután 3 órakor léptük vissza felé át a Magyarhazánk határát, itt egy termés kövel „olyan mint egy rendes sírkő” volt a határ meg jegyezve, többen mondták hogy a mult öszön még korcsma is volt itt, de most nem Mondaná senki sem a helye is alig látszik. Hálát adtunk az Istennek hogy még egyszer élve egészségesen át léhettük hazánk határát, itt Tanyaláltuk a vasúti ezredet kik jöttek Nagy éllyenzéssel néhány kocsiból álló vonattal a hidakat javitani. Itt a határhoz közel Zemplén megyében Mezőlaborcz alatt. Vidrányban meghátráltunk.

22-én ma találkoztunk össze az Úy marsal a 10-dikkel, itt találkoztunk. H Varga Mártonnal meg Oláh Antallal, és több ismerőssel. Ma osztottak egy zászlós komendálya alatt most kiegészitették 120-ra egy századot képeztünk egy hadnagyot helyeztek hozzánk komendásnak ma raszt volt egész nap. kaptam 3 lapot meg 6 kis csomagot Zsuzsikától délután Istentisztelet volt.

23-án Pünkösd első napja egész nap pihenés délelőtt Isteni Tisztelet, délután szerszám vizit jó
Minázsi két féle volt az ebéd is. Szép jó idő volt egész nap.

24-én Pünkösd második napja Jó meleg idő volt sátrakat huztunk Pihenés volt egész nap még mióta a harcztéren van a 39 ezred nem tudott egy ünnepet sem meg tartani, meg ennyi pihenése még nem volt, délelőtt. Isteni tisztelet, néhány ember kitüntetése, ma adták ki az olasz hadjáratot, és hogy az olasz határara megyünk.

Május 25-én szép jó idő volt egész nap pihentünk ma élyszaka az ezrednek Az eleje elmegy. kiadták parancsba hogy holnap reggel mink is megyünk Laborczra a hol vagonéroznak benünket.

26-án. Ma is jó idő volt. Ma reggel Vidrányból át mentünk MezőLaborczra a mi alig van 5 kilométer távolságra, délben be vagonéroztak benünket, el indultunk, Homonnán keresztül, itt már elhagytuk a magas hegyeket méneseket gulyákat láttunk egész meg újultunk hogy az egyenes terepre értünk.

27-én. szép jó idő. Sátorallyaujhelyen meg állottunk, szép nagy város ez a hegy alatt terül el, egész falu van a sebesültek barakjaiból a melly villany világitással van el látva. szép vidék ez. nagy tábla vetések vannak erre a levegő is más nem olyan büdös mint GaliCziában jó akáczvirágos levegő. Egy óhalytásunk van hogy csak Debreczenfelé menjünk.

28-án. Ma is jó idő van. most már nem megyünk Debreczen felé. MisKolcztól letértünk Hatvan és Pest felé. Laborcztól idáig már küldtem 2 lapot haza, szép vidék van erre
Mindenütt, kivált így májusban jó termő földek. Pest felé már a faluk is szebbek nem olyanok mint felső Magyarországon.

29-én. Pesten megállottunk, aztán mentünk tovább. Érsekujváron keresztül Bécsbe. szép vidék és jó termő földek az osztrák határig. Bécsbe reggelre értünk, ott kaptunk theát szép kenyeret, csokoládét, czirjákgarettát,
Bécset elhagytuk itt már a földek silányak és gavicsosak, silányak a vetések is,hanem gyönyörü városok, gyönyörü faluk, még a tanyák is kevés kivételével mind emeletesek és a mi fő tiszták mint a pohár, de lehet nekik miből épitkezni mert minden város és falu háta megett ott vannak a nagy fenyő erdő meg az óriás magass hegyek,csak ezeket a magas hegyeket nem szeretjük mert a Kárpátok magas hegyei csak fiai lehetnek ezeknek, az erre való népnek szép viseletek van meg jobban szeretik a katónákat mint nállunk. Sok alaguton mentünk keresztül, a hegyek Tetején meg oldalába, olyan házak mint nállunk a városháza meg a kollégyium, de mind szépre festve olyanra, hogy papíra lehetne szebbet festeni. Karinthiában Villách nevü városban száltunk ki.

30-án. Vasárnap van. esős idő van. Az este száltunk ki a vonatból 5 napi Utazás után, itt pihentünk egéssz nap. tisztességesen megmosdottunk és csudálkozva néztük, hogy még máj-30-án is sok havat láttunk a hegyek tetején, még mindenütt óriás hegyek
Meg rengeteg forrás meg folyóvizek nagyok és sok zuhogva jönnek a hegyről lefelé. Magyarországon nem láttunk vidéket, ezeket sem hittem volna ha nem látnám, itt már közel mondják az olasz határt.

31-én borult esős idő volt. ma reggel el indultunk ebből a faluból egy városon, Villachon keresztül gyalog az olasz határ felé egy nagy hegyen Kacskaringós köves uton keresztül. 34 kilómétert sok apró falun mentünk át. egész nap mindig esett az eső nagyon elfáradtunk, majd széllyel szakadt a lábunk estefelé egy Kirbach nevü faluba szálássoltak bennünket, fedél alatt megszáraddkoztunk kipihentük magunkat.

Október.1-én ma reggel fel ébredtünk a vonat az este óta mindig meg yen velünk Az eső meg tegnap délután óta mindig esik ugyancsak, a csomagot fel bontottuk Antival és egy pár jó barátommal el is használtuk sok jó dolog volt benne amit ilyen helyt nem lehet kapni és azon tanácskoztunk hogy jelenleg hová is megyünk. egyik Doberdóba mondta a másik Görczhöz,vagy Szerbiába de biztosat nem tudtunk ,egyik hegy a másik után maradt el mellettünk.

2-án ma is robogott velünk a vonat esik hol meg áll itt már elmaradtak az óriási magas hegyek apróbbak az Olasz határ mentén megyünk délre, már úgy mondják Görcz körül járunk néhol egy kicsit meg is állunk, míg végre ma este 8 órai vonaton, való utazás után. Nabrczinában ki szálltunk,szép kis város ez villany világitással de setét van itt is az állomáson mert nem mernek világitani a repülő gépek miatt mert bombáznák a várost idáig is mindenütt trén szekerek lágereztek itt aztán végre egy pár órai jól megázás után míg szállást kerestek felmentünk egy nagy épület padjára az egész pianér század

3-án már az eső is elállott, elég jó idő volt,7 órakor marsoltunk tovább az este már megtudtuk hogy Doberdó-  fensiknak a balszárnyán vagyunk. Különös egy vidék ez,egész más mint Karinthia a honnét ide jöttünk,itt már sokkal melegebb van sok szöllö és füge fák vannak de már le értek itt már a nagy hegynek híre sincs csak domb nagyságuak vannak általában azért az egész környék köves úgy néz ki a kövektöl mintha egy óriási nagy legelő tele volna sürün heverö birkával,ha valakinek van 2-3-vékás termö földje a mesgyén keritést kellett neki raknia a földböl ki került kövekböl,az meg tele van fa bokrokkal. azért leginkább legelönek használják,délután 3 órakor egy faluban meg háltunk.

4-én ma elég jó idő van,dél előtt rukkolni voltunk kint a fa alá. itt már azt mondják közel félóra járásnyira van a tenger is.két magyar tengerész jött a faluba azok mondták,de itt már nem szeretjük a hellyett,mert erre már vizet is nem kútvizet iszunk,és azt is úgy ha csak az eső,van egy földbe készített nagy tartalmú viztartáj betonból csinálva abba folyik a víz csatornán a háztetőről ha esik az eső, de úgy látszik Eső jár ere elég,egész avas mocskos szinü itt minden épület a sok esőzéstől,köböl van itt minden épület és minden elképzelhető dolog kapufelek,ajtó felek a mitskei nálunk fából van a falukba tekervényes piszkos kis szűk utazók vannak hogy két szekér egymástól nehezen tud kitérni,délután meg indult a jó meleg enyhe eső.

5-én egész nap esett az eső,fegyverpuczulás és szerszám vizit volt,ma jöttünk rá hogy az ivó vízbe kit a kút állású tartájból meritettünk apró pondrók férgek voltak,mint nálunk lehet látni állott vizekbe nem is ittunk itt tovább vizet,mivel volt egy pár koronánk és bort is lehetett venni ha szomjasok voltunk azt ittunk.

6-án,egész nap esett az eső,itt már vannak léghajós katonák is,ugorka állású nagy körülbelöl 25.méter hosszaságu 4-5 m,szélességü léggömbök vannak vagy 1000 méter magasságra fel engedve,kötéllel a földhöz erösitve álló helyröl vizsgálták távcsővel a tüzérségi megfigyelők az elenséget és az ágyuk hatását,mivel itt már a magas hegyek nem voltak.

7-én, délig esett az eső,délután parancsba adták, hogy mindenki beretválkozzon meg mert holnap marsolunk tovább a front közelébe egy faluban József fő herczeg vár bennünket, este pedig bánatunkban mivel megint a baj felé megyünk, a szomszédba volt egy kis korcsma, ahol míg a pénzes tárczánk bírta idogáltunk és mulattunk, volt köztünk a pianérek közt két hegedüs kik elég jól hegedültek, jelzem a 2 hegedüt a harcztéren készitette az egyik hegedüs egy bicskával, de elég jól sikerült. Mert olyan volt mint egy gyári hurral és vonóval szerelve az egyikre a föhadnagy úr tartott számot. De bizony erőltetett mulatás volt ez, itt a harcztérre nem esik jó mulatás mint otthon.

8-án ma reggel 6 órakor csak ugyan tovább marsoltunk, egész nap esett az eső ránk, nagy sárba mentünk. Délután 2 órakor egy faluban csakugyan várt benünket József főherczeg el defalléroztunk az egész ezred előtte, úgy néztünk ki, mint az elázott kappan a jeges esőben, mászik a nagy sárban, gyönyörködhetett bennünk, végre 3 óra tájban meg érkeztünk a tábori rezervába, ahol a sáros földön sátort huztunk és ott háltunk itt már nagyon hosszu volt az éjszaka.

9-én ma már jobb idő van a nap is kisütött elég jó idő lett, decsak nem szeretjük a levegöt ide már 12 kilométer van a front,ide már erössen hallik a sürü ágyu dörgés,és a víz miatt is sokat szenvedünk Azt is mérve egy fél litert kap egy ember,meg a minázsi is nagyon gyenge,ide a vizet is nagy hordókba hozzák a trén szekerek az állomástól oda pedig a vonaton hozzák óriási tartájokba,mert erre a tenger part környékén kutat nem lehet csinálni,a svaromléniába is kis hordókba ló háton hordják fel éjjel.

10-én az este 7 órakor indultunk fel a svaromlénia háta megé ami 12 kilométer út de óriási hosszu út volt ez a vaksötétben rossz uton hol melette köröl köre bukva,végre ma hajnali 2 órára egy dolinába sátort huztunk. de már itt járt ágyu kis fegyver gojó mire meg viradt 4 sebesültünk lett,mink itt nappal a dolinába a mit egy kis udvar nagyságu völgynek kell gondolni a mi itt elég sürün van,abba épitettünk alacsony hodájokat a fala köböl volt mert itt mindenütt köröl ködarabra lehet lépni,teteje meg deszkából a mit éjszaka hoztak arra még gyep hantot raktunk hogy ne viritson,mert a repülő gépekröl meg látták volna azok is mindig akadájoztak a munkánkban, mert sokszor láttunk 3-4 –is miénk is meg az olaszé is, és ha azok arra jöttek takarásba kellett huzódni mert ha észre vettek, benünket oda vették az ágyu tüzet.

11-én ma szép jó meleg idő van az éjjel kint voltunk az utak mentén termés kövekből falat raktunk 2 méter magasan fedezéknek,hogy mellette mentek a felváltó csapatok és minden éjjel a traktirok hogy a kis golyó ne érje őket,mert már itt nappal is de legkivált estétől reggelig ugy járt a kis fegyver gojó mint nyári időben a szunyog mikor sok van és ör a levegöben 3 oldalról járt keresztül a kis golyó a munka közben itt is lett egy halot egy sebesült,ha éjjel dolgoztunk délig alvás lett,de milyen alvás volt ez,éjszaka csak ritkán szól az ágyu,nappal meg azok riasztgatják az embert minden lépten nyomon ha ellenséges repülő gép jön ágyu tüz alá veszik rá lönek egyre 80-100 srapnel löveget is még sem találja el.

12-án ma is jó meleg idő van itt már nagyon elment a kedvünk mindentől alig várjuk hogy a 6 nap teljen el mert addig leszünk ezen a rossz helyen akkor le megyünk rezervába ismét 6 nap multa jövünk megint fel,ma poszt lettem köfal mellett negyed magammal robbanás lövegeket öriztünk itt legaláb a kis gojótól takarásba voltunk hanem a víz miatt sokat szenvedtünk Közeli lerombolt faluból hoztak fiuk esővizet de már az is fogytán van meg tele féreggel de mindegy csak isszuk mert a szomjuságnál nincs rosszabb,minázsit is este hoztak minden nap de az sem igen volt számos éjjelre a többiek ki mentek dolgozni mink csak poszton voltunk egész éjjel már itt mindig hozták és jöttek a sebesültek a kik tudtak jönni ide 3 kilométer a svaromlenia.

13-án borult idő van ma telik el a 6-ik nap idefent ma láttam hogy a mi tüzéreink le lőttek egy olasz repülő gépet a mi nagy örömöt okozott nekünk,idáig minden nap sok srapnelt rá löttek de még csak ezt láttam le esni de ez is ugy esett tartva srégen jött le még akkor is át kart menni de nem sikerült neki a két front közzé esett meg rávették  a tüzet és agyon lövöldözték öket mivel ma este el telt a hat nap mink is össze szedtük magunkat és lementünk hátra 13 kilométerre a rezervába míg le mentünk mindig vágot az eső bennünket derékik sárosak lettünk mint a disznó itt a tenger part környékén meg olyan a föld meg a sár mint a festék.

14-én ma is borult idő van,lent vagyunk a rezervába de itt dolgozni kell barakot csinálunk télire itt találkoztunk az ismerősökkel örültünk hogy még láthatjuk egészségesen egymást itt tudtuk meg hogy a 6 nap alatt míg fent voltunk 120 sebesült 26 halotti lett.

15-én már jobb idő volt, dolgunk szintén a tegnapi,csak a minázsi nagyon gyenge olyan rossz marhákat vágnak le hogy ha bőr nem volna rajta széllyel hullana a csontjai, szalonnát sem kapunk csak sajtot anyit mint az ujam.

16-án elég jó idő van munkabarak építés ma találkoztam Szálkai Sándorral másodikszor mióta a harcztéren vagyok először májusban a Kárpátok között,ki a 61-eggyeseknél zászlós.

17-én, szintén jó idő van, munkánk egy a barak csinálás a mivel eléggé szoritnak más ujság nem igen van.

18-án Isten tisztelet és urvacsora osztás volt a ki akarta felvette, velek együtt én is sokan utoljára vették fel, meg áldott a pap bennünket és hosszu prédikácziót tartott a kitartásról, miből már töbször tapasztaltuk hogy ijenkor valami rosszat sejtenek, támadást vagy valami különös dolgot mivel erős ágyuzás hallott egész délután a front felől.

19-én szép nap fényes jó idő van a munkával nagyon szoritnak bennünket délre 13 baraknak kell bevégezve lenni már itt rezervába le telt a nap, délre el is végeztük a munkát. Tegnap dél óta az éjjel is heves ágyuszó hangzott a front felől, és hallottuk hogy az olaszok tegnap dél óta erősen támadnak, délután 4 órakor mi is elindultunk hogy fel váltjuk a többit. De a front 13 kilométer volt, nagyon lehangoltan mindenre elkészülve vágtunk az utnak, hogy most vallyon megint mire megyünk, hogy elindultunk Még a nap is fent volt hamarosan minden lépéssel közelebb jutunk a fronthoz, erős sürü ágyu dörgés hallik már második napja és már látjuk is

srapnelek és gránátok robbanását az egész terep a meddig a szem ellát be van löve hol itt hol ott óriási fekete füstfelhők emelkednek a levegőben ezek az olasz 28-as gránátok rob-banásától erednek,de a mellett rengetek kisebb ágyuk is ontják a tüzet a mi svaromléniánkra és a rezerva csapatunkra és az egész terepre,közbe pedig sürü apró fegyver ropogás is hallik,a miből már tudjuk hogy az olaszok erősen támadnak,de a  mi ágyuink keveset felelnek rá nem

ugy mint az első 6 napon mikor elébb fent voltunk nem tudjuk mi lehet az oka,az uton töbször rasztolva 8 órára fel értünk a front háta megé ott a gyalog utmentén a kőkerítés mellé lepihentünk itt legalább a kis golyótól óva voltunk,ide már másfél kilométer a svaromlénia, itt vonult fel a mi ezredünk előttünk a 43-as ezredet felváltani,azok meg jöttek lefelé,iszo-nyatodva néztük menyi sebesültek halotakat némej része dirib darab holttestekből volt sátorlapba össze kötve egy,egy rudon hozták a bajtársaik mert annyi sok volt hogy a szanitész nem győzte hordani innét egy közeli kis völgybe ahogy mint itt nevezzük dolinába mentünk és mivel elvoltunk fáradva lepihentünk reggelig.

20-án elég szép jó idő van,nappal kimentünk a dolinából kő keritést rakni a front megé egy kilométerre volt még egy helyt vagy 100 méter hija,mindet itt kis fegyverrel nem löhettek mert bokros fák apró fáktól nem láttak az olaszok. de a tüzérsége az észre vett és belőtt bennünket,de szerencsénkre nem talált senkit sem pedig csak ugy zuhogott közénk a srapnel délután félbe is kellett hagyni a munkát de már 3 dik napja hogy éjjel nappal ontja az olasz az ágyu tüzet ránk a sebesült és halottak száma óriási a mi ezredünkből.

21-én szép nap fényes idő van ma reggel,parancsba kaptuk hogy a dolinából ki ne merjünk menni míg parancsot nem kapunk rá mert ma reggelre ojan iszonyuan ágyuztak az olaszok a mijet soha nem hallottam mióta a harcztéren vagyok,de nem csak én hanem Anti is meg többen akik a háboru elejétől fent vannak még Galicziában sem hallottak,egész nap szomoruan vártuk az estét,néha ki néztünk csupa füst fellegeket láttunk a meddig a szemmel láttunk az hittük mindent elvér ma az ágyu tüz,közzé sürün apró fegyver ropogás vegyült a miből tudtuk hogy sürün támadnak az olaszok,de a mi ágyunk ritkán viszonozta mert hallottuk már hogy nem igen van municzio délután aláromba kellett lenni ha vissza vonulás talál lenni a mire már számitottak készen legyünk Este 7 kor felhozták a traktirok a vacsorát nem volt kedvünk enni most hallottuk hogy a 9-ik századot elfogták vagy meg semmisitették

az olaszok ma 21-én 22-én az este vacsora után parancs jött hogy mi pianérek municziot vigyünk a svaromléniába a századoknak jöttünkbe sebesültet és halotakat kell be hozni mert nem gyözik a szanitészek hordani. de ez a jövés menés rosszabb volt mint az ellenséggel szemben álni homok zsákok és a dekungok háta megett,mert az ágyu tüz és a kis fegyvertüz még sokkal hevesebb lett ejszakára de azért az éjjel kétszerese csak fordultunk

mikor először mentünk fel, hol elibénk hol hátunk megett robbant a srapnel már majd felértünk mikor egy srapnel közénk vágott 6 embert mindjárt megsebesitett mivel csomóstul mentünk ha 4-5 lépéssel hátrább vagyok én is közzéjek kerülök vagy megölt volna.

Vissza mentünkbe sebesültet vittünk Másodszor nem ért semmi bennünket halotakat vittünk le sátorlapba egy egy rudon, nehezek voltak ezek a hullák de azért szaladva vitte két ember csak ugy csorgott a verejték róllunk. Anti testvér ma este hagyott itt könnyű bajjal el ment a sebesültekkel hogy meddig jutott nem tudtam megörültem egyrészt hogy szabadult ebből a veszedelemből, másrészt rosszul esett hogy elmaradtunk egymástól.

23-ánma éjjel is kétszer hoztunk fel a svaromléniába élest meg drótakadájt mentünkbe halottakat vittünk le,de minden utunkba csak a jó Isten segitett meg,az ágyutüz nappal csak heves volt éjjelre csendült éjjel meg a kis fegyverek dolgoztak iszonyuan,de azért azokhoz hozzászoktunk már és nem féltünk tölük reggelre fel mentünk segiteni a 4-ik századot mert már iszonyu veszteség volt alig volt már ember az ezredből dél előtt10 órakor már iszonyuan verette a 4-ik század dekungjait homokzsákjait széjjel a nagy 28-as gránáttal meg kisebb fajta ágyukkal,a mi tüzéreinknek telefonált a kapitány úr hogy segitsen visszatelefonálták hogy nincs löveg, az hittem meg kell siketülni és bolondulni ez volt életemnek a leghosszabb napja mi meg minden pillanatban bajonétosan vártuk a sturmot a mi délután 3 órakor meg is történt, de még ez nem ijen simán fojt le.

Szeptember.1-én borult idő volt szintén fát hámozni voltunk ahol a tüzérek voltak Ott sok fát meghámoztunk és legajjaztunk. szép fehérek lettek.

2-án éjjel megindult esni a hideg szeles eső, de ma már nem dolgozunk semmit, mert csakugyan el kell már innét más helyre egy másik hegyre menni a mely közel látszik ugyan de azért kell vagy két nap míg innét le, és fel érünk.

3-án vegyes idő hideg szeles volt ma sem volt egyéb munka csak a fegyvert takaritottuk meg a szerszámokat igazitottuk meg és azokat vizsgálták.

4-én az éjjel az eső hóvá változott át és reggelre mindenütt fehérek voltak a hegyek, és hideg hozzá mint nállunk Deczemberben.

5-én reggel csakugyan fel jött az abléz a ki minket fel vált egy morva ezred és parancsba adták hogy a ránk következő éjjel mi is lemegyünk Még ma is fehérek a hegyek a hótól.

6-án ma éjjel 2 órakor csakugyan elindultunk lefelé a hegyről, pedig itt már ösmertük a terep minden hegyét és szakadékját máskép megörültünk hogy lemehetünk mert iszonyodtunk hogy itt olyan rövid ideig tart a nyár, mert itt a hegyek tetején 4 hónapig elég jó szép idő volt, hogy a hegyröl le jöttünk egy faluba 1 óra hoszszat pihentünk azután éhesen hajnali 2 órától gyalogolva és elfáradva egy faluban szállást kaptunk.

8-án a faluba fertöztelenités vagy tetü pusztitás volt. a ruhánkat berakták egy gőz gépbe és ott csakugyan elpusztultak a férgek de csak rövid ideig tartott és be oltottak a melbe kétfelöl benünket és tifusz ellen.

9-én jó meleg idő van itt lent a völgybe, mink meg nem vagyunk hozzá szokva, mivel meg tegnap beoltottak, tegnap dél óta mindig feküdten nagy lázam volt és minden izem fájt.

10-én ma is feküdtem délig, délután szerszám vizit volt, este felé pedig mivel szép jó nyári idő is a milylyet mink nem kaptunk a hegyen meg mivel én is jobban éreztem magam, el hivott Anti hogy nézzünk valami ismerős földit jobban telik az idő

11-én szép jó idő járt mostanában ma beretválás és nyirás volt, meg szerszám vizit lett délután.

12-én ma délig Antival szolgálatba voltunk, este felé pedig fel kerestük a földieket az első bataleonnál is és be mentünk egy korcsmába de egész tele volt bakákkal, alig tudtunk egy pár sört kapni,9 óra után aztán lefeküdtünk.

13-án ma délig munkába voltunk A trén szekerekről deszkát és fát raktunk le, délután mivel máris szép idő volt,megint találkoztunk Este felé a csárdában egy pár pohár sörre hol beszélgettünk és örültünk hogy még élünk.

14-én Ma hajnalba fel kellett készülni, és el indultunk fel egy másik hegyre, hol még fent volt a 39 ből a negyedik bataleon, ahova délután 4-órára nagy fáradságok között fel is értünk.

15-.Ma reggel hozzá fogtunk a munkához a mitskei barak csinálás volt annak a helyét kellett planérozni. vagy egyenesre egyengetni, de kenyeret meg minázsit nem kaptunk második napja már még is muszáj dolgozni.

16-án elég jó idő jár fent is dolgoztunk szintén a tegnapi csakhogy nagyon lassan és kedvetlenül megy a dolog, mert kenyeret estére mondják hogy, pénzért sem kapunk. minázsit adtak ebédre, mikor a század részére kenyeret vagy bort hoztak, ott hozták el ahol dolgoztunk. Anti testvér defellérozott és tisztelgett néki ugy hogy ő felségének sem tisztelgett volna jobban.

17-én. Ma is elég jó idő van szintén dolgozunk, de ma már jobban telik az idő. az este kenyeret is kaptunk ma meg rendesen minázsit.

18-án Mostanában szép jó idő jár. nappal követ robbantottunk, ekrazittal és csákányoztunk este elég jó helyünk van a mi nagyon jó egy barakban hálunk esténként beszélgetünk és kártyáznak sokan.

19-én dolgunk szintén a tegnapi robbantottunk és köveket buktattunk le a hegyről, a nagy darabok nagy robballyal csusztak lefelé.

20-án ma délután 4 órakor félbe hagytuk a munkát, és este 7 órakor menni kellett a svaromléniába még ahoz is elébe egy felvahét kellett csinálni. de alig dolgoztunk 2 óra hosszat félbe kellett hagyni a dolgot, mert az örnagy úr nem hagyta jová igy asztán éjfél után 1 órá-ra be rukkoltunk a barakba.

21-én nappal dolgoztunk csákányoztunk, nappal jó enyhe idő jár de az éjszakák hüvösek hidegek deresek a füvek is.

22-én dolgunk szintén a tegnapi volt nappal szép jó idő volt reggelre nagy dér lett és már a föld is fagyos volt mint othon nállunk novemberben.

23-án már vegyes időben van a fellegek már, köztünk meg alattunk örtek mert itt is 1800 méter magasan vagyunk, már tapasttalásból tudjuk hogy ilyenkor rövidesen eső vagy hó lesz a mit soha nem óhajtunk. 23-án. nagy ágyu tüz volt egéssz nap nékünk vagy 8 ágyunk volt itt a hegyen egéssz nap ezek gyorsan tüzeltek az olasznak alig szóllott 2 ágyuja az is ritkán lött az sem talált.

24-én elég jó idő volt, még ma is ágyutüz volt de már nem olyan heves mint tegnap a mi dolgunk körobbantás és csákányozás elég fedett helyen volt a hegytöl nem érhetett benünket keresztül járt rajtunk vagy a hegyben meg a kadt.

25-én, elég türhetően telnek mostanában a napok, egéssz nap beszélgetünk munka közben de csak mindig a békéröl hogy mint lenne ha haza mennénk, ma délben is levelet irtam a barak elött Sándor öcsémnek. ott suhogott rajtunk keresztül a srapnel és gránát tul rajtunk nem messzi hullott le. Rövid is lett a levél mert idegessé tett, hogy ha közelebb vesszi eltalál benünket.

26-án egész nap esős idő volt, este pedig csomagot kaptunk 6 darab 35 dekás

hazulról, Zsuzsikától a menyasszonynyomtól a mit Antival és még egy pár jó barátommal el is használtunk.

27-én ma van Mihály napja egész nap szakad az eső, nagyon pocsék a dolgunk igy aztán nem dolgoztunk egéssz nap, bakancsot kellett javitani, meg pihentünk és aludtunk, egész éjjel zuhogott a hideg szeles eső csak ugy döngette a barak tetejét örülünk hogy jelenleg jó helyen vagyunk. és sajnáljuk a többi bajtársainkat is kik a rossz a dekungokba áznak és fáznak.

28-án, ma is esett az eső. de a hegy csucson az eső hóvá változott és fehérek voltak, de lejjebb hogy enyhébb volt az idö csak eső esett, de ma már dolgoztunk egéssz nap.

29-én, most is vegyes idő nappal de a reggelek hideg fagyos zuzmarások a bokrok meg a fák is ma is egéssz nap dolgoztunk, megint ugy haljuk hogy le kell innét menni, megyünk másik frontra de hogy hová azt nem tudjuk, azt is mondják Szerbiába vagy Görczhez megyünk de biztosan nem tudjuk itt már pedig 3 hét óta megint megszoktunk.

30-án, még ma is dolgoztunk pedig már azt modják hogy holnap lemegyünk innen, itt csak ágyu tüztöl kellett jobban félni kis fegyvergolyók nem igen járnak, mert messzire esik egyik svarmlénia a másikhoz.

31-én, ma csepergös idö volt egész nap reggel parancsba adták hogy készen legyünk mert 10 órakor megyünk le a hegyről ugy 10 kor elindultunk Déli 12 órára már le is értünk de többet mentünk koczogva mint lejtést. Akkor minázsit kapzunk szerszám vizit lett, és fel szereltek benünket uj szerszámmal a kinek nem jó volt és kiadta a századkomendásunk a főhadnagy úr hogy délután 3 órakor indulunk a legközelebbi állomáshoz, így is történt, este már 7 órakor Hermagorba érkeztünk, jól átázva hol be-is vagonéroztak benünket mindjárt itt azt mondta a föhadnagy úr hogy Szerbiába megyünk a minek egyrészt örültünk, hogy még egyszer Magyarországon keresztül megyünk,most már régen nem láttuk a kedves hazánkat,ma délben hogy lejöttünk a hegyről levelet is kaptam meg egy 5 kilós csomagot ,igaz az is növelte a terhünket Anti is szintén kapott, de el emeltük szivesen mert érdemes volt, mivel szintén rumot is kaptunk rendesen be rumoztunk és el akadtunk a kocsiban.

Piacz-tér

A hajdúsági bakák indulnak a háborúba.

HMHA. 01174. fotó Brassay Zoltán

A polgáriasodott Hajdúböszörmény.

HMHA. 03222.

Felavatták a renovált hajdúböszörményi református templomot

A hajdúböszörményi ref. egyház július 29-én adta renoválás alá a tör­ténelmi múltú Bocskay-téri templo­mot, mely időtől kezdve ott nem tar­tottak istentiszteletet egész a tegnapi napig, amikor is dr. Baltazár Dezső ref. püspök ünnepélyes istentisztelet keretében avatta fel a renovált tem­plomot. Mint érdekességet említjük meg, hogy a böszörményi Bocskay- téri templomot a mostani renoválása alkalmával a legmodernebb központi fűtéssel is felszerelték, melynek igen tetemes költségét a ref. presbitérium annak idején, az összes egyháztagok óhajának megfelelőleg egyhangúlag megszavazta. A felavató ünnepélyre megérkezett dr. Baltazár püspököt a ref. egyház főgondnoka dr. Somossy Béla polgármester fogadta több vá­rosi vezető férfiú jelenlétében, a fel­avatandó templom és több épület a főutcán pedig nemzeti lobogóval volt feldíszítve a püspök tiszteletére. Az ünnepélyes istentisztelet 10 órakor kezdődött, mely alkalommal a templom zsúfolásig megtelt. A gyüleke­zeti ének után Szolnoky Gerzson ref. lelkész mondott imát, majd a Városi Dalkör szép összhangú énekszáma után dr. Baltazár Dezső püspök mondott magas szárnyalású prédikációt, szívből fakadó imát. Ezután a gim­názium énekkara adott elő szép énekszámot, mely után Bakóczi Endre ref. lelkész igen érdekes is­mertetést olvasott fel a templom tör­ténetéről, a XIII. századra vezetve vissza annak eredetét.

Debreczeni Újság

HMFA.01535. Bocskai tér

Pohl Ferenc (1883-1961) kertész, 1930-ban a város főterének kertészeti rendezését megtervezi.

PA 2010. 208.p.

A Gyülekezeti Ház

A Gyülekezeti Házat Szolnoki Gerzson lelkipásztor 1931-ben építette (Kéky Lajos kőműves mester munkája), majd később id. Bódi Antal megvásárolta az épüle­tet. Az államosításkor ezt az épületet is elvették. Ezt követő időszakban szolgált csendőr-szállásként és a hitelszövetke­zet székhelyeként is.

bocskaiter.hu

HMTGY. 75.12.1. Kéky Lajos kőműves mester munkái (részlet)

Hajdúhét (szeptember 4.)

HMFA.11581. (Kiss Istvánné Bíró Erzsébet családi fotóalbumából)

Hajdúhét (szeptember 5.)

Nagy Emil felavatja az országzászlót.

HMFA.09416 Képes Újság 1937.

Hajdúhét (szeptember 6.)

Darányi Kálmán miniszterelnök ünnepies keretek közt megnyitja a Hajdúhetet.

Hajdúhét (szeptember 12.)

HMHA.5773.

Harang avatás

A templom nagyharangja szintén rekvirálásáldozata lett az I. világháborúban, ez 1793-ban öntetett és levétele előtt néhány héttel 1917 július 2-án megrepedt. Ezt 1922-ben pótolták Budapesten, az Ecclesia Harangművek – az elvitt harangok pótlására alakult cég Csepelen – Fritz W. Rincker vezetésével öntött haranggal, amely azonban 1938-ban szintén megrepedt. Pótlására készült el a jelenleg is látható 1367 kg-os, 138 cm átmérőjű, tárcsás felfüggesztésű, d1 alaphangú nagyharang, amelyet a neves harangöntő mester Szlezák László műhelyében készült Budapesten 1938-ban.

Felirata:

„A HÁBORÚBA 1917-BEN ELVITT, ANNAK PÓTLÁSÁRA 1922-BEN KÉSZÍTETT, AZONBAN 1938-BAN MEGREPEDT HARANG HELYETT KÉSZÍTETTE A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI REFORMÁ- TUS EGYHÁZ KÖZÖNSÉGE 1938”, illetve: „ÚJRAÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ, MAGYARORSZÁG ARANYKOSZORÚS MESTERE BUDAPESTEN”, valamint: „SZENT, SZENT, SZENT A SEREGEKNEK URA TIED A SZÉLES FÖLD DICSŐSÉGÉVEL JÓNÁS 5. R. 5. V”

Hőgye Lajos / Harangok Hajdúböszörményben

Hajdúsági Tükör 2018. június 27. 12.p.

HMFA. 00444-00445.

Tanácsválasztás előtti nagygyülés

HMFA. 00971. fotó Csontos Kálmán

A városi tanács megalakulása (városháza díszterme).

HMHA. 01007. fotó Csontos Kálmán

Bocskai tér

HMFA.00136. fotó Janó Ákos

HMFA.00210. fotó Janó Ákos

Nagyvásár a Bocskai téren

HMFA.01151. fotó Janó Ákos

Árnyékszék

A Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának

A város minden lakosa örömei vett tudomást arról, hogy az autóbusz állomás és a Bocskai téri árnyékszék építése iránt intézkedés történt. A hely megválasztása azonban nem mindenki részéről találtatott megfelelőnek. Féltjük szép Bocskai terünket, melyet ötven esztendővel ezelőtt nagy áldozattal létesített a város akkor, amikor onnan a rég városházát lebontotta. Félünk attól, hogy az emelendő épület rontani fogja a tér mai pompás összhatását mely ma kifogástalanul szép és megnyerő. Félünk, hogy az építmények nem illeszkednek bele a környezetbe, ami pedig szépészeti szempontból rendkívül fontos.

A tér teljes védelme szem­pontjából jobb helyet ajánlok, és pedig a tér északnyugati sarkát a 8-9 ház- számok előtt. Indokom: a tér összhangjának megóvása még a légkisebb sértődéstől is, valamint az, hogy bármennyire természetes szükséget elégít is ki az az árnyékszék, és bármennyire a föld alá lesz is süllyesztve, mégiscsak olyan épület az, melyet még magánháznál sem építünk az utcavonalba, sem a kert nyílt helyére, hanem a félre eső dugott helyre. Ha ez igaz egy magán telken, még inkább igaz egy nyilvános árnyékszéknél.

Itt a fő szempont a tér szépségének, a környezet összhangjának megóvása, azért annak legparádésabb sarkára ne építsünk se palotát, se viskót, még kevésbé árnyékszéket. Ezek mind ártanak a hely mai szépségének. Utódaink ne mondhassák el, hogy amit elődeink félszáz évvel ezelőtt nagy áldozattal megteremtettek, mi annak nem voltunk jó sáfárai.

Hajdúböszörmény, 1957. június 14.

H.Fekete Péter

múzeumigazgató

HMFA.01987.002 fotó H. Fekete Péter

Neon világítás szerelése

HMFA.01822. fotó dr. Csiha Antal

Taxiállomás a kerületháznál

HMFA.01945. fotó dr. Csiha Antal

A Bocskai tér rendezése

HMHA. 02351.

A Bocskai tér rendezése

HMFA.10895_006 fotó Kovács Zoltán

A Felszabadulási emlékmű

1965-ben helyezték el Hajdúböszörmény főterén Martsa István szovjet hősi emlékművét. A másfélszeres életnagyságú bronzszobor fiatal szovjet katonát ábrá­zol díszlépésben. Testtartásával, öltözékével, a kezébe adott zászlóval ünnepi és örömhangulatot fejez ki.

Sz. Kürti Katalin

A Felszabadulási emlékmű avatása

HMFA.02507. fotó dr. Bencsik János

A Hajdúkerületi székház

Elkezdődik a székház felújítása, felkérik a bérlemények tulajdonosait az üzleteik kiürítésére. (1966.október 21.)

A Bocskai téri református templom

A templom külső homlokzatainak felújítására került sor. Ennek során leverték a vakolatok döntő többségét, melynek következtében számos elfalazott ablaknyílás vált láthatóvá. Kathy Imre építészmérnök számos felvételt készített a lecsupaszított falakról. Helyszíni szemléje során látottak megerősítették benne mindazt, amit levéltári kutatásai eredményeként addig is joggal gondolt az épület­ről -jelesül azt, hogy a mai templom egy korábbi épület falainak felhasználásával épült meg.

Juan Cabello – Simon Anna: A böszörményi református templom falkutatása

HMFA.03510-12. fotó Németh Elek

A Bocskai téri templom

Gödör András bádogos és a Műszaki KTSZ. munkatársai a templom torony felújításánál.

HMFA.10835_024-25. fotó Kovács Zoltán

A Bocskai tér

HMFA.10835_013-15. fotó Kovács Zoltán

A Hajdúkerületi székház

A mai Hajdúkerület utca és a Kossuth Lajos utca sarka  volt az a rész, melyet statikai hibák miatt az 1968-ban történt felújítás alkalmából le kellett bontani és újra felépíteni.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

Hajdúböszörményi Hírlap, fotó Szabó Miklós

A Bocskai téri templom

A 2005. évi kutatás során az északi fal egyik elfalazott ablaknyílásából előkerült cementeszsákon lévő felirat nemcsak az építkezés időpontját igazolta, hanem a munkálatokat vezető kőművesmester nevét is közli:

„1969-ben A templomot folyami homok/os/ malterral be­pucolta és átfestette, /jó erős 500-as cement/ Szomolnoki Mihály kőmíves mester Nyíregyhá­za. A munkán részt vettek Szakképzett munkások: Dombi Sándor, Veress Mihály, Radsánszky Miklós, Sebők János, Ráczky Zsigmond, Kisegítők: Szelizi Lajos Szabó István”

Juan Cabello – Simon Anna: A böszörményi református templom falkutatása

HMTGY. fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

Maghy Zoltán és Szilágyi Elek grafikái.

A Hajdúkerület székháza

Átadták a Múzeum Presszót, a Hajdúkerület volt székházában. Az ízlésesen berendezett eszpresszó kúltúrált szórakozási lehetőséget biztosít a vendégeknek.

Hajdúböszörményi Hírlap

HMHA. 04695. fotó Szabó Miklós

Tervben a pártház és a művelődési központ

Hajdúböszörmény jelenle­gi gyűrűs és sugárutas tele­pülésszerkezete Európahírű. Műemlékiszempontból is igen értékes. E ritka ér­ték megmentése, valamint a továbbfejlesztés összehan­golása érdekében hirdette meg a városi tanács végre­hajtó bizottsága a városközpont kialakítására vonatkozó tervpályázatát.

A képen az elsődíjas ma­kett fotója látható. A város­központ végleges rendezési terve — kevés módosítással – ilyen lesz. Központ a Bocskai tér. A közvetlen kö­zelében levő intézmények, irodaházak, üzletek, funk­cionális csoportosításban helyezkednek el. Az ezeket körülvevő többszintes lakó­épületek elhelyezése az év­századok folyamán kiala­kult sűrűbb beépítésre utalnak, ugyanakkor figye­lembe veszik a városköz­pont fejlesztésének korsze­rű elveit. A fotón a követ­kező fontosabb épületek láthatók: 1 = Hajdú Áruház, 2 = rendőrség, 3 = tanácsháza, 4 = gimnázium, 5 = általános iskolák, 6 = kerü­letház, 7 = templom, 8 = pártház, 9 = művelődési központ. (A két utóbbi egy­előre csak terv.)

Hajdúböszörményi Hírlap

A Hajdúkerület székháza

Befejezéshez közelednek a felújítási munkák a Hajdúsági Múzeumban

1966-ban kezdték el a volt Hajdúkerület székház teljes felújítását. Az eltelt több mint négy év alatt az épületegyüt­test teljesen átalakították, re­konstruálták. Helyet cserélt közben a Városi Bíróság és a Hajdúsági Múzeum. A Kossuth utcai szárnyépület, mely az új állandó kiállításnak nyújt majd otthont, új padlózatot kapott, s régi térelosztásával is idézi a főkapitányi kort.

Jelenleg az utolsó simításo­kon, a villanyvilágítás szerelé­sén dolgoznak. Remélhetőleg februárban átadhatják a helyi­ségeket múzeumi célokra. Az első kiállítást, a földszinten be­rendezett galériát május else­jén nyitja meg a múzeum. A raktári részleg elhelyezése csak a földszinti szárny teljes át­adása után nyerhet végleges megoldást.

Hajdúböszörményi Hírlap

A Bocskai tér

Május 1-i felvonulási ünnepség

HMHA. 04667.fotó Szabó Miklós

A Bocskai tér

A leendő pártház helyén lévő épületek.

HMHA. 05460. fotó Szabó Miklós

A Bocskai tér

A Magyar Szocialista Munkáspárt székháza

Az új pártház építési területének rendezése.

HMNNY. 0293. fotó Biri Gábor

A Magyar Szocialista Munkáspárt székháza

Január 24-én kibővített ülést tartott az, MSZMP városi bi­zottsága a Bocskai tér 2. sz. alatti új székházban. Az ülé­sen részt vett Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának első titká­ra és dr. Szabó Imre megyei tanácselnök. Jelen voltak a pártbizottság tagjai, a párt­szervezetek titkárai, a városi tanács tisztségviselői, a KISZ- bizottság, a Hazafias. Népfront, az MHSZ és a Vörökereszt vá­rosi titkárai, a pártház terve­zésében, építésében részt vett munkáskollektívák meghívott vezetői, képviselői.

Az első napirend keretében Harangi Sándor, a megyei pártbizottság osztály vezetője méltatta az új székház jelen­tőségét. Elismerését fejezte ki a tervezőknek, a kivitelezők­nek a példás teljesítményért, majd a létesítményt átadta rendeltetésének. Az épületet dr. Tóth János, a városi párt­bizottság első titkára vette át. Köszönetét mondott az MSZMP Központi Bizottságá­nak, a megyei pártbizottság­nak, a Hajdú-Bihar megyei Tervező Vállalatnak, a Haj­dú-Bihar megyei Építőipari Vállalatnak, továbbá minden közreműködő szervnek és sze­mélynek a munkáért, a segít­ségért. Ezt követően díszokle­velet és jutalmat adott át a tervezésben és építésben részt vevő, illetve közreműkö­dő vállalatoknak és dolgozók­nak. Az ünnepségen jelenle­vők végül megtekintették a szép, modern épületet, a ta­nácskozótermeket és irodákat.

Az új pártház városunk fő­terén áll. Külső megjelenésé­ben magán viseli korunk, a huszadik század második felé­nek modern stílusjegyeit, ugyanakkor jól illeszkedik a régebbi épületekhez, a Bocs­kai tér sajátos hangulatához. Tervezői, építői méltán érde­melnek elismerést. A szép épü­let kulturált munkahelyet biz­tosít a pártbizottság apparátu­sán kívül, a városi KlSZ-bizottságnak, a városi úttörőel­nökségnek és a munkásőrség­nek is.

HTL, fotó Szabó Miklós

A Nyugati parókia elbontása

Terület rendezés az új művelődési központ helyén.

HTL., fotó Szabó Miklós

Az új művelődési központ

A városi tanács beru­házásából a Bocskai tér és az Újvárosi utca ta­lálkozásánál megkezdte a Hajdú-Bihar megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat az új művelődési központ építését. A VI. ötéves terv vé­gére felépülő művelődési központban színházter­met, klubokat, kis cso­portos foglalkozásra al­kalmas helyiségeket és kiállítások számára ga­lériát alakítanak ki.

HTL.

Alapkőletétel 1981. június 23.

HMNNY.0571.006 fotó Biri Gábor

Az új művelődési központ

A városi művelődési központ építéséhez a termelőszövetkezetek, az üzemek szocialista brigádjai egy-, két-, három hónapos társadalmi munkával járulnak hozzá – értesített Mónus Imre, a művelődési központ igazgatója.

Bízunk benne, munkájukkal nagy segítséget nyújtanak ahhoz; hogy a létesítményt év végére átadják rendeltetésének.

HTL., fotó Szabó Miklós

2. Sz. Általános Iskola

(központi fiú- és leány iskolák, mai Bocskai és Baltazár iskolák)

A módosított szerződés szerint a Béke Ter­melőszövetkezet építési ágazatának kivitelezésében jó ütemben ha­lad a 2-es iskola felújítása — tájékoztatott Poór Antal műszaki el­lenőr. Várható, hogy a felújítás első szakasza szerint a fiúiskola néven ismert részen már szeptember előtt befejezik a központi fűtést, a belső vízvezeték és WC.-k szerelését. Elkészül az új padlóburkolat és a korszerűsített villanyvilágítás.

A II. szakaszban a leányiskolái részt újítják fel, a III. ütemben az iskola külső homlokzata nyeri vissza régi szépségét.

HTL., fotó Szabó Miklós

Sillye Gábor Művelődési Központ

Hosszú ideig emlékezetes marad a kultúrát szerető bö­szörményi emberek számára december 22-e. Ezen a na­pon adták át rendeltetésének a Sillye Gábor nevét viselő impozáns új művelődési köz­pontot.

A tágas és ízléses előcsar­nokban Patakvölgyi Rudolf tanácselnök köszöntötte a megjelenteket, közöttük Szű­rös Mátyást, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárát.

Avatóbeszédet Szűrös Má­tyás átadta Haj­dúböszörmény lakosságának az MSZMP KB és Kádár Já­nos elvtárs személyes üdvöz­letét és jókívánságait.

A szalag átvágása után dr. Szabó Imre, a megyei ta­nács elnöke kitüntetéseket nyújtott át a Sillye Gábor Művelődési Központ kivitele­zésében, tervezésében végzett kiemelkedő tevékenysége­kért.

Az ünnepélyes átadás után a megjelentek az elegáns színházteremben megtekin­tették A Nemes Magyar Ha­zának … ellent álló kőfalai voltának című irodalmi öszszeállítást.

Az ünnepi műsor után a meghívottak megtekintették a Gara Zsigmond építész, Mo­hácsi Péter belsőépítész ter­ve alapján elkészült 430t négyzetméter alapterületű művelődési központot, ami­nek gondos kivitelezése a Hajdú-Bihar megyei Taná­csi Építőipari Vállalat dol­gozóinak köszönhető, de szól­ni kell a böszörményiek lel­kes társadalmi munkájáról is.

HTL.

fotó Nagy Gábor

A Hajdúkerület székháza

“Feldúcolták s azóta mintha a támasztékok is hozzátartoznának a város­képhez. Békésen közleked­nek alattuk a járókelők, holott ez sem lehetne olyan természetes, ha belegondo­lunk. hogy az épületet élet­veszélyesnek nyilvánítot­ták. A Hajdúsági Múzeum állandó kiállításának egy részét kénytelenek voltak lebonta­ni. idén pe­dig végleg bezárták a mú­zeumot a látogatók előtt.

Az a rész az, a sarkon, ami a legjob­ban fel lett dúcolva. Érzé­sem szerint a statikai prob­lémák a toldásból származ­nak. Erre az ős kerületházra ugyanis 1802-től 1808-ig történt egy emeletráépítés, és hozzátoldták a Kossuth utcai szárnyat. A toldásnál mutatkoznak nagy statikai hibák. Közrejátszhatott az is, hogy az ős kerületház alatt egy hatalmas pince van.”

HBN

HMFA.10849_032 fotó Kovács Zoltán

Táncoló hajdúk szoborcsoport avatása

Pattogó induló hangjaira gyülekeztek szombaton dél­előtt az emberek Hajdúbö­szörmény főterén. Pontosan 11 órakor fanfárok jelezték a korhű jelmezbe öltözött lovasok, a hajdúk érkezését. Ezzel kezdetét vette a szo­boravató ünnepség.

A vendégek között ott volt dr. Szabó Imre, a me­gyei tanács elnöke, dr. Ónosi László, a megyei pártbizottság titkára, Kobec Vlagyimir Jefimovics, a Szovjetunió debreceni fő­konzulátusának konzulja, valamint a hét hajdúváros vezetői. A debreceni Cso­konai Színház és a böször­ményi városi ifjúsági fú­vószenekar műsora után dr. Szabó Imre lépett a dobo­góra, és avatóbeszédében többek között a következő­ket mondta:

„Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a mai na­pon együtt ünnepelhetünk Hajdúböszörményben önök­kel, a város lakosságával, kedves vendégeinkkel. 377 éve annak, hogy Böször­mény otthont, kenyeret és szabadságot adott az ide­telepített hajdúknak. A vá­ros több évszázados tárgyi és szellemi értékeivel, egész múltjával éppen úgy beírta nevét hazánk történelmébe, mint a felszabadulás óta eltelt évtizedekben kibonta­kozó gazdasági és kulturá­lis fejlődésével. Az 1609- ben Báthori Gábor fejede­lem által idetelepített hajdúknak állít emléket a most felavatandó monu­mentális műalkotás. A szob­rászt a történelem és a hagyományok inspirálták. A hét táncoló figura itt nem mesebeli szám, hanem va­lóság. Mindegyikük egy-egy hajdúvárost jelképez. A szoborcsoport talapzata is mély értelmű, mert nem más, mint a hajdúkerület stilizált térképe, jelezve ez­zel a kötődést. A közös összetartozás jelképe a pajzson látható címer. Az alakok előtti malomkő jelzi azt a folyamatot, amely a katonáskodó hajdúságtól a szabad paraszti életformáig vezet”

Az ünnepi beszéd után Patakvölgyi Rudolf, Hajdú­böszörmény Városi Taná­csának elnöke, a város la­kóinak nevében átvette Kiss István Kossuth-díjas érdemes művész Táncok hajdúk című alkotását. Az ünneplő közönség hosszan tartó tapssal fejezte ki el­ismerését a művésznek. A szoboravató ünnepség e Szózat hangjaival zárult.

W.Gy.

fotó Szabó Miklós

Bocskai István Gimnázium

A gimnázium Iskola utcai szárnyát négy tanteremmel bővítik. A megyei Tanács 11,6 millió, a városi tanács 1,7 millió forintot adott a beruházásra, amit előreláthatólag 1988. szeptember elsejére készít el a Hajdúnánási Építőipari Szövetkezet közös vállalkozása.

HTL., fotó Szabó Miklós

A Hajdúkerület székháza

A pincebörtön helyiségeinek a száma a szerződés szerint kettő lett volna. Nem tudjuk azonban, hogy valóban ennyit építettek-e, vagy pedig az már rögtön úgy készült el, ahogyan azt egy 1821-ben készült leírás alapján rekonstruálhatjuk.

Azt azonban bizonyosra vehetjük, hogy a börtön alapterülete nem változott, s amennyiben az a szerződés szerint épült (ami korántsem bizonyos), a cellák száma később a helyiségek osztásával szaporodhatott. Ezt azonban csak helyszíni vizsgálattal lehetne eldönteni, erre azonban sajnos jelenleg nincs mód, a pincét ugyanis 1978-ban az udvar rendezése során részben, 1988-ban pedig teljesen betömték.

Nyakas Miklós / A Hajdúkerület székháza 2001.

A Bocskai István Gimnázium

Szeptember 9-én átadták a gimnázium új épületszárnyát

A Himnusz eléneklése, s az iskola alapító levele né­hány cikkelyének felolvasá­sa után az ünnepségre meg­jelenteket: tanárokat, diáko­kat és vendégeket — köztük dr. Szabó Imrét, a megyei tanács elnökét, országgyűlé­si képviselőt, Reszegi Lajost, a városi pártbizottság első titkárát, Patakvölgyi Rudolf tanácselnököt — Csiha Lászlóné igazgató köszön­tötte.

Dr. Szabó Imre avatóbe­szédében kiemelte, hogy a böszörményiek mindig sokat tettek településük művelődé­séért. A városi elöljárók már a reformkorban felismerték a már 200 éves „deák osko­la” átalakításának szüksé­gességét. Szándékukat tett követte! Sillye Gábor haj­dúkapitány a város kötvé­nyeinek eladásával az egy­ház és a lakosság Összefogá­sával kezdeményezte a hat­osztályos gimnázium létesí­tését, amit 1910-ben — a Dorogi utcai része — nyolc­osztályosra bővítettek. Mű­vét az utódok — 123 évvel később — négy korszerű — a jövő oktatási követelmé­nyeinek is megfelelő tante­rem megépítésével fejezték be.

Az Iskola utcai szárny 14 millió forintba került, mely­hez a megyei tanács 11, a város pedig 3 milliót biztosított. A városi hozzájáru­lásból berendezési, felszere­lési tárgyakat és oktatási eszközöket vásároltak. A munkát a hajdúnánási Épí­tőipari Szövetkezet Közös Vállalata — az eredeti ter­veknél két évvel koráb­ban — határidőre elvégezte. Az építők kiválóan dolgoz­tak. Külön köszönetét és dicséretet érdemelnek a kő­műves és épületasztalos szakmunkások, mert — a Műemléki Felügyelőség ál­tal előírtak szerint — a külső homlokzatot is a régi­vel megegyezően építették meg.

Az avatóbeszéd után az iskola kórusa és irodalmi színpada rövid műsorral kedveskedett az építőknek és a vendégeknek.

HTL., Both Ferenc, fotó Szabó Miklós

A Hajdúkerületi székház felújítása

HMFA.07216-17. fotó Bói István

Rendszerváltás

fotó Szabó Miklós

A hajdúkerület székháza

Átadták a felújított hajdúkerületi székházat

„Az utóbbi évtizedekben ugyanis „jó érzékkel” befalazták, eltorzították renoválás címén az épület küllemét. A felújítás szak­szerűségéért közelharcot vívtunk a város és az Országos Műemlékfelügyelet vezetőivel, akik sokallták a költségeket. De hát a hajdúk is jajgattak 230 évvel ezelőtt a pénz miatt, mégis elkészült a székház. így történt most is.” Nyakas M.

Hosszas készülődés, tervezés és mintegy másfél évig tartó kivitelező munka nyomán be­fejeződött Hajdúböszörmény­ben a Hajdúkerület egykori székházának a felújítása. Júni­us elsején, pénteken a tervező, a kivitelező és a muzeális érté­kek gondozásával foglalkozó szakemberek részvételével megtörtént a ház műszaki át­adása. Ismét használatba véte­tett tehát a Hajdúság legpati­násabb műemlék épülete.

A város és a szakmai értel­miség törekvése, hogy tudniil­lik a felújítás az épület eredeti állapotába való visszaállítását foglalja magába, teljes sikerrel járt, amelyhez a tervezőn (Gellér Ferenc, Hajdúterv) és a generálkivitelezőn (Hajdúbö­szörményi Városgazdálkodási Vállalat) kívül meghatározó módon járult hozzá a levéltári kutatás. Nyakas Miklós, a Haj­dúsági Múzeum igazgatója 1985—86 telén kétszáz oldalnyi dokumentumot tárt fel. Megta­lálta például a székház 1792-ből való, Rachbauer József debre­ceni építész által készített terv­rajzát.

A felújítás történetéhez tar­tozik, hogy az alapmegerősítést a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervei alapján a Buda­pesti Hídépítő Vállalat végezte, s hogy az áfával együtt több mint 59 millió forint felújítási költséghez az Országos Műem­léki Felügyelőség 1,2 millió forinttal járult hozzá.

Ahhoz, hogy az épület teljes, Bocskai tér felőli szárnyát fel­újítsák (vagyis azt a részt is, amelyben ma a városi bíróság működik), e sok pénz se volt elegendő. Ott van tehát az újabb feladat. Miközben azonban fél szemmel már arra tekintünk, megelégedéssel vehetjük tudo­másul, hogy a felújított rész gyönyörű, a Hajdúsági Múze­um most már igazán otthono­san berendezkedhet benne. Aligha kell erre biztatni. A képtár, az időszaki kiállítás és a könyvtár már az idén vissza­költözik. Jövőre pedig költözhet az állandó kiállítás is.

HBN

A Hajdúkerület székháza

Az év egyik legjelentősebb kiállítását nyitotta meg Für Lajos miniszter .(1992. augusztus 14.)

Hét szűk esztendőnek nevezte Lázár Imre polgármester azt az időt, mialatt a hajdúkerületi székház renoválása tartott. A székház – benne a múzeummal – végre megújult, visszaállítot­ták eredeti mivoltába. Az in­tézményt és az állandó kiállítást Für Lajos történész, honvédel­mi miniszter adta át, nyitotta meg.

Stílusosan dobpergés jelezte a jeles esemény kezdetét, a Városi ütőegyüttes indulókat, s más hatásos zenét játszott. Az atmoszférát hitelesítette az az il­lúziókeltő koreográfia is, ame­lyet öt kosztümös népitáncos fiú mutatott be, a kísérő muzsika a Bocskai haláláról szóló egyik krónikásének volt. Für Lajos sze­rint az épület helyreállítása ere­deti állapotába jelzi azt az országnyi törekvést, amely népünk történelmével, pozitív hagyo­mányaival keresi az újratalálkozást. A múltbecsülés megte­remti a folytonosságot, „azt a folytonosságot, amelyet durva kezek évtizeddel ezelőtt megsza­kítottak”.

HBN

fotó Szabó Miklós

A Felszabadulási Emlékmű

A közelmúltban bontották el a gimnázium előtt Iván „maradványait”. Igencsak feladta a leckét a munkásoknak a talapzat eltakarítása. Drótkötelek szakadtak, kalapácsok pattogtak az erős beton felszínén, de ez egykori hősünk talapzatának meg se kottyant. Az igyekezet azonban meghozta az eredményt, mint a jelenlegi állapot is mutatja.

Szabadhajdú / fotó Szabó Miklós

Az országzászló

Az országzászló helyreállítása

HMFA.07348. fotó Bányai Attila

Az országzászló avatása

(1992.október 23.)

Ezt követően Lázár Imre polgármester lépett a mikro­fonhoz. Beszédében hangsú­lyozta: ,,Hajdúböszörményben ismét felvonjuk az ország­zászlót. Az országzászló a nem­zet függetlenségének jelképe. Most azon a téren lobog, ame­lyen sebet ütött a diktatúra. A nemzet sokáig elnyomott ön­tudata újra szabadon érvé­nyesülhet.”

Szabadhajdú / fotó Szabó Miklós

Bocskai téri parókia

Alapkőletétel (fotó Szabó Miklós)

Épül a parókia ( fotó Bányai Attila)

Az országzászló emlékmű bontása

Az idő bebizonyította

Önkormányzati ülésen (1992.) inter­pelláltam: Kifogásoltam az országzászló-emlékmű újraépítésé­nél tapasztalt hanyag munkát. Fokozatosan, apró bontásokkal-pótlásokkal épült meg nagyjából az eredetihez hasonlóan. Külön hangsúlyoztam, hogy miért nem klinkertéglából építik meg, hisz’ ez a „csempézett” kivitel nem le­het időtálló!

Utaltam arra is, hogy a kivite­lezőt bizonyos emelkedettség (büszkeség) is inspirálhatná a jövő számára végzett gondos, szép munkára. Kifogásaimra a kőművesmester válasza: „haladni kell a korral”. Most már értem, mit jelent ez: műrostos munkát!

Felszólalásom az önkormányzatban sem maradt válasz nélkül. Az egyik ifjú képviselőtársam – a kivitelező fia – megvédte a mun­kát és kioktatott. íme:

„… okoskodó hangon kioktat embereket, szakmailag teljesen di­lettáns (képzetlen) megjegyzéseket tesz… az embert ez felháborítja. Aki így nyilatkozik és ilyen békaperspektívában látja a világot, az azzal tenne legjobbat a városnak, ha lemondana mandátumáról. Nem segíti a munkát, hanem akadályozza.”

Majd így folytatta: „… írok jelenleg egy tanulmányt erről a térről, énnek a térnek a metafizikai töltéséről és szakrális jelentéstartalmá­ról. Lehet, hogy a kedves képviselőtársam, aki támad, azt sem tudja mi az, hogy töltés, de ennek a térnek van és ennek a városnak is van. Olyan népművészeti és építészeti hagyományokhoz kapcsoló­dó gyökerei vannak ennek a térnek, amiről neki (nekem) lehet, hogy halvány fogalma sincs… Az idő bizonyítja azt, hogy amit én tettem ezzel a térrel, megépítésével, megtervezésével és a tanul­mánnyal… az idő bebizonyítja és az ilyen kicsinyes vádaknak az élét elveszi…”

Mi tagadás, nehezen viseltem el ezeket a szavakat. Ráadásul nem emlékszem, hogy valaki is pártomat fogta volna a képviselőtársaim közül.

Vajon ki fogja újra építeni (klinkertéglából) az országzászló-emlékművet? Vagy minden évben javítgatjuk?

dr. Oláh Imre / Szabadhajdú V. évf. 34. sz. 1995. szeptember 1. 3.p.

HMFA.08431. fotó Horváth Tamás

A Hajdúkerület székháza

Megálljt mondanak a ház romlásának

Az alig tíz évvel ezelőtti felújítás ellenére sem szűnt meg a volt hajdúkerületi székház falainak nedvesedé­se, ezért az épület új gazdája ismét elhatározta az állag­megóvást.

A felújítás, persze, rendkívül költségigényes. – Jó lenne, ha az épületet használó intézmények is részt tudnának belőle vállalni – mondta a héten érdeklődésünkre Szabóné Pataky Eszter, a Kincstá­ri Vagyoni Igazgatóság (KVI) me­gyei kirendeltségének igazgatója.

Azt már Nyakas Miklóstól, a Hajdúsági Múzeum igazgatójától tudjuk, hogy a műemlék épület tel­jes felújítása a két évvel ezelőtt ké­szült terv szerint legalább 300 mil­lió forintba (pontosabban már en­nél is többe) kerülne. Az összegben benne van a már említett munkák által érintett, Hajdúkerület utca fe­lőli múzeumi szárny is (ami körül­belül egynegyede az épület egészé­nek). A munka ezt követően a Kos­suth utcai szárny első és második részével, majd a bírósági szárny felújításával folytatódna, végül egy külön szakasz lenne a pincebörtön helyreállítása.

A pince eredeti rendeltetését Nyakas Miklós derítette ki a nyolcvanas években. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a székház földszint alatti része – amit sokáig csak városi légópinceként tartot­tak számon – valójában egy feudá­lis kori pincebörtön, aminek nincs is párja a Tiszántúlon. A legköze­lebbi Kiskunfélegyházán található az egykori Kiskunkerület székhá­zában. A hajdúkerületi pincebör­tönt azonban a 80-as években vég­zett nagyfelújítás során feltöltötték. A tervezők azt állították, hogy az épületet csak úgy lehet meg­menteni, ha a már korábban el­kezdett feltöltést szakszerűen be­fejezik.

– Ez az elhatározás később – noha a műemlékvédelem jóváha­gyását sem nélkülözte – óriási szakmai hibának bizonyult – véli ma is a múzeum igazgatója. – Mert azontúl, hogy az épület egy részét (a feudális kori pincebör­tönt) véglegesen eltüntette, a tömí­tőanyag súlya alatt az épületrész még meg is szakadt, egy részét újonnan kellett építeni.

A feltöltött pincéjű szárny ráadásul nem csak a műemlék leg­régibb része, de a Hajdú-Bihar me­gyében található összes középület közt is a legöregebb. Elsősorban ez indokolja a teljes feltárását. Az 1760-as években épült műemléket hitelesen csak úgy lehetne bemu­tatni, ha minden része, így a feudá­lis kori pincéje is járható lenne.

HBN

HMNNY. 718. fotó Horváth Tamás

Millenni­umi emlékmű felállítása

HMFA.08625. fotó Horváth Tamás

Millenni­umi emlékmű avatása

„Ez az emlékmű egyszerre állít emléket Szent István királyunknak, a Szent Koro­nának és a korona eszmei­ségének. Annak az eszmei­ségnek, melynek köszönhe­tően ezer év után él ma­gyar a Kárpát-medencében, s beszélhetünk magyarul, édes anyanyelvünkön.”

Ezt Dávid Ibolya igazságügy­-miniszter fogalmazta meg hétfőn a Hajdúhét nyitóünnepségén, melynek keretében felavatta Haj­dúböszörmény új millenniumi emlékművét.

A miniszter asszony – beszéde után – avatásképpen lehúzta az emlékműről a köréje tekert nem­zeti színű szalagot, majd elhe­lyezte azt egyik elemén, a hon­foglalás kori rakamazi korongot mintázó kőfaragványon. A kom­pozíció – mely a szobrász Györfi Lajos és segítői, a bronzöntő Varga Imre és a kőfaragó Papp Zoltán alkotása – hármas hal­mon álló két oszlop, tövükben a koronggal. A magasabbik oszlop tetején két angyalalak – egy fiú és egy lány – röpíti az ég felé a Szent Koronát.

HBN

HMFA. 08647. fotó Horváth Tamás

A Hajdúkerületi székház

Újabb szakaszán juthat túl augusz­tusban a Hajdúkerületi Székház öt éven át tartó felújítása. Hamarosan befejezik a munkát a műemlék épületnek azon a ré­szén is, amelyben a városi bíróság műkö­dik. A 2000-ben elkezdett felújításnak er­re az ütemére mintegy 80 millió forintot költöttek.

HBN

HMFA.08751-52. fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

A hajdúböszörményi önkor­mányzata 2003. novemberé­ben nyújtotta be vaskos pá­lyázati anyagát az aktuális Phare komplex városfejlesz­tési programra, melynek for­rását elnyerte.

Mindezt Kathiné Juhász Ildi­kó polgármester jelentette be az április eleji sajtótájékoztatón.

Majdnem egy évig tartott a pá­lyázatíró munka, miközben – egyelőre csupán látványtervek­ben – megújult a városközpont, a nagy hírű Bocskai tér, hogy ez elősegítse a város kistérségi kör­zetközponti szerepét, a térség fel­zárkózását – hallhattuk a polgár­mestertől. A pályázat  el­nyerte az igényelt támogatást, 3 737 851 eurót, azaz körülbelül 950 millió forintot, mellyel a fej­lesztés első üteme megvalósul­hat. A forrás 55 százalékban uniós, kisebb része pedig a Nem­zeti Területfejlesztési Hivatal tá­mogatásából állt össze.

A város vezetője a tájékozta­tón szemléltette, hogy a 2005 szeptemberéig megvalósuló el­ső ütem a tér régészeti feltárá­sát, a református templom fal­kutatását, a teret határoló épü­letek, a belvárosi utak felújítá­sát és azok forgalomtól való mentesítését, kerékpárutak épí­tését jelenti, és 14 fő részére képzési-foglalkoztatási progra­mot is kínál.

HMFA.9021. fotó Horváth Tamás

A Bocskai téri templom

A Bocskai tér rekonstrukciója során elvégezték a református templom falkutatását. Juan Cabello, az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ régésze vezette a munkát.

A homlokzat bizonyos – átépítéseket vagy bővítéseket rejtő – pontjairól rétegenként eltávolították az évszázadok során felvitt vako­latot így fel­tárultak az addig eltakart építészeti elemek, a félig bon­tott vagy befalazott ajtó- és ablaknyílások, párkányok, bővítések kapcsolódási pont­jai, elbontott falak csonkjai, korábbi vakolatarchitektúra nyomai.

HBN

HMFA.09371.008 fotó Horváth Tamás

A Bocskai téri templom

A falkutatás eredményeivel és a levél­tári adatok bevonásával re­konstruálhatóvá váltak az épület korábbi periódusai, fel­tárult a templom építéstörténete.

HMHA. 08456.

A Bocskai tér

A debreceni Déri Múzeum munkatársai szeptember 19-től elkezdték az ásatást, a feltárás vezetője Módyné Nepper Ibolya.

HMFA. 09108. fotó Rák Rezső

A régi városháza

A régészeti feltárás során előkerült a régi várásháza alapja.

HMFA. 09108. fotó Rák Rezső

Az erődfal

Az 1864-ben lebontott erődfal feltárása (termésköve a gimnázium fun­damentumába került).

HMFA. 09108. fotó Rák Rezső

HMFA. 09310 fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

Hajdúböszörmény közel 1.1 milliárd forintos beruházást valósíthat meg Phare pályázati támogatással. A Bocskai tér rekonstrukcióját érintő projekt első üteme a város főterének és a belvárosnak a felújítását jelenti.

Öt középület – a Bocskai István Gim­názium, a Bocskai Ist­ván Általános Iskola, a Sillye Gábor Műve­lődési Köz­pont, a Pár­tok Háza, va­lamint a Vá­rosháza hom­lokzat felújí­tására közbe­szerzési eljárást hirdettek, melynek nyertese a Strabag Rt. lett.

Az első ütemben a kivitelező az épületek beázá­sát szünteti meg tetőjavítások­kal, illetve megtörténik a szige­telendő épületek lábazatáról a burkolat leverése, hogy a falak kiszáradhassanak a falszigete­lés elvégzéséig.

HMFA. 09325. és HMFA. 09330. fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

Megújult a városközpont

Mazsorettbemutatóval, fúvószenével és az ütősegyüttes mű­sorával kezdődött szeptember 29-én a Bocskai téri rekonstruk­ció I. ütemének átadó ünnepsége. A főtér két szakaszban újul meg. Kathiné Juhász Ildikó beszédében kitért arra, hogy a tér, az épületek, az ott folyó munka, értéket teremtett, melyeket meg kell őrizni, és lehet vele büszkélkedni. Az 1,1 milliárd fo­rint komoly beruházást tett lehetővé: öt középület, tizenhárom utca újult meg, 7,5 km hosszú kerékpárutat alakítottak ki 8100 tonna aszfalt felhasználásával, közben tizennégy kőművest ké­peztek a városban. Túri Zsolt a kivitelezők képviseletében el­mondta, 5 és félezer négyzetméter homlokzatot újítottak fel, 3 és félezer négyzetméteren cserélték ki a tetőt. Bízik benne, hogy az épületek legalább száz évig szolgálják a várost, valamint több mint tízezer négyzetméternyi térburkolatot raktak le. An­gyal Lajos területi igazgató megköszönte a lakosok türelmét, s átadta az utakat rendeltetésszerű használatra.

Az ünnepség további részében a megjelentek közös sétára indultak, megtekintették a Bocskai téren felújított épületeket, majd a városháza előtt Ficsor László jegyző mondott beszédet. A beruházás kezdeteit ecsetelve kiemelte, az Európai Unió ál­tal 2003-ban meghirdetett előcsatlakozási alapra nyújtott be pályázatot az önkormányzat, melynek kivitelezésére megfelelő partnerekre, kapacitásra, humán erőforrásra volt szükség. Az ünnepség végén átvágták a polgármesteri hivatalra erősített nemzeti színű szalagot, s átadták a beruházást a böszörményi­eknek.

Szabadhajdú

HMFA. 09215.045 fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

A Bocskai téri református temp­lom felújítása és  a Baltazár Dezső Reformá­tus Általános Iskola kibővítése új épületszárnnyal.

HMFA. 09795. fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

Hálát adtak

A hajdúböszörményi Bocskai téri református egyházközség gyülekezete 2009. november 1-jén ünnepi istentisztelettel adott hálát a Bocskai téri református temp­lom elkészült felújításáért, vala­mint a Baltazár Dezső Reformá­tus Általános Iskola kibővített új épületszárnyáért. A templom fel­újítása idén áprilisában kezdődött pályázati úton elnyerhető forrá­sok hiányában – saját erő, adomá­nyok, hitel és egyéb támogatások felhasználásával. Hasonló helyzet alakult ki az általános iskolánál is, ahol a folyamatosan növekvő gyereklétszám miatt egyre ége­tőbb kérdés volt az étkező és a tantermek hiánya, de a gyüleke­zet és az iskola közös beruházásá­nak eredményeként mára étkező, melegítőkonyha és 5 új tanterem szolgálja a gyermekek kényelmét. A csodálatosan megújult temp­lomért és az új épületszárnyért hálát adó ünnepi istentiszteletet Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püs­pöke tartotta.

HBN

HMFA. 10076. fotó Horváth Tamás

A Hajdúkerület székháza

A Trianoni emléktábla felhelyezése.

HMFA. 09915. fotó Horváth Tamás

A Hajdúkerület székháza

Pénteken avatták ünnepélyes keretek között Hajdúböszörményben a trianoni békeszerződés alá­írásának kilencvenedik évfor­dulója alkalmából készített emléktáblát. A fájdalmas tör­ténelmi eseményről ezentúl a Hajdúsági Múzeum Bocskai térre néző falánál lehet meg­emlékezni. Az emléktábla Kosina László munkája, me­lyet közadakozásból helyezett az önkormányzat. A Keleti-főcsatoma Közhasznú Egyesület kezdeményezésére egy külön bankszámlát hoztak létre, ahol az emlékhely állítását támo­gathatják a lakosok. A kezde­ményezéshez Kiss Attila pol­gármester is hozzájárult május havi fizetése költségtérítésen kívüli részével. A hajdúböször­ményi születésű Kosina László szobrászművész által alkotott emléktáblát június 4-én, 13 órakor a Hajdúsági Múzeum épületének Bocskai térre néző oldalán avatták fel.

HBN

HMFA. 09916. Fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

Pusztító erejű vihar a városban.

HMFA.9920.006 fotó Horváth Tamás

Az egykori központi fiúiskola

Fennállá­sának 100. évfordulóját ün­nepelte a hajdúböszörmé­nyi Bocskai István Általános Iskola és Városi Sportiskola október 15-én. Száz éve, az avatóünnepségen Balta­zár Dezső esperes mondott imát, amit megelőzött a re­formátus magyarság himnu­szának tartott 90. zsoltár 1. versének eléneklése. A hét végi emléktábla-avatáson ezt adta elő Sási Mária, az iskola nyolcadikosa emléke­zésképpen. „Tiszteld a múl­tat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn!” – Széchenyi István szavait idézve mondott köszöntőt Kiss Antal intézményveze­tő egykori és mai tanulók, pedagógusok előtt, majd ki­jelentette, az 1910-2010 kö­zötti időszakot tartalmasán töltötték meg. Ö maga az utóbbi 30 évet tölthette az intézményben, s büszke rá, hogy tanúja lehetett annak történelmének, s felemelő azokkal ünnepelni, akik lel­küket is ünneplőbe öltöztették a jubileumon. Tovább folytatva az elődök tevé­kenységét, arra törekedtek, hogy hatékony oktató-neve­lő munka folyjon az iskolá­ban – hallhattuk.

Kiss Attila polgármester Hajdúböszörmény mező­várossá válásának idei, 600 éves évfordulóját kiemelve leszögezte, a tudásnak és az oktatásnak mindig nagy tisztelete volt a települé­sen. Az egyház és a város is szervezett oktatást, s a család-templom-iskola há­rom alappillére hatotta át az oktató- és nevelőmunkát. A mai Bocskai-iskoláról, az egykori központi fiúiskoláról úgy szólt, hogy történelmi iskola egy történelmi város­ban, ahonnan országos hírű tehetségek indultak el. Az eseményen a nyárádszeredai testvériskola küldöttsége is megjelent, tiszteletükre haj­dúsági népdalcsokrot adott elő Debreceni Gréta.

Az intézmény oldalfalán emléktáblát avattak, amelyet a történelmi egyházak nevé­ben megszenteltek. – A tábla a múltat idézi, ám a jövőt is szolgálja, hirdeti az atyákat, akik felelősséget vállaltak az iskoláért – mondta Czirmay Árpád nyugalmazott refor­mátus lelkipásztor. Hirdeti azt is – folytatta -, hogy min­den erőt, képességet fel kell használni arra, hogy az ifjú­ság bölcsességben, okosság­ban részesüljön, mert ez a világos útja a felemelkedés­nek. Osztálytalálkozókkal és iskolatörténeti kiállítás­sal folytatódott az esemény, amelyen a ma már 70 felé járó szépkorú „fiúk” is vis­szatértek az alma materbe.

HBN

HMFA.999. fotó Horváth Tamás

A Hajdúkerület székháza

A Parlament 2011. november 7-én elfogadta a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítását, amely bevezette a nemzeti és történelmi emlékhelyek fogalmát.

A történelmi emlékhely olyan kiemelkedő jelentőségű épített vagy természeti helyszín, amelyek nemzetünk, vagy valamely hazánkban élő nemzetiség történelmében meghatározó jelentőséggel bír, ahol az ország politikai vagy kulturális életét befolyásoló és ezért megemlékezésre alkalmas intézkedések történtek. Az elfogadott törvényjavaslat 36 történelmi emlékhelyet határoz meg, többek között: a hajdúböszörményi Hajdúkerület székházát.

HMFA.11467.007 fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

A felújítás előtti állapot

HMFA. 10768. fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

Elkezdődött a főtér felújítás II. üteme.

HMFA. 10773.016 fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

Erődfal kutatás és műszeres leletfelderítés

(Bacskai István és Szabó László)

HMFA. 10782.029 fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér rekonstrukciója

HMFA. 11137. fotó Horváth Tamás

A Nagyvendéglő

A felújítás során előkerült a Nagyvendéglő alapja.

(Szekeres Gyula múzeumigazgató és Dr. Bálint Marianna, a Hajdúsági Múzeum régésze)

HMFA. 11132. fotó Horváth Tamás

A Bocskai szobor

A szobor leemelése és szállítása teljes felújításra.

HMFA. 11156. fotó Horváth Tamás

A Bocskai szobor

Ünnepé­lyesen elhelyezték a Bocs­kai István-szobor felújított talapzatának alapkövét.

(Kiss Attila polgármester)

HMFA. 11268. fotó Horváth Tamás

A Bocskai szobor

A szobor teljes felújítása 15 millió forintba került. Ez a munka volt az utolsó állomása a Bocskai tér 600 millió forintból megvalósuló rekonstrukciójának.

HMHA. 11461 és 11463. fotó Horváth Tamás

A Gyülekezeti Ház

Megvalósult a Gyülekezeti Ház külső felújítása, mely a műemléki irányelveknek is meg­felelt. A kivitelezési munkát a Kom-Ép Forgács Kft. végezte el magas szakmai színvonalon. Alvállalkozók voltak Gyöngyösi Zsigmond bá­dogos, az Orbán Elektirc kft., a Vargatherm kft., Molnár Ró­bert, aki a homlokzati hőszigetelést és gépivakolást végez­te.

bocskaiter.hu

HMFA.11843.015 fotó Horváth Tamás

A Hajdúkerület székháza

Múzeum Presszó kialakítás

HMFA.11630. fotó Horváth Tamás

A Hajdúkerület székháza

Újra megnyílt a „Múzeumpresso”

Egy esztendővel ezelőtt merült fel a gondolat, hogy a patinás szórakozóhelyet újra kellene nyitni – fogalmazott Kiss Attila köszöntőjében, augusztus 12- én.

A gondolat megvalósítását erősítette az is, hogy a Bocskai tér megújult. Igény merült fel olyan hely kialakítására, ahová kiülve, kulturált körülmények között lehet fogyasztani. Ez most a Hajdúhét kezdetére megvalósult. Fazekas Imre üzemeltető elmondta, hogy a 90 négyzetméteres alapterületű létesítményben ügyeltek arra, hogy az épület jellegéből adódó lehetőségeket kihasználják. A betérő vendégek megszemlélhetik a pincebörtön egy részét, ahol többek között Angyal Bandi és Sós Pesta is raboskodott.

Szabadhajdú

HMFA.11731. fotó Horváth Tamás

A Bocskai tér

fotó Horváth Tamás